Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerelem ára

                                       A SZERELEM ÁRA

SZEMÉLYEK:

Ágnes
István
Sára
Vendég I
Vendég II
Vendég III
Fordász I
Fodrász II

 

                            /történik napjainkban Budapesten/


                                              I. jelenet
Presszó, két kis asztal két-két székkel. Ágnes és István balról jön be. Ágnes kezében mobil. Most teszi le. 

 

ÁGNES:    Már megmondtam. Nem, nem, nem és nem. Én nem akarok tőled semmit, te se  akarj tőlem!

ISTVÁN:    De miért? Hónapok óta kerülgetlek, mint macska a forró kását, te rám sem hederítesz. Tudom, hogy nincs fiúd, tudom, hogy szükséged lenne valakire. Akkor miért nem akarsz járni velem?

ÁGNES:    Mert ti fiúk azt hiszitek, ti vagytok a csodalények, akik nélkül megáll a világ. Ha szóbaálltok egy  lánnyal, akkora szivességet tesztek, hogy az ember rabszolgának érzi magát.

ISTVÁN:    Én nem vagyok minden fiú…

ÁGNES:    Igen, nem vagy minden fiú. Egészen addig, amig nem kapod meg tőlem, amit akarsz. Utána én leszek a legutolsó nő, akivel már nem kell törődni, aki mindenkivel lefekszik, hiszen velem is ezt tette. 

ISTVÁN:    Én nem csak lefeküdni akarok veled, hanem szeretni, szeretni, szeretni. Mindent megtennék érted, csakhogy a közeledben maradhassak. Ha kell, megalázom magam előtted, ha akarod hozom a csillagokat, vagy akár kiheréltetem magam, ha akarod.

ÁGNES:    Na azt azért talán mégse!

ISTVÁN:    Mit tegyek, hogy elhidd a tiszta, őszinte szerelmemet?

ÁGNES:    Köszönöm, semmire sincs szükségem. Különösen nem tőled!

ISTVÁN:    Hát semmit nem kínálhatok, amivel meghatnálak? Semmit?

ÁGNES:       Kínálhatnál? Kínálhatnál? Hát valamivel megkínálhatnál, aminek nagyon örülnék        
ISTVÁN:    Mondd mi az? Bármi legyen is, máris hozom!

ÁGNES:    Bármit?

ISTVÁN:    Bármit…

ÁGNES:    Hát egy dolog lenne, amitől talán, esetleg meg tudnád hatni a szívemet. Mondom          esetleg…

ISTVÁN:    Mi az, mi az?

ÁGNES:    Nemrég voltunk a diszkóban. Emlékszel arra a lányra, aki azzal a motoros tolókocsiban furikázott? Egyszer csak megállt a kocsi, elővett  egy dobozt, levette a tetejét, és a homlokára kent egy kis krémet. Néhány perc után felkelt a kocsiból és bejött a diszkóba táncolni.Jó óra múlva kiment a kocsijához, visszaült és elhúzott.. Tudod, hány éves az a lány? 38!

ISTVÁN:    38??? 25-nél többnek nem néz ki.

ÁGNES:    Ez az. Ugyan ezt láttam előző nap a cirkuszban is Az a krém még szépít is,  fiatalít is. Annyi erő van benne, hogy egy rokkant lány egy órát táncol vagy szerepel vagy akármit csinálhat. Arra emlékszel, hogy mi volt a száma? Felhívott embereket a színpadra és mindent lelopott róluk. Órát, zsebkendőt, nyakkendőt, pénztárcát, volt akiről még a nadrágszíjat is lelopta. Azután jött a papa, nyilván az apja volt, megmutatta az összes lopott holmit, beletette egy nagy fém dobozba, meggyújtotta az egészet. Nagy lánggal éget a sok kacat, még a pénztárcák is. Majdnem meggyulladt a szinpad.

ISTVÁN:        Na és mi lett a vége? Elégett a sok pénz, óra meg minden? Nem tört ki balhé a károsultak között? Nem verték meg őket?

ÁGNES:        Nem, mert a szám azzal ért véget, hogy mindenki visszakapta, amit leloptak róluk. Hogyan csinálták?

ISTVÁN:    OK, OK, de mit tehetek érted?

ÁGNES:    Rendben, megmondom. Hozd el nekem azt a krémet,  amit magára kent a lány!

ISTVÁN:    Azt a krémet?  Hisz ez lehetetlen! Egészen biztos, hogy ezt ők varázsolták össze maguknak. Nem hiszem, hogy kapható a sarki kence boltban.

ÁGNES:    Ha nem, hát nem. Egyébként én sem hiszem, hogy lehetne a trafikban kapni.Te akartad, hogy kivánjak valamit, én nem akarok tőled semmit. Na csá…

 

  /Ágnes jobbra el. István még ül egy darabig, letesz egy ötszázast az asztalra és indulni készül,
Sára a cigánylány érkezik tolókocsival balról.  A másik asztalhoz gurul. A fiúra néz. A táskájában keres valamit, mikor kiesik egy toll belőle. István odaugrik és felveszi./

SÁRA:     Köszönöm, nagyon kedves vagy. Hogy hívnak?

ISTVÁN:    Tóth István vagyok, az egyik csodálója. Láttam tegnap a szinpadon. Elképesztő volt. Tessék mondani, hogyan sikerül még a nyakkendőt meg a nadrágszíjat is lelopni emberekről? Miért nem veszik észre? Talán előre összebeszéltek?

SÁRA:        Ugyan, úgy kit érdekelne?

ISTVÁN:    Akkor hogyan?

SÁRA:        Így. / vissza adja István pénztárcáját, amit most lopott ki a zsebéből/

ISTVÁN:     /Tátott szájjal/ Kö…Köszönöm.

SÁRA:        Ez is a tiéd?  / mobilját is visszaadja/

ISTVÁN:    Hú ez király, hogy csinálja? Ezt nem vágom. Kérhetek valamit?

SÁRA:        Rendben, jótett helyébe jót várj. Mi lenne az?

ISTVÁN:    Taníts meg engem is lopni!

SÁRA:        Ne tegezz, nem őriztünk együtt disznót!

ISTVÁN:    Bocsánat. Meg tetszene tanítani engem is csak egy kicsit is lopni?

SÁRA:        Aztán miért akarsz megtanulni lopni? Csak nem akarsz közénk állni, cirkuszosnak?

ISTVÁN:    Nem, nem. Csak a kedvesemnek szeretnék valami egészen különleges dolgot             megszerezni. Amiből csak egy van és sehol sem lehet kapni. 

SÁRA:        És mi lenne az ?

ISTVÁN:    Sajnos azt nem tudom, mert nem tudom, mi van benne. 

SÁRA:        Azt csak tudod, mekkora?

ISTVÁN:    Azt igen. Körülbelül akkora, mint az öklöm. 20-30 deka lehet.

SÁRA:        Renben van. 100 ezer forint. Megfelel?

ISTVÁN:    Százezer foriiiint? Honnan veszek én ennyi pénzt?

SÁRA:        Ne aggódj, mire megtanulod, hogyan kell lopni, addigra nem lesz gond a beszerzése… 

ISTVÁN:.    Nézze csak az oldalam, már lukad kifele. Rettenetesen kíváncsivá tett. Akkor hol             és mikor találkozunk?

SÁRA:        Holnap a ligetben, du. 4 órakor megfelel?

ISTVÁN:    OK. Ott leszek, köszi.


2. JELENET

/ Másnap du. 16-óra, a ligetben. Az eddigi székek megfordítva a pad. Azon ül István. Jackije a székeke hátára dobva. Olvas. Sára balról bekerekezik./

SÁRA:        Jó napot! Hogy vagy? Felkészültél?

ISTVÁN:    Fel, fel. Mit kell tennem? 

/ Közben felkel, Sára elé megy, aki előre nyújtja a kezét. István odamegy, kezet akar csókolni, de Sára csak egy legyet akart elkapni. István zavartan visszahőköl, kissé távolabb, majd leül a padra./
SÁRA:     / Táskájából elöveszi a krémet, bekeni vele a homlokát, és felkel. Odamegy a            székekhez, közel Istvánhoz./
Most állj fel, gyere el előttem a székekhez közel. / István feláll, elmegy Sára és  székek között/
Gyere ide, ez a tiéd. Máskor jobban figyelj!

ISTVÁN:    Köszönöm. / átveszi az imént ellopott telefonját/

SÁRA:        Most ismételjük meg. / István ismét elindul, nagyon vigyázva, lassabban, ó            vatosabban halad el Sára előtt./
Mondom  vigyázz jobban az értékeidre. / Ismét vissza adja a telefont. / 
Gyere még egyszer.István még egyszer elindul. Mikor Sára elé ér, az a hozzá közelebbi térdét lábbal kicsit meglöki, miközben a kezével kiveszi a telefont István zsebéből./

Figyeltél? Amikor elém értél, kicsit meglöktem a térdedet, mire te odafigyeltél a lökésre. Ezalatt én kivettem a zsebedből a mobilt.Ezt hívják a figyelem elterelésének. Érted? Na gyere,  ismételjük meg. 
/István ismét elindul. Sára előtt lelassít, látványosam megrogyasztja a saját térdét, majd kilopja a saját zsebéből a mobilt./

Igen, így talán jó lesz. Bár, ha ennyire berogyasztod a térded, előbb-utóbb összecsuklasz, mint a kerti szék. De mára ennyi elég, mert múlik a krém hatása. 

    Holnap ugyanitt találkozunk. Rendben? 

ISTVÁN:    Természetesen. Holnap 4 órakor
 /István a karját nyújtja, a kocsihoz kíséri Sárát, aki beleül és elhajt./

SÁRA:        Akkor holnap...

ISTVÁN:    /Térdét rogyasztgatva gyakorol, miközben a padhoz megy a jackiáért/

ÁGNES:    / Jobbról be. Egykedvűen./ Szia Isván. Te itt? Mit keresel itt, ahol a madár sem jár? 

ISTVÁN:    Az Erdei Zsolt?

ÁGNES:    Micsoda? Milyen Zsolt, milyen madár?

ISTVÁN:    Azt mondtad, ahol a madár sem jár. A MADÁR, vagyis a világbajnok boxolónk, az Erdei Zsolt.

ÁGNES:    Ugyan menj már. A csavaros eszeddel meghülyítesz. Tényleg, mit keresel itt?

ISTVÁN:    Tudod van enkem egy szívem választottja, aki egy rád rendkívül hasonlító amazon, akinek nagyon szeretnék a kedvében járni, hogy legalább egy kicsit vegyen észre, hogy hallhassam szirénhez hasonló, búgó hangját, hogy szívhassam azt a levegőt, amit ő szív, hogy láthassam, érezhessem selymes bőrét, azt a pőrét, és teljesíthessem bármaly kívánságát. VÁGOD?  

ÁGNES:    Nem, nem vágom. Miről zagyválsz össze itt?

ISTVÁN:    Belülről már szőke vagy. Mikor festeted be a hajad?

ÁGNES:    Hülye...  / balra el/

ISTVÁN:      / Ági után/ Várj Ági, várj, beszéljük meg. Mikor látlaaaak? 

ÁGNES:    Jövő héten valamelyik vasárnap.

         /István visszajön, leül a padra, mobilján felhívja Ágit /

ISTVÁN:    Szia Ági! Képzeld, ma láttam a csodabalzsamot közelről működni. Jó, jó, meglesz. 
Szerzek belőle. Az egészet? Minek neked az egész? OK, OK.. Meglesz az egész., megszerzem, csak hogy láthassalak. Tényleg, mikor talizunk? (Ági lecsapja a telefont)

ÁGNES:      Letette. Hogy mi fiúk milyen hülyék tudunk lenn, hogy ezt hagyjuk!


3. JELENET

/Fodrász üzlet. A színpad jobb oldalán ferdén, a közönséggel szemben a két asztal tükrökkel, egy-egy székkel. Hátul négy szék fogassal. A fogasokon kabátok  A két fodrász, egy fiú és István, és a II. Vendég ül hátul a fogasnál. – I. Fodrász az I.vendég, haját nyírja. II. Fodrász  Istvánt borotválja. 

I.FODRÁSZ:    Tessék parancsolni. /Egy másik tükröt tart a tarkójához /  Készen vagyunk./ leveszi a hajvédő leplet./ 

I.VENDÉG:    Köszönöm szépen. /feláll a székből/ Mennyivel tartozom? /elindul hátra a kabátjához/

I.FODRÁSZ:    Négyezer nyolcszáz forint lesz.

I.VENDÉG:    Sajnos csak ötezresem van.

I. FODRÁSZ:    Nem probléma. 
/ kivesz a köpenye zsebéből egy pénztárcát és vissza akar adni kétszáz forintot. Közben megérkezik kerekes székében Sára. Fodrász zsebre vágja a tárcát és a pénzt, Sára elé siet  és besegíti, segít levenni a kabátját, amit a fogasra akaszt. Sárát a bejárat mellett parkolja le. Visszamegy és visszaadja a pénzt, és ismét zsebre vágja a tárcát. /

ISTVÁN:    Kezicsókolom Sára.

SÁRA:        Szerbusz István. /fodrászhoz/ Köszönöm szépen. Jó napot mindenkinek.
    
I.VENDÉG:    Még egyszer köszönöm., Viszont látásra.

I.FODRÁSZ:    Viszont látásra. Kérem a következőt.

II.VENDÉG:    Csak egy borotválást kérek.

/Fodrász  előveszi a pamacsot, borotvát, amíg elfordul a Vendég kilopja a pénztárcáját és elrejti a hajköpeny alá. Sára észreveszi. Fodrász bekeni a Vendéget, borotvál/

ISTVÁN:    Nagyobb városokban már külön van a női és a férfi fodrászat.

II.FODRÁSZ:    Az igaz. De többen is lakják, mint ezt a porfészket. Ott biztosan még a cukrászok is szakosodtak. Női torta, férfi torta. Jó lehet nem?

III.VENDÉG:    Igen, mert a férfiak savanyú tortát, a nők az édes tortát szeretik. Kíváncsi lennék, a melegek milyen tortát vennének? /nevetés/    
     
I.FODRÁSZ:    Az ókori Görögök pedig a WC-t is közösen használták. Khorintosnál illetve azon keresztül folyik kereszben egy patak. A patak fölé építettek egy egy sor budit, ahol a város vezetői férfiak-nők egyaránt trónolás közben vitatták meg a város ügyeit, hozták meg a törvényeket. A patak közben lemosta a gyalázatot. Ők engedélyezték a világhírű korintoszi oszlopfő elkészítését és felállítását, amit egy helyi pásztor talált ki az akantusz levelekkel.

ISTVÁN:    Milyen kár, hogy nem folyik a mi parlamentünk alatt is egy jó kis patak. Mennyivel gyorsabban működne a törvényhozás.

II.VENDÉG:    Még jó, hogy nem vagyunk Khorintosban! Jól néznék ki.

SÁRA:        Bizony jobban járt, hogy nem akkor született…

I. FODRÁSZ:Tessék parancsolni. Készen vagyunk. Ötszáz forint.

II: VENDÉG:    Köszönöm. /leteszi az asztalra az ötszázast, elindul a fogas felé a kabátjáért./

I. FODRÁSZ:    / Félre teszi a széket, elindul Sára felé, hogy a tükör elé tolja./

SÁRA:        Maradjon ott uram, meg kell valamit igazítanom, majd odamegyek. 

II.VENDÉG:    /A fogasnál, mielőtt leakasztaná a kabátját, kilopja István kabátja alatt lógó dzsekijéből a mobilját, majd kabárját a kezében tartva elindul kifelé. Mikor Sára előtt elhalad, Sára kiteszi a lábát, amitől megbotlik. Közben Sára visszalopja a tárcát is és a mobilt is./
     Elnézést kérek, ügyetlen voltam. / Mindenkihez/ A viszont látásra. /Kimegy/

SÁRA:    Sose lássam viszont. / Afodrászhoz gurul/  Egy kis fazonigazítást kérek. Este fellépésünk lesz, szépen akarok kinézni. Mielőtt hozzáfog szeretném megjegyezni, hogy csak húszezresem van. Tud majd visszaadni?

I. FODRÁSZ:    Természetesen asszonyom. Vissza tudok adni.

SÁRA:        Biztosan, Fizethetnék most?

I.FODRÁSZ:     Máris adom. 2500 forint lesz, máris adom a visszajárót. / zsebébe nyúl, de nem találja a pénztárcát /   -Pedig itt kell lennie, az előbb még visszaadtam belőle. / hevesen keresni kezdi/

SÁRA:        Ne keresse tovább. Tessék. /Átadja a tárcát/ Máskor ne hagyja elől. 

I. FODRÁSZ:    De hát hogyan? Hogyan került önhöz? Nem értem.

SÁRA:        István! Te végképpen lemondtál a telefonodről? Gyere ide!
/Elöveszi István telefonját, megmutatja./

ISTVÁN:    Ez a legszebb mutatvány amit életemben láttam. A mobilom a zsebemben volt a fogason, ön még a közelében sem járt és most visszadja?

I. FODRÁSZ:    Igaz is. Az én közelemben sem járt, hogy kilophatta volna. 

SÁRA:        Csodát én sem tudok tenni. A tolvajtól loptam vissza a mobilodat is és a tárcát is. 

EGYÜTT:    Csak nem? Csak nem az előző vendég?

SÁRA:        De, de, de. Pontosan láttam, hogyan csinálja. Csakhogy akkor és ott nem sokat tehettünk volna. Miután ez a foglalkozásom, így oldottam meg a problémát. Valószínűleg ebbe a kisvárosba nem teszi többet be a lábát.

I.FODRÁSZ:    Nagyon-nagyon köszönöm, amit értem tett. Engedje meg, hogy felajánljam, hogy   amíg városunkban tartózkodik ingyen fodrászoljam a haját. 


SÁRA:        Köszönöm, de lásson hozzá, mert hamarosan kezdődik az előadás.


ISTVÁN:    Mielőtt megkérdezné, elmondom, hogy a hölgy egy világhírű cirkuszművész a papájával együtt. Anélkül le tudja venni a gatyáját is, hogy észrevenné. Elég jó bizonyíték lenne a válóperhez a feleségének. Egyébként a tanítványa vagyok. Talán egyszer én is közéjük állhatok. 

SÁRA:        Gonoltam, hogy ez van a nagy tanulásvágy mögött. Remélem szeretsz tanulni, mert azt sokat kell! Sőt, nem lehet soha abbahagyni.

I: FODRÁSZ:    Elnézést a kérdésért, de így tolókocsival együtt tetszik fellépni?

SÁRA:        Ó nem. Tudja néhány éve Indiában léptünk fel, ahol nagyon sok jógival találkoztunk. Akkor már erősen látszott rajtam, hogy az izületeim nem egészen épek.Az egyik előadás végén egy öreg jógi arra kért, hogy másnap látogassam meg a faluját. A kisfia izületi sorvadásban szenved, ami az izmait is megtámadta és ki tudja, mennyi ideje van hátra. Már tolókocsival sem lehet szállítani. Nagyon- nagy örömet szereznénk vele neki, ha bemutatnánk a számunkat. Fizetni nem tudnak, mert a belépőjegyre is úgy kellett a falu embereinek összegyűjteni a pénzt. Otthon mindent el kell majd mesélnem nekik, amit itt láttam.
Másnap délután előadás előtt értünk jött az öreg, és elmentünk apámmal a falujukba. Akkora sikerünk volt, hogy virágesővel búcsúztattak a falubeliek. Majdnem elkéstünk az esti előadásról.
Amikor elértük a falujuk határát, a kisöreg kiszállt a kocsiból. Osajött hozzám, az első úléshez ls átadott nekem egy szép nagy tégelyt azzal, hogy a krémet, ami benne van, az egy ük-ük-ük nagyapja receceptje alapján sok-sok olyan gyógynövényből készítette, ami csak a Himalája eldugott részén terem 4500 méter fölötti magasságban. A kisfia azért van még életben, mert ezzel keni naponta.Valószínüleg rajtam is segít, ha helyesen használom. Csak egy nagyon pici, lehelletvékony  kört kell a homlokunkra kenni, a harmadik szem helyére. Így ez a tubus az én életem végéig kitarthat. Vigyázni kell, mert naponta csak egyszer szabad használni. Kb. 60-90 percig tart a hatása. Ezért tudok még fellépni, mert az csak fél óráig tart. Sajnos vállalnom kellett, hogy ha elkezdem magam kezelni és abbahagyom, hamar meghalhatok. A napi egyórás jóért persze, hogy vállaltam a kenéseket. Ekkora gázsit még életemben nem kaptam. Ezt pénzzel nem lehetne megfizetni.

I.FODRÁSZ:    Gyönyörű történet. Tényleg nem lehet pótólni azt krémet?

SÁRA:        Sajnos nem. Nem, mert ezek az emberek nem pénzt kérnek érte, hanem szivet. Ezek az emberek így boldogok. Semmilyük nincs, tehát nem kell félteniük semmit. Nem kell aggódniuk, hogy tolvajok vagy rablók jönnek. Szívük van, szeretetük, hitük van. Ha mi nem megyünk szívből, őszinte szeretettel hozzájuk, érdek nélkül, hogy örömöt okozzunk a gyermekének, nem is tudunk erről a szerről.    

I. FODRÁSZ:    De szép világ lehet ott. Bár csak egyszer eljuthatnék oda! Készen vagyunk, tessék parancsolni. István hazakíséred a művésznőt?

ISTVÁN:    Igen, igen. Máris. Csak egy telefont .

SÁRA:        Nem, nem István, várnak kint kocsival. Este az utolsó szám vagyunk, ha megvársz, utána van még kb. fél órám.

ISTVÁN:    Köszönöm, ott leszek / Sári kigurul, István felveszi a kabátját és kimegy/
        Viszontlátásra.
         
 I. FODRÁSZ:Viszlát, és mindent köszönök.

                                                                4.JELENET

/ A cirkusz melletti park. A pad a szinpad bal oldalán, a közönséghez merőlegesen áll. A taps még hallatszik a cirkuszból. István jobbról bejön, mobilon beszél. Oldalán válltáska.Leül a padra /

ISTVÁN:    / A telefonba/ Igen, igen Ági. Hidd el, mindent megteszek, hogy megszerezzem neked azt a krémet. Már egy csomó dolgot megtudtam róla. Mit, mit. Azt, hogy Indiában, a Himaláján , 4500 magasban termő gyógynövényekből állították össze egy sokszázéves recept alapján. Hol vagyok, hol vagyok? Hol lennék? Szórakozom? A taps? Hát most is éppen a mi ügyünkért hajtok itt! Ige-igen itt. A mi érdekünkben. Ne féltékenykedj. Előbb légy az enyém, azután féltékenykedj! Már megint lecsapja a telefont…

SÁRA:        / Balról bejön, tolja a rokkantkocsit / Jó esét István. Örülök, hogy itt vagy.

ISTVÁN:    Kezit csókolom. Én is örülök, hogy itt van. Mi lesz ma este?

SÁRA:        Először gyakorlunk. Gyere ide! / a pad közepe elé állítja Istvánt / Most elmegyek előtted, próbálj ellopni valamit! /István megpróbál kilopni Sára zsebéből valamit/

- Hopp megvagy! Ne markolj bele a zsebembe! Így bárki észreveszi! Tanulj meg a hármas-négyes ujjal markolni. Így. Mikor benyúlsz a zsebbe, kicsit kifelé húzod, mert akkor a ruha a másik oldalon feszül meg, ott pedig nincs senki. Na, próbáluk mégegyszer. / Sára ismét elidul. István kicsit merugja a térdét, majd kiemeli Sára mobilját/ Így már sokkal jobb. Gyakorolj szorgalmasan, mert kevés az időnk. Egy hét múlva tovább utazunk. 

- Amerikába csak nem jössz utánam!? Különben is vissza kell ülnöm a székembe, mert gyengülök. Jó éjszakát! Holnap ugyanekkor, ugyanitt jó?

ISTVÁN:    Temészetesen, itt leszek. Jó éjszakát és köszönöm.

5.JELENET

/Presszó a két asztallal, hat székkel. Az egyik asztalnál ül az I. Fodrász és az I. Vendég. A másiknál István,  kabátja a szék háttámláján,, várja Ágnest/

I. VENDÉG:    Hallotta Bobély Úr! Letartóztatták azt a kerekes nőt a cirkuszból, aki akkor jött be,  mikor én elmentem magától tegnap..

I. FODRÁSZ:    Kicsodát? A művésznőt? Letartóztatták? Miért, mit csinált? 

I.VENDÉG:    Micsinált micsinált? Azt amit a cirkuszban. Lopott.

I. FODRÁSZ:    Lopoooott? Mit lopott?

I. VENDÉG:    Mit? Hát nem tudja? Hiszen a maga üzletében történt! Ellopott egy pénztárcát és egy mobil telefont. Tegnap jelentette fel a rendörségen az a vendég, aki utánam következet,. majd kocsiba ült és elhajtott.  Hogy-hogy nem hallotta? A rendőrök ma reggel elmentek érte a cirkuszhoz, és a kerekesszékével együtt bevitték a rendörségre,  és most előzetesben van.

I.FODRÁSZ:    / Átszól Istvánhoz / Hallja István! Jöjjön ide! Hallotta, mit mondott a vendég úr?

ISTVÁN:    Hallom, hallom , de nem tudom felfogni. Hogyan lehet valaki ennyire aljas?

I.VENDÉG:    Ki aljas, miért aljas? Nem értem.

I. FODRÁSZ:    Idehallgasson Vendég Úr! Az az aljas gazember tegnap killopta a zsebemből a pénztárcámat, miközben borotváltam. Mikor felállt a székből, hátrament a fogashoz, és kilopta István zsebéből a mobiltelefont. Amikor ki akart menni, a Művésznő elgáncsolta és észrevétlenül visszalopta, és visszaadta nekünk. Érti, visszaadta!!! Úgy mint a színpadon. Azért is megbüntetnék, hogy a színpadon, mindenki szeme láttára elveszi a nyakkenedőjét, a nadrágszíját talán még a gatyáját is a vendégnek? Azokat is visszaadja.

ISTVÁN:    Menjünk a rendőrkapitányhoz és mondjuk el neki, mi történt! Hívjuk a kollégáját is Borbély úr! /Elindulnak kifelé/

I. VENDÉG:    Várjanak, én is megyek. Tudom, hol lakik hol lakik a kolléga, odahívom őt is.Ezt a tolvaj gazembert. Ki látott ilyet! Még ő tesz feljelentést… /utánuk megy /

ÁGNES:    / Jobbról bejön / Sehol senki? Lehet, hogy István nem várt meg? Talán el sem jött? Ez felháborító. Pedig alig fél órát késtem. Ennyi várakozást igencsak megérdemelne egy ilyen hölgy, amilyen én vagyok. Elképesztő, hogy egyesek mit megengednek maguknak. Biztosan megint a művésznővel van elfoglalva. És mi lesz az én szépítő krémemmel, amit annyira igérget? Mondhatom, gáláns egy úr. Egy ilyen hölggyel, aki én vagyok… / Leül az egyik aztalhoz, táskájából kiveszi a krémes dobozát, az asztalra teszi és kenni kezdi magát./

ISTVÁN:    A kabá… / a kabátjáért siet, felkapja, de meglátja Ágnest / Szia Ági. Sokat vártalak, az előbb. Most  el kell rohannom. / Meglátja az asztalon a tégelyt / De, de hiszen ez ugyanolyan tégely, mint a Sáráé! Ugyanolyan!

ÁGNES:        Nem mondod! Csak nem kettőt csináltak ugyanabból a tégelyből? Minden drogériában több száz van belőle. Te lángész…/ tovább keni magát /

ISTVÁN:    Ne kérdezz semmit./ Az asztalhoz rohan, ráteszi a tégely tetejét, a táskájába rejti. Kicsit téblából, indulna a többiek után. / Meg fogsz lepőDni. Enyém leszel, enyém leszel! Majd hívlak. / A kabátja zsebébe teszi a tégelyt, és a többiek után rohan/

ÁGNES:    Add vissza, add vissza! Mit akar ez? Még hogy az övé leszek??? Szeretném azt látni!  Egy ilyen nő! / Elővesz egy tükröt, megnézi benne az arcát, még igazít az elkent kenőcsön, majd elteszi /
Ezt csinálni velem, egy ilyen nővel! Még hogy az övé leszek ha, hahaha.  / Sértődötten kimegy /


6.JELENET

/ Ismét a cirkusz melleti park. István tolja Sárát, a többiek utána jönnek./

SÁRA:     Nagyon köszönöm, amit értem tettetek. Még szerencse, hogy ma nincs előadásunk.   Egy óra múlva indulunk külföldre egy három napos turnéra. Nélkületek nem tudtam volna elutazi. Nagyon hálás vagyok nektek. Nagyon jólesik érezni, hogy szerettek.  Ezennel ünnepélyesen meghívlak benneteket a vasárnapi díszelőadunkra. A vendégeim vagytok utána is a búcsúbulira. Ez lesz itt az utolsó fellépésünk.

MIND:        Köszönjük, de nem azért csináltuk. 

SÁRA:        De azért eljöttök, ugye?

MIND:         Igen, igen, ott leszünk…

SÁRA:        Hideg van. István fogd meg a táskámat légy szíves, felveszem a pulóveremet.
/ Istvánnak adja a retiküljét. A többiek segítenek neki megemelni, hogy felvehesse a pulóvert. Közben István a közönség felé fordulva kinyitja a retikült és kicseréli a tégelyeket./  Köszönöm szépen. / A pulcsit felvette, István visszaadja a retikült. / Segítene valaki hazamenni? Azt hiszem a börtönben lemerült az akkumulátorom.

I.FODRÁSZ    Engedje meg művésznő, hogy én segítsek, úgyis arra lakom.

SÁRA:        Mégegyszer nagyon köszönök mindent. Négy nap múlva mindenkit várok a cirkuszban. A jegyek István nevén a pénztárban lesznek. István! Téged előadás előtt 1 órával várlak itt. Amit mutatni akarok, ahhoz nem kell felállnom.

ISTVÁN:    Köszönöm művésznő, akkor vasárnap előadás előtt itt elszek. Viszlát mindenkinek.
/ István jobbra el, a színpad sarkánál megáll./

SÁRA:         Isten veletek. Borbély úr, mehetünk./ Balra elmennek/

ISTVÁN:    / Amikor mindenki kiment, elővesz a mobilját és tárcsáz / Ági? Halló, Ági? Szólalj meg már! Csakhogy. Azt hittem már sosem veszed fel. ….Nem , nem vagyok ideges, csak óriási hírem van. …de ez érdekelni fog. Megvan, amit kértél. …De ezt te kérted … igen ezt te kérted tőlem. 
Igen meg van…itt van nálam…ma ma este, ha akarod… Holnap? Jó, akkor holnap este hatkor a cirkusz melletti parkban. Jó? OK. Akkor holnap. Szia. / István körbe ugrálja a színpadot/ Szeretlek Ánes, szeretlek Ágnes, enyém leszel, enyém leszel. /Jobbra el/

/ Másnap 6 óra ugyanott. István a padon ül, kezében a krém /

ISTVÁN:    Szeretem, szeretem, szeretem. De milyen szerelem az, ami egyoldalú? Milyen szerelem az, ami csak valamitől, egy tárgytól, egy kencétől kezd működni? Miért nem magától jön? És ha valaki többet kínál neki, akkor őt fogja szeretni? Érdekből szeret? Bár a királylányokért is meg szoktak küzdeni! Ő tényleg egy királylány. Nekem legalábbis  az. De tényleg, őszintén fog szeretni? És Sára? Vele mi lesz? Túl fogja élni? És ha nem? Akkor én öltem meg? Akkor loptam is, öltem is egy lány szerelméért? Végül is  ki vagyok én? De Vergíliusz szerint a szerelem mindent legyőz. Akkor is szeretem, szeretem, szeretem.

ÁGNES:    Na lássuk, mi az a nagy dolog? / István előveszi a tégelyt. Ági kikapja a kezéből./ Csak nem azt akarod mondani, hogy azért rángattál ide, hogy visszaadd a krémemet? Mert ha igen, jobb lett volna neked, ha meg sem születsz.

ISTVÁN:    Várj, várj. Van egy tükröd?  / Ági a táskájából elővesz egy tükröt, Istvánnak adja. / Köszi. Gyere ülj le, én tartom a tükröt, te meg kend be az arcod.  / Ágne bekeni /

ÁGNES:    Csak nem? Csak nem az a bizonyos krém? / Mohón kenni kezdi az arcát, nyakát, fülét stb/

ISTVÁN:    Csak de. Mondtam, hogy mindent megteszek érted! Csakhogy szeress egy kicsit legalább. Csak egy kicsit. De, de légy óvatos azzal a krémmel, mert ez egy életre elég. Csak a homlokodra kell egy picit kenni! Naponta legfeljebb egyszer, érted egyszer.

ÁGNES:    Még jó, hogy nem mondod meg mikor, mit csináljak, mit hová kenjek Egy ilyen nőnek! / A tükörbe néz. / Gyönyörű lettem, gyönyörű, csodálatos. Szebb, mint a Shiffer. 

BÉLA:        Ági, gyere már! Ne szórakozz azzal a kencével! A fiúk már paráznak a dizsiben!

ÁGNES:    Rohanok Bélám, rohanok. /A krémet a táskájába teszi, a tükrőt elveszi Istvántól, azt is elteszi/

ISTVÁN:    Na de Ági! Nem erről volt szó. Nem ezt ígérted. Hát nem kedvelsz, nem szeretsz?

ÁGNES:    Ha, nahát mit képzelsz te magadról? Neked egy ilyen nő, mint én!? Rohanok Bélám, rohanok! / Balra a szinpad elején kirohan Béla után./

ISTVÁN:    Ágnes, Ágnes, mi volt ez? Miért hülyítettél, miért csináltál bolondot belőlem?
Miért, miért miért? / Leroskad a padra. Előveszi a mobilját, felhívja Sárát/  
Hátha a művésznőt elérem. Megpróbálok legalább bocsánatot kérni tőle.
/A telefon a színpad bal felső részén csörög Sára rokkantkocsijában, aki közben bejön. Előveszi a telefonját, de alig tudja a füléhez emelni.Észreveszi Istvánt, aki háttal ül. Gyenge hangon, anélkül hogy felvenné./

SÁRA:        Halló. Tessék István. Itt vagyok. Mit tehetek érted? / a telefon tovább csörög/

ISTVÁN:    / Hátra fordul, észreveszi Sárát/ Művésznő! Sára.Mit keres itt? Nem utazott el, /Sárához megy/ Azt akartam mondani, hogy…..

SÁRA:        Hallgass fiam. Nem utazhattam el, mert a börtönben kicserélhették a krémemet, mert nem működik. Tegnap hivatalos voltam egy fogadásra és el kellett volna mennem. Nem sikerült. A krém hatástalan. Ne mondj most semmit, mert nem tudom, mennyi van hátra. Gyere közelebb, a hangom már gyenge. / István közel hajol Sárához /

/Ágnes és Béla balról jönnek, karonfogva/

BÉLA:        Addig kented magad, mí lekéstük a fiúkat. Dzsalhatunk egy másikba haverok nélkül. Ez az utolsó, amit megengedek neked. Vágod?

ÁGNES:    Vágom, vágom, csak  ne balhézz velem. / Meglátja Sáráékat a szinpad felső részén/  Na nézd a szerelmes pár, milyen szépek együtt, hogy nyalják-falják , de szép is a szerelem. Ő kell neked, nem egy ilyen nő, mint én!   / Szorosan Bélába kapaszkodik, aki unottan tűri. Jobbra kimennek./ 

SÁRA:        Kik voltak ők? Miért csináltak úgy, mintha szeretnék egymást? Miért nem őszinték egymáshoz? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték István?
 / Lehanyatlik a feje és meghal/

ISTVÁN:    Sára, Sára, Művésznő! Bocsásson meg! / Közel hajol, a lehanyatlott kezeit az ölébe rakja, fejét hátrahajtja, majd a dzsekijével letakarja./ EZ A SZERELEM ÁRA?
/ Sárát kitolja a színpadról /

VÉGE 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

                                       A SZERELEM ÁRA

SZEMÉLYEK:

Ágnes
István
Sára
Vendég I
Vendég II
Vendég III
Fordász I
Fodrász II

 

                            /történik napjainkban Budapesten/


                                              I. jelenet
Presszó, két kis asztal két-két székkel. Ágnes és István balról jön be. Ágnes kezében mobil. Most teszi le. 

 

ÁGNES:    Már megmondtam. Nem, nem, nem és nem. Én nem akarok tőled semmit, te se  akarj tőlem!

ISTVÁN:    De miért? Hónapok óta kerülgetlek, mint macska a forró kását, te rám sem hederítesz. Tudom, hogy nincs fiúd, tudom, hogy szükséged lenne valakire. Akkor miért nem akarsz járni velem?

ÁGNES:    Mert ti fiúk azt hiszitek, ti vagytok a csodalények, akik nélkül megáll a világ. Ha szóbaálltok egy  lánnyal, akkora szivességet tesztek, hogy az ember rabszolgának érzi magát.

ISTVÁN:    Én nem vagyok minden fiú…

ÁGNES:    Igen, nem vagy minden fiú. Egészen addig, amig nem kapod meg tőlem, amit akarsz. Utána én leszek a legutolsó nő, akivel már nem kell törődni, aki mindenkivel lefekszik, hiszen velem is ezt tette. 

ISTVÁN:    Én nem csak lefeküdni akarok veled, hanem szeretni, szeretni, szeretni. Mindent megtennék érted, csakhogy a közeledben maradhassak. Ha kell, megalázom magam előtted, ha akarod hozom a csillagokat, vagy akár kiheréltetem magam, ha akarod.

ÁGNES:    Na azt azért talán mégse!

ISTVÁN:    Mit tegyek, hogy elhidd a tiszta, őszinte szerelmemet?

ÁGNES:    Köszönöm, semmire sincs szükségem. Különösen nem tőled!

ISTVÁN:    Hát semmit nem kínálhatok, amivel meghatnálak? Semmit?

ÁGNES:       Kínálhatnál? Kínálhatnál? Hát valamivel megkínálhatnál, aminek nagyon örülnék        
ISTVÁN:    Mondd mi az? Bármi legyen is, máris hozom!

ÁGNES:    Bármit?

ISTVÁN:    Bármit…

ÁGNES:    Hát egy dolog lenne, amitől talán, esetleg meg tudnád hatni a szívemet. Mondom          esetleg…

ISTVÁN:    Mi az, mi az?

ÁGNES:    Nemrég voltunk a diszkóban. Emlékszel arra a lányra, aki azzal a motoros tolókocsiban furikázott? Egyszer csak megállt a kocsi, elővett  egy dobozt, levette a tetejét, és a homlokára kent egy kis krémet. Néhány perc után felkelt a kocsiból és bejött a diszkóba táncolni.Jó óra múlva kiment a kocsijához, visszaült és elhúzott.. Tudod, hány éves az a lány? 38!

ISTVÁN:    38??? 25-nél többnek nem néz ki.

ÁGNES:    Ez az. Ugyan ezt láttam előző nap a cirkuszban is Az a krém még szépít is,  fiatalít is. Annyi erő van benne, hogy egy rokkant lány egy órát táncol vagy szerepel vagy akármit csinálhat. Arra emlékszel, hogy mi volt a száma? Felhívott embereket a színpadra és mindent lelopott róluk. Órát, zsebkendőt, nyakkendőt, pénztárcát, volt akiről még a nadrágszíjat is lelopta. Azután jött a papa, nyilván az apja volt, megmutatta az összes lopott holmit, beletette egy nagy fém dobozba, meggyújtotta az egészet. Nagy lánggal éget a sok kacat, még a pénztárcák is. Majdnem meggyulladt a szinpad.

ISTVÁN:        Na és mi lett a vége? Elégett a sok pénz, óra meg minden? Nem tört ki balhé a károsultak között? Nem verték meg őket?

ÁGNES:        Nem, mert a szám azzal ért véget, hogy mindenki visszakapta, amit leloptak róluk. Hogyan csinálták?

ISTVÁN:    OK, OK, de mit tehetek érted?

ÁGNES:    Rendben, megmondom. Hozd el nekem azt a krémet,  amit magára kent a lány!

ISTVÁN:    Azt a krémet?  Hisz ez lehetetlen! Egészen biztos, hogy ezt ők varázsolták össze maguknak. Nem hiszem, hogy kapható a sarki kence boltban.

ÁGNES:    Ha nem, hát nem. Egyébként én sem hiszem, hogy lehetne a trafikban kapni.Te akartad, hogy kivánjak valamit, én nem akarok tőled semmit. Na csá…

 

  /Ágnes jobbra el. István még ül egy darabig, letesz egy ötszázast az asztalra és indulni készül,
Sára a cigánylány érkezik tolókocsival balról.  A másik asztalhoz gurul. A fiúra néz. A táskájában keres valamit, mikor kiesik egy toll belőle. István odaugrik és felveszi./

SÁRA:     Köszönöm, nagyon kedves vagy. Hogy hívnak?

ISTVÁN:    Tóth István vagyok, az egyik csodálója. Láttam tegnap a szinpadon. Elképesztő volt. Tessék mondani, hogyan sikerül még a nyakkendőt meg a nadrágszíjat is lelopni emberekről? Miért nem veszik észre? Talán előre összebeszéltek?

SÁRA:        Ugyan, úgy kit érdekelne?

ISTVÁN:    Akkor hogyan?

SÁRA:        Így. / vissza adja István pénztárcáját, amit most lopott ki a zsebéből/

ISTVÁN:     /Tátott szájjal/ Kö…Köszönöm.

SÁRA:        Ez is a tiéd?  / mobilját is visszaadja/

ISTVÁN:    Hú ez király, hogy csinálja? Ezt nem vágom. Kérhetek valamit?

SÁRA:        Rendben, jótett helyébe jót várj. Mi lenne az?

ISTVÁN:    Taníts meg engem is lopni!

SÁRA:        Ne tegezz, nem őriztünk együtt disznót!

ISTVÁN:    Bocsánat. Meg tetszene tanítani engem is csak egy kicsit is lopni?

SÁRA:        Aztán miért akarsz megtanulni lopni? Csak nem akarsz közénk állni, cirkuszosnak?

ISTVÁN:    Nem, nem. Csak a kedvesemnek szeretnék valami egészen különleges dolgot             megszerezni. Amiből csak egy van és sehol sem lehet kapni. 

SÁRA:        És mi lenne az ?

ISTVÁN:    Sajnos azt nem tudom, mert nem tudom, mi van benne. 

SÁRA:        Azt csak tudod, mekkora?

ISTVÁN:    Azt igen. Körülbelül akkora, mint az öklöm. 20-30 deka lehet.

SÁRA:        Renben van. 100 ezer forint. Megfelel?

ISTVÁN:    Százezer foriiiint? Honnan veszek én ennyi pénzt?

SÁRA:        Ne aggódj, mire megtanulod, hogyan kell lopni, addigra nem lesz gond a beszerzése… 

ISTVÁN:.    Nézze csak az oldalam, már lukad kifele. Rettenetesen kíváncsivá tett. Akkor hol             és mikor találkozunk?

SÁRA:        Holnap a ligetben, du. 4 órakor megfelel?

ISTVÁN:    OK. Ott leszek, köszi.


2. JELENET

/ Másnap du. 16-óra, a ligetben. Az eddigi székek megfordítva a pad. Azon ül István. Jackije a székeke hátára dobva. Olvas. Sára balról bekerekezik./

SÁRA:        Jó napot! Hogy vagy? Felkészültél?

ISTVÁN:    Fel, fel. Mit kell tennem? 

/ Közben felkel, Sára elé megy, aki előre nyújtja a kezét. István odamegy, kezet akar csókolni, de Sára csak egy legyet akart elkapni. István zavartan visszahőköl, kissé távolabb, majd leül a padra./
SÁRA:     / Táskájából elöveszi a krémet, bekeni vele a homlokát, és felkel. Odamegy a            székekhez, közel Istvánhoz./
Most állj fel, gyere el előttem a székekhez közel. / István feláll, elmegy Sára és  székek között/
Gyere ide, ez a tiéd. Máskor jobban figyelj!

ISTVÁN:    Köszönöm. / átveszi az imént ellopott telefonját/

SÁRA:        Most ismételjük meg. / István ismét elindul, nagyon vigyázva, lassabban, ó            vatosabban halad el Sára előtt./
Mondom  vigyázz jobban az értékeidre. / Ismét vissza adja a telefont. / 
Gyere még egyszer.István még egyszer elindul. Mikor Sára elé ér, az a hozzá közelebbi térdét lábbal kicsit meglöki, miközben a kezével kiveszi a telefont István zsebéből./

Figyeltél? Amikor elém értél, kicsit meglöktem a térdedet, mire te odafigyeltél a lökésre. Ezalatt én kivettem a zsebedből a mobilt.Ezt hívják a figyelem elterelésének. Érted? Na gyere,  ismételjük meg. 
/István ismét elindul. Sára előtt lelassít, látványosam megrogyasztja a saját térdét, majd kilopja a saját zsebéből a mobilt./

Igen, így talán jó lesz. Bár, ha ennyire berogyasztod a térded, előbb-utóbb összecsuklasz, mint a kerti szék. De mára ennyi elég, mert múlik a krém hatása. 

    Holnap ugyanitt találkozunk. Rendben? 

ISTVÁN:    Természetesen. Holnap 4 órakor
 /István a karját nyújtja, a kocsihoz kíséri Sárát, aki beleül és elhajt./

SÁRA:        Akkor holnap...

ISTVÁN:    /Térdét rogyasztgatva gyakorol, miközben a padhoz megy a jackiáért/

ÁGNES:    / Jobbról be. Egykedvűen./ Szia Isván. Te itt? Mit keresel itt, ahol a madár sem jár? 

ISTVÁN:    Az Erdei Zsolt?

ÁGNES:    Micsoda? Milyen Zsolt, milyen madár?

ISTVÁN:    Azt mondtad, ahol a madár sem jár. A MADÁR, vagyis a világbajnok boxolónk, az Erdei Zsolt.

ÁGNES:    Ugyan menj már. A csavaros eszeddel meghülyítesz. Tényleg, mit keresel itt?

ISTVÁN:    Tudod van enkem egy szívem választottja, aki egy rád rendkívül hasonlító amazon, akinek nagyon szeretnék a kedvében járni, hogy legalább egy kicsit vegyen észre, hogy hallhassam szirénhez hasonló, búgó hangját, hogy szívhassam azt a levegőt, amit ő szív, hogy láthassam, érezhessem selymes bőrét, azt a pőrét, és teljesíthessem bármaly kívánságát. VÁGOD?  

ÁGNES:    Nem, nem vágom. Miről zagyválsz össze itt?

ISTVÁN:    Belülről már szőke vagy. Mikor festeted be a hajad?

ÁGNES:    Hülye...  / balra el/

ISTVÁN:      / Ági után/ Várj Ági, várj, beszéljük meg. Mikor látlaaaak? 

ÁGNES:    Jövő héten valamelyik vasárnap.

         /István visszajön, leül a padra, mobilján felhívja Ágit /

ISTVÁN:    Szia Ági! Képzeld, ma láttam a csodabalzsamot közelről működni. Jó, jó, meglesz. 
Szerzek belőle. Az egészet? Minek neked az egész? OK, OK.. Meglesz az egész., megszerzem, csak hogy láthassalak. Tényleg, mikor talizunk? (Ági lecsapja a telefont)

ÁGNES:      Letette. Hogy mi fiúk milyen hülyék tudunk lenn, hogy ezt hagyjuk!


3. JELENET

/Fodrász üzlet. A színpad jobb oldalán ferdén, a közönséggel szemben a két asztal tükrökkel, egy-egy székkel. Hátul négy szék fogassal. A fogasokon kabátok  A két fodrász, egy fiú és István, és a II. Vendég ül hátul a fogasnál. – I. Fodrász az I.vendég, haját nyírja. II. Fodrász  Istvánt borotválja. 

I.FODRÁSZ:    Tessék parancsolni. /Egy másik tükröt tart a tarkójához /  Készen vagyunk./ leveszi a hajvédő leplet./ 

I.VENDÉG:    Köszönöm szépen. /feláll a székből/ Mennyivel tartozom? /elindul hátra a kabátjához/

I.FODRÁSZ:    Négyezer nyolcszáz forint lesz.

I.VENDÉG:    Sajnos csak ötezresem van.

I. FODRÁSZ:    Nem probléma. 
/ kivesz a köpenye zsebéből egy pénztárcát és vissza akar adni kétszáz forintot. Közben megérkezik kerekes székében Sára. Fodrász zsebre vágja a tárcát és a pénzt, Sára elé siet  és besegíti, segít levenni a kabátját, amit a fogasra akaszt. Sárát a bejárat mellett parkolja le. Visszamegy és visszaadja a pénzt, és ismét zsebre vágja a tárcát. /

ISTVÁN:    Kezicsókolom Sára.

SÁRA:        Szerbusz István. /fodrászhoz/ Köszönöm szépen. Jó napot mindenkinek.
    
I.VENDÉG:    Még egyszer köszönöm., Viszont látásra.

I.FODRÁSZ:    Viszont látásra. Kérem a következőt.

II.VENDÉG:    Csak egy borotválást kérek.

/Fodrász  előveszi a pamacsot, borotvát, amíg elfordul a Vendég kilopja a pénztárcáját és elrejti a hajköpeny alá. Sára észreveszi. Fodrász bekeni a Vendéget, borotvál/

ISTVÁN:    Nagyobb városokban már külön van a női és a férfi fodrászat.

II.FODRÁSZ:    Az igaz. De többen is lakják, mint ezt a porfészket. Ott biztosan még a cukrászok is szakosodtak. Női torta, férfi torta. Jó lehet nem?

III.VENDÉG:    Igen, mert a férfiak savanyú tortát, a nők az édes tortát szeretik. Kíváncsi lennék, a melegek milyen tortát vennének? /nevetés/    
     
I.FODRÁSZ:    Az ókori Görögök pedig a WC-t is közösen használták. Khorintosnál illetve azon keresztül folyik kereszben egy patak. A patak fölé építettek egy egy sor budit, ahol a város vezetői férfiak-nők egyaránt trónolás közben vitatták meg a város ügyeit, hozták meg a törvényeket. A patak közben lemosta a gyalázatot. Ők engedélyezték a világhírű korintoszi oszlopfő elkészítését és felállítását, amit egy helyi pásztor talált ki az akantusz levelekkel.

ISTVÁN:    Milyen kár, hogy nem folyik a mi parlamentünk alatt is egy jó kis patak. Mennyivel gyorsabban működne a törvényhozás.

II.VENDÉG:    Még jó, hogy nem vagyunk Khorintosban! Jól néznék ki.

SÁRA:        Bizony jobban járt, hogy nem akkor született…

I. FODRÁSZ:Tessék parancsolni. Készen vagyunk. Ötszáz forint.

II: VENDÉG:    Köszönöm. /leteszi az asztalra az ötszázast, elindul a fogas felé a kabátjáért./

I. FODRÁSZ:    / Félre teszi a széket, elindul Sára felé, hogy a tükör elé tolja./

SÁRA:        Maradjon ott uram, meg kell valamit igazítanom, majd odamegyek. 

II.VENDÉG:    /A fogasnál, mielőtt leakasztaná a kabátját, kilopja István kabátja alatt lógó dzsekijéből a mobilját, majd kabárját a kezében tartva elindul kifelé. Mikor Sára előtt elhalad, Sára kiteszi a lábát, amitől megbotlik. Közben Sára visszalopja a tárcát is és a mobilt is./
     Elnézést kérek, ügyetlen voltam. / Mindenkihez/ A viszont látásra. /Kimegy/

SÁRA:    Sose lássam viszont. / Afodrászhoz gurul/  Egy kis fazonigazítást kérek. Este fellépésünk lesz, szépen akarok kinézni. Mielőtt hozzáfog szeretném megjegyezni, hogy csak húszezresem van. Tud majd visszaadni?

I. FODRÁSZ:    Természetesen asszonyom. Vissza tudok adni.

SÁRA:        Biztosan, Fizethetnék most?

I.FODRÁSZ:     Máris adom. 2500 forint lesz, máris adom a visszajárót. / zsebébe nyúl, de nem találja a pénztárcát /   -Pedig itt kell lennie, az előbb még visszaadtam belőle. / hevesen keresni kezdi/

SÁRA:        Ne keresse tovább. Tessék. /Átadja a tárcát/ Máskor ne hagyja elől. 

I. FODRÁSZ:    De hát hogyan? Hogyan került önhöz? Nem értem.

SÁRA:        István! Te végképpen lemondtál a telefonodről? Gyere ide!
/Elöveszi István telefonját, megmutatja./

ISTVÁN:    Ez a legszebb mutatvány amit életemben láttam. A mobilom a zsebemben volt a fogason, ön még a közelében sem járt és most visszadja?

I. FODRÁSZ:    Igaz is. Az én közelemben sem járt, hogy kilophatta volna. 

SÁRA:        Csodát én sem tudok tenni. A tolvajtól loptam vissza a mobilodat is és a tárcát is. 

EGYÜTT:    Csak nem? Csak nem az előző vendég?

SÁRA:        De, de, de. Pontosan láttam, hogyan csinálja. Csakhogy akkor és ott nem sokat tehettünk volna. Miután ez a foglalkozásom, így oldottam meg a problémát. Valószínűleg ebbe a kisvárosba nem teszi többet be a lábát.

I.FODRÁSZ:    Nagyon-nagyon köszönöm, amit értem tett. Engedje meg, hogy felajánljam, hogy   amíg városunkban tartózkodik ingyen fodrászoljam a haját. 


SÁRA:        Köszönöm, de lásson hozzá, mert hamarosan kezdődik az előadás.


ISTVÁN:    Mielőtt megkérdezné, elmondom, hogy a hölgy egy világhírű cirkuszművész a papájával együtt. Anélkül le tudja venni a gatyáját is, hogy észrevenné. Elég jó bizonyíték lenne a válóperhez a feleségének. Egyébként a tanítványa vagyok. Talán egyszer én is közéjük állhatok. 

SÁRA:        Gonoltam, hogy ez van a nagy tanulásvágy mögött. Remélem szeretsz tanulni, mert azt sokat kell! Sőt, nem lehet soha abbahagyni.

I: FODRÁSZ:    Elnézést a kérdésért, de így tolókocsival együtt tetszik fellépni?

SÁRA:        Ó nem. Tudja néhány éve Indiában léptünk fel, ahol nagyon sok jógival találkoztunk. Akkor már erősen látszott rajtam, hogy az izületeim nem egészen épek.Az egyik előadás végén egy öreg jógi arra kért, hogy másnap látogassam meg a faluját. A kisfia izületi sorvadásban szenved, ami az izmait is megtámadta és ki tudja, mennyi ideje van hátra. Már tolókocsival sem lehet szállítani. Nagyon- nagy örömet szereznénk vele neki, ha bemutatnánk a számunkat. Fizetni nem tudnak, mert a belépőjegyre is úgy kellett a falu embereinek összegyűjteni a pénzt. Otthon mindent el kell majd mesélnem nekik, amit itt láttam.
Másnap délután előadás előtt értünk jött az öreg, és elmentünk apámmal a falujukba. Akkora sikerünk volt, hogy virágesővel búcsúztattak a falubeliek. Majdnem elkéstünk az esti előadásról.
Amikor elértük a falujuk határát, a kisöreg kiszállt a kocsiból. Osajött hozzám, az első úléshez ls átadott nekem egy szép nagy tégelyt azzal, hogy a krémet, ami benne van, az egy ük-ük-ük nagyapja receceptje alapján sok-sok olyan gyógynövényből készítette, ami csak a Himalája eldugott részén terem 4500 méter fölötti magasságban. A kisfia azért van még életben, mert ezzel keni naponta.Valószínüleg rajtam is segít, ha helyesen használom. Csak egy nagyon pici, lehelletvékony  kört kell a homlokunkra kenni, a harmadik szem helyére. Így ez a tubus az én életem végéig kitarthat. Vigyázni kell, mert naponta csak egyszer szabad használni. Kb. 60-90 percig tart a hatása. Ezért tudok még fellépni, mert az csak fél óráig tart. Sajnos vállalnom kellett, hogy ha elkezdem magam kezelni és abbahagyom, hamar meghalhatok. A napi egyórás jóért persze, hogy vállaltam a kenéseket. Ekkora gázsit még életemben nem kaptam. Ezt pénzzel nem lehetne megfizetni.

I.FODRÁSZ:    Gyönyörű történet. Tényleg nem lehet pótólni azt krémet?

SÁRA:        Sajnos nem. Nem, mert ezek az emberek nem pénzt kérnek érte, hanem szivet. Ezek az emberek így boldogok. Semmilyük nincs, tehát nem kell félteniük semmit. Nem kell aggódniuk, hogy tolvajok vagy rablók jönnek. Szívük van, szeretetük, hitük van. Ha mi nem megyünk szívből, őszinte szeretettel hozzájuk, érdek nélkül, hogy örömöt okozzunk a gyermekének, nem is tudunk erről a szerről.    

I. FODRÁSZ:    De szép világ lehet ott. Bár csak egyszer eljuthatnék oda! Készen vagyunk, tessék parancsolni. István hazakíséred a művésznőt?

ISTVÁN:    Igen, igen. Máris. Csak egy telefont .

SÁRA:        Nem, nem István, várnak kint kocsival. Este az utolsó szám vagyunk, ha megvársz, utána van még kb. fél órám.

ISTVÁN:    Köszönöm, ott leszek / Sári kigurul, István felveszi a kabátját és kimegy/
        Viszontlátásra.
         
 I. FODRÁSZ:Viszlát, és mindent köszönök.

                                                                4.JELENET

/ A cirkusz melletti park. A pad a szinpad bal oldalán, a közönséghez merőlegesen áll. A taps még hallatszik a cirkuszból. István jobbról bejön, mobilon beszél. Oldalán válltáska.Leül a padra /

ISTVÁN:    / A telefonba/ Igen, igen Ági. Hidd el, mindent megteszek, hogy megszerezzem neked azt a krémet. Már egy csomó dolgot megtudtam róla. Mit, mit. Azt, hogy Indiában, a Himaláján , 4500 magasban termő gyógynövényekből állították össze egy sokszázéves recept alapján. Hol vagyok, hol vagyok? Hol lennék? Szórakozom? A taps? Hát most is éppen a mi ügyünkért hajtok itt! Ige-igen itt. A mi érdekünkben. Ne féltékenykedj. Előbb légy az enyém, azután féltékenykedj! Már megint lecsapja a telefont…

SÁRA:        / Balról bejön, tolja a rokkantkocsit / Jó esét István. Örülök, hogy itt vagy.

ISTVÁN:    Kezit csókolom. Én is örülök, hogy itt van. Mi lesz ma este?

SÁRA:        Először gyakorlunk. Gyere ide! / a pad közepe elé állítja Istvánt / Most elmegyek előtted, próbálj ellopni valamit! /István megpróbál kilopni Sára zsebéből valamit/

- Hopp megvagy! Ne markolj bele a zsebembe! Így bárki észreveszi! Tanulj meg a hármas-négyes ujjal markolni. Így. Mikor benyúlsz a zsebbe, kicsit kifelé húzod, mert akkor a ruha a másik oldalon feszül meg, ott pedig nincs senki. Na, próbáluk mégegyszer. / Sára ismét elidul. István kicsit merugja a térdét, majd kiemeli Sára mobilját/ Így már sokkal jobb. Gyakorolj szorgalmasan, mert kevés az időnk. Egy hét múlva tovább utazunk. 

- Amerikába csak nem jössz utánam!? Különben is vissza kell ülnöm a székembe, mert gyengülök. Jó éjszakát! Holnap ugyanekkor, ugyanitt jó?

ISTVÁN:    Temészetesen, itt leszek. Jó éjszakát és köszönöm.

5.JELENET

/Presszó a két asztallal, hat székkel. Az egyik asztalnál ül az I. Fodrász és az I. Vendég. A másiknál István,  kabátja a szék háttámláján,, várja Ágnest/

I. VENDÉG:    Hallotta Bobély Úr! Letartóztatták azt a kerekes nőt a cirkuszból, aki akkor jött be,  mikor én elmentem magától tegnap..

I. FODRÁSZ:    Kicsodát? A művésznőt? Letartóztatták? Miért, mit csinált? 

I.VENDÉG:    Micsinált micsinált? Azt amit a cirkuszban. Lopott.

I. FODRÁSZ:    Lopoooott? Mit lopott?

I. VENDÉG:    Mit? Hát nem tudja? Hiszen a maga üzletében történt! Ellopott egy pénztárcát és egy mobil telefont. Tegnap jelentette fel a rendörségen az a vendég, aki utánam következet,. majd kocsiba ült és elhajtott.  Hogy-hogy nem hallotta? A rendőrök ma reggel elmentek érte a cirkuszhoz, és a kerekesszékével együtt bevitték a rendörségre,  és most előzetesben van.

I.FODRÁSZ:    / Átszól Istvánhoz / Hallja István! Jöjjön ide! Hallotta, mit mondott a vendég úr?

ISTVÁN:    Hallom, hallom , de nem tudom felfogni. Hogyan lehet valaki ennyire aljas?

I.VENDÉG:    Ki aljas, miért aljas? Nem értem.

I. FODRÁSZ:    Idehallgasson Vendég Úr! Az az aljas gazember tegnap killopta a zsebemből a pénztárcámat, miközben borotváltam. Mikor felállt a székből, hátrament a fogashoz, és kilopta István zsebéből a mobiltelefont. Amikor ki akart menni, a Művésznő elgáncsolta és észrevétlenül visszalopta, és visszaadta nekünk. Érti, visszaadta!!! Úgy mint a színpadon. Azért is megbüntetnék, hogy a színpadon, mindenki szeme láttára elveszi a nyakkenedőjét, a nadrágszíját talán még a gatyáját is a vendégnek? Azokat is visszaadja.

ISTVÁN:    Menjünk a rendőrkapitányhoz és mondjuk el neki, mi történt! Hívjuk a kollégáját is Borbély úr! /Elindulnak kifelé/

I. VENDÉG:    Várjanak, én is megyek. Tudom, hol lakik hol lakik a kolléga, odahívom őt is.Ezt a tolvaj gazembert. Ki látott ilyet! Még ő tesz feljelentést… /utánuk megy /

ÁGNES:    / Jobbról bejön / Sehol senki? Lehet, hogy István nem várt meg? Talán el sem jött? Ez felháborító. Pedig alig fél órát késtem. Ennyi várakozást igencsak megérdemelne egy ilyen hölgy, amilyen én vagyok. Elképesztő, hogy egyesek mit megengednek maguknak. Biztosan megint a művésznővel van elfoglalva. És mi lesz az én szépítő krémemmel, amit annyira igérget? Mondhatom, gáláns egy úr. Egy ilyen hölggyel, aki én vagyok… / Leül az egyik aztalhoz, táskájából kiveszi a krémes dobozát, az asztalra teszi és kenni kezdi magát./

ISTVÁN:    A kabá… / a kabátjáért siet, felkapja, de meglátja Ágnest / Szia Ági. Sokat vártalak, az előbb. Most  el kell rohannom. / Meglátja az asztalon a tégelyt / De, de hiszen ez ugyanolyan tégely, mint a Sáráé! Ugyanolyan!

ÁGNES:        Nem mondod! Csak nem kettőt csináltak ugyanabból a tégelyből? Minden drogériában több száz van belőle. Te lángész…/ tovább keni magát /

ISTVÁN:    Ne kérdezz semmit./ Az asztalhoz rohan, ráteszi a tégely tetejét, a táskájába rejti. Kicsit téblából, indulna a többiek után. / Meg fogsz lepőDni. Enyém leszel, enyém leszel! Majd hívlak. / A kabátja zsebébe teszi a tégelyt, és a többiek után rohan/

ÁGNES:    Add vissza, add vissza! Mit akar ez? Még hogy az övé leszek??? Szeretném azt látni!  Egy ilyen nő! / Elővesz egy tükröt, megnézi benne az arcát, még igazít az elkent kenőcsön, majd elteszi /
Ezt csinálni velem, egy ilyen nővel! Még hogy az övé leszek ha, hahaha.  / Sértődötten kimegy /


6.JELENET

/ Ismét a cirkusz melleti park. István tolja Sárát, a többiek utána jönnek./

SÁRA:     Nagyon köszönöm, amit értem tettetek. Még szerencse, hogy ma nincs előadásunk.   Egy óra múlva indulunk külföldre egy három napos turnéra. Nélkületek nem tudtam volna elutazi. Nagyon hálás vagyok nektek. Nagyon jólesik érezni, hogy szerettek.  Ezennel ünnepélyesen meghívlak benneteket a vasárnapi díszelőadunkra. A vendégeim vagytok utána is a búcsúbulira. Ez lesz itt az utolsó fellépésünk.

MIND:        Köszönjük, de nem azért csináltuk. 

SÁRA:        De azért eljöttök, ugye?

MIND:         Igen, igen, ott leszünk…

SÁRA:        Hideg van. István fogd meg a táskámat légy szíves, felveszem a pulóveremet.
/ Istvánnak adja a retiküljét. A többiek segítenek neki megemelni, hogy felvehesse a pulóvert. Közben István a közönség felé fordulva kinyitja a retikült és kicseréli a tégelyeket./  Köszönöm szépen. / A pulcsit felvette, István visszaadja a retikült. / Segítene valaki hazamenni? Azt hiszem a börtönben lemerült az akkumulátorom.

I.FODRÁSZ    Engedje meg művésznő, hogy én segítsek, úgyis arra lakom.

SÁRA:        Mégegyszer nagyon köszönök mindent. Négy nap múlva mindenkit várok a cirkuszban. A jegyek István nevén a pénztárban lesznek. István! Téged előadás előtt 1 órával várlak itt. Amit mutatni akarok, ahhoz nem kell felállnom.

ISTVÁN:    Köszönöm művésznő, akkor vasárnap előadás előtt itt elszek. Viszlát mindenkinek.
/ István jobbra el, a színpad sarkánál megáll./

SÁRA:         Isten veletek. Borbély úr, mehetünk./ Balra elmennek/

ISTVÁN:    / Amikor mindenki kiment, elővesz a mobilját és tárcsáz / Ági? Halló, Ági? Szólalj meg már! Csakhogy. Azt hittem már sosem veszed fel. ….Nem , nem vagyok ideges, csak óriási hírem van. …de ez érdekelni fog. Megvan, amit kértél. …De ezt te kérted … igen ezt te kérted tőlem. 
Igen meg van…itt van nálam…ma ma este, ha akarod… Holnap? Jó, akkor holnap este hatkor a cirkusz melletti parkban. Jó? OK. Akkor holnap. Szia. / István körbe ugrálja a színpadot/ Szeretlek Ánes, szeretlek Ágnes, enyém leszel, enyém leszel. /Jobbra el/

/ Másnap 6 óra ugyanott. István a padon ül, kezében a krém /

ISTVÁN:    Szeretem, szeretem, szeretem. De milyen szerelem az, ami egyoldalú? Milyen szerelem az, ami csak valamitől, egy tárgytól, egy kencétől kezd működni? Miért nem magától jön? És ha valaki többet kínál neki, akkor őt fogja szeretni? Érdekből szeret? Bár a királylányokért is meg szoktak küzdeni! Ő tényleg egy királylány. Nekem legalábbis  az. De tényleg, őszintén fog szeretni? És Sára? Vele mi lesz? Túl fogja élni? És ha nem? Akkor én öltem meg? Akkor loptam is, öltem is egy lány szerelméért? Végül is  ki vagyok én? De Vergíliusz szerint a szerelem mindent legyőz. Akkor is szeretem, szeretem, szeretem.

ÁGNES:    Na lássuk, mi az a nagy dolog? / István előveszi a tégelyt. Ági kikapja a kezéből./ Csak nem azt akarod mondani, hogy azért rángattál ide, hogy visszaadd a krémemet? Mert ha igen, jobb lett volna neked, ha meg sem születsz.

ISTVÁN:    Várj, várj. Van egy tükröd?  / Ági a táskájából elővesz egy tükröt, Istvánnak adja. / Köszi. Gyere ülj le, én tartom a tükröt, te meg kend be az arcod.  / Ágne bekeni /

ÁGNES:    Csak nem? Csak nem az a bizonyos krém? / Mohón kenni kezdi az arcát, nyakát, fülét stb/

ISTVÁN:    Csak de. Mondtam, hogy mindent megteszek érted! Csakhogy szeress egy kicsit legalább. Csak egy kicsit. De, de légy óvatos azzal a krémmel, mert ez egy életre elég. Csak a homlokodra kell egy picit kenni! Naponta legfeljebb egyszer, érted egyszer.

ÁGNES:    Még jó, hogy nem mondod meg mikor, mit csináljak, mit hová kenjek Egy ilyen nőnek! / A tükörbe néz. / Gyönyörű lettem, gyönyörű, csodálatos. Szebb, mint a Shiffer. 

BÉLA:        Ági, gyere már! Ne szórakozz azzal a kencével! A fiúk már paráznak a dizsiben!

ÁGNES:    Rohanok Bélám, rohanok. /A krémet a táskájába teszi, a tükrőt elveszi Istvántól, azt is elteszi/

ISTVÁN:    Na de Ági! Nem erről volt szó. Nem ezt ígérted. Hát nem kedvelsz, nem szeretsz?

ÁGNES:    Ha, nahát mit képzelsz te magadról? Neked egy ilyen nő, mint én!? Rohanok Bélám, rohanok! / Balra a szinpad elején kirohan Béla után./

ISTVÁN:    Ágnes, Ágnes, mi volt ez? Miért hülyítettél, miért csináltál bolondot belőlem?
Miért, miért miért? / Leroskad a padra. Előveszi a mobilját, felhívja Sárát/  
Hátha a művésznőt elérem. Megpróbálok legalább bocsánatot kérni tőle.
/A telefon a színpad bal felső részén csörög Sára rokkantkocsijában, aki közben bejön. Előveszi a telefonját, de alig tudja a füléhez emelni.Észreveszi Istvánt, aki háttal ül. Gyenge hangon, anélkül hogy felvenné./

SÁRA:        Halló. Tessék István. Itt vagyok. Mit tehetek érted? / a telefon tovább csörög/

ISTVÁN:    / Hátra fordul, észreveszi Sárát/ Művésznő! Sára.Mit keres itt? Nem utazott el, /Sárához megy/ Azt akartam mondani, hogy…..

SÁRA:        Hallgass fiam. Nem utazhattam el, mert a börtönben kicserélhették a krémemet, mert nem működik. Tegnap hivatalos voltam egy fogadásra és el kellett volna mennem. Nem sikerült. A krém hatástalan. Ne mondj most semmit, mert nem tudom, mennyi van hátra. Gyere közelebb, a hangom már gyenge. / István közel hajol Sárához /

/Ágnes és Béla balról jönnek, karonfogva/

BÉLA:        Addig kented magad, mí lekéstük a fiúkat. Dzsalhatunk egy másikba haverok nélkül. Ez az utolsó, amit megengedek neked. Vágod?

ÁGNES:    Vágom, vágom, csak  ne balhézz velem. / Meglátja Sáráékat a szinpad felső részén/  Na nézd a szerelmes pár, milyen szépek együtt, hogy nyalják-falják , de szép is a szerelem. Ő kell neked, nem egy ilyen nő, mint én!   / Szorosan Bélába kapaszkodik, aki unottan tűri. Jobbra kimennek./ 

SÁRA:        Kik voltak ők? Miért csináltak úgy, mintha szeretnék egymást? Miért nem őszinték egymáshoz? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték István?
 / Lehanyatlik a feje és meghal/

ISTVÁN:    Sára, Sára, Művésznő! Bocsásson meg! / Közel hajol, a lehanyatlott kezeit az ölébe rakja, fejét hátrahajtja, majd a dzsekijével letakarja./ EZ A SZERELEM ÁRA?
/ Sárát kitolja a színpadról /

VÉGE 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


    

                                       A SZERELEM ÁRA

SZEMÉLYEK:

Ágnes
István
Sára
Vendég I
Vendég II
Vendég III
Fordász I
Fodrász II

 

                            /történik napjainkban Budapesten/


                                              I. jelenet
Presszó, két kis asztal két-két székkel. Ágnes és István balról jön be. Ágnes kezében mobil. Most teszi le. 

 

ÁGNES:    Már megmondtam. Nem, nem, nem és nem. Én nem akarok tőled semmit, te se  akarj tőlem!

ISTVÁN:    De miért? Hónapok óta kerülgetlek, mint macska a forró kását, te rám sem hederítesz. Tudom, hogy nincs fiúd, tudom, hogy szükséged lenne valakire. Akkor miért nem akarsz járni velem?

ÁGNES:    Mert ti fiúk azt hiszitek, ti vagytok a csodalények, akik nélkül megáll a világ. Ha szóbaálltok egy  lánnyal, akkora szivességet tesztek, hogy az ember rabszolgának érzi magát.

ISTVÁN:    Én nem vagyok minden fiú…

ÁGNES:    Igen, nem vagy minden fiú. Egészen addig, amig nem kapod meg tőlem, amit akarsz. Utána én leszek a legutolsó nő, akivel már nem kell törődni, aki mindenkivel lefekszik, hiszen velem is ezt tette. 

ISTVÁN:    Én nem csak lefeküdni akarok veled, hanem szeretni, szeretni, szeretni. Mindent megtennék érted, csakhogy a közeledben maradhassak. Ha kell, megalázom magam előtted, ha akarod hozom a csillagokat, vagy akár kiheréltetem magam, ha akarod.

ÁGNES:    Na azt azért talán mégse!

ISTVÁN:    Mit tegyek, hogy elhidd a tiszta, őszinte szerelmemet?

ÁGNES:    Köszönöm, semmire sincs szükségem. Különösen nem tőled!

ISTVÁN:    Hát semmit nem kínálhatok, amivel meghatnálak? Semmit?

ÁGNES:       Kínálhatnál? Kínálhatnál? Hát valamivel megkínálhatnál, aminek nagyon örülnék        
ISTVÁN:    Mondd mi az? Bármi legyen is, máris hozom!

ÁGNES:    Bármit?

ISTVÁN:    Bármit…

ÁGNES:    Hát egy dolog lenne, amitől talán, esetleg meg tudnád hatni a szívemet. Mondom          esetleg…

ISTVÁN:    Mi az, mi az?

ÁGNES:    Nemrég voltunk a diszkóban. Emlékszel arra a lányra, aki azzal a motoros tolókocsiban furikázott? Egyszer csak megállt a kocsi, elővett  egy dobozt, levette a tetejét, és a homlokára kent egy kis krémet. Néhány perc után felkelt a kocsiból és bejött a diszkóba táncolni.Jó óra múlva kiment a kocsijához, visszaült és elhúzott.. Tudod, hány éves az a lány? 38!

ISTVÁN:    38??? 25-nél többnek nem néz ki.

ÁGNES:    Ez az. Ugyan ezt láttam előző nap a cirkuszban is Az a krém még szépít is,  fiatalít is. Annyi erő van benne, hogy egy rokkant lány egy órát táncol vagy szerepel vagy akármit csinálhat. Arra emlékszel, hogy mi volt a száma? Felhívott embereket a színpadra és mindent lelopott róluk. Órát, zsebkendőt, nyakkendőt, pénztárcát, volt akiről még a nadrágszíjat is lelopta. Azután jött a papa, nyilván az apja volt, megmutatta az összes lopott holmit, beletette egy nagy fém dobozba, meggyújtotta az egészet. Nagy lánggal éget a sok kacat, még a pénztárcák is. Majdnem meggyulladt a szinpad.

ISTVÁN:        Na és mi lett a vége? Elégett a sok pénz, óra meg minden? Nem tört ki balhé a károsultak között? Nem verték meg őket?

ÁGNES:        Nem, mert a szám azzal ért véget, hogy mindenki visszakapta, amit leloptak róluk. Hogyan csinálták?

ISTVÁN:    OK, OK, de mit tehetek érted?

ÁGNES:    Rendben, megmondom. Hozd el nekem azt a krémet,  amit magára kent a lány!

ISTVÁN:    Azt a krémet?  Hisz ez lehetetlen! Egészen biztos, hogy ezt ők varázsolták össze maguknak. Nem hiszem, hogy kapható a sarki kence boltban.

ÁGNES:    Ha nem, hát nem. Egyébként én sem hiszem, hogy lehetne a trafikban kapni.Te akartad, hogy kivánjak valamit, én nem akarok tőled semmit. Na csá…

 

  /Ágnes jobbra el. István még ül egy darabig, letesz egy ötszázast az asztalra és indulni készül,
Sára a cigánylány érkezik tolókocsival balról.  A másik asztalhoz gurul. A fiúra néz. A táskájában keres valamit, mikor kiesik egy toll belőle. István odaugrik és felveszi./

SÁRA:     Köszönöm, nagyon kedves vagy. Hogy hívnak?

ISTVÁN:    Tóth István vagyok, az egyik csodálója. Láttam tegnap a szinpadon. Elképesztő volt. Tessék mondani, hogyan sikerül még a nyakkendőt meg a nadrágszíjat is lelopni emberekről? Miért nem veszik észre? Talán előre összebeszéltek?

SÁRA:        Ugyan, úgy kit érdekelne?

ISTVÁN:    Akkor hogyan?

SÁRA:        Így. / vissza adja István pénztárcáját, amit most lopott ki a zsebéből/

ISTVÁN:     /Tátott szájjal/ Kö…Köszönöm.

SÁRA:        Ez is a tiéd?  / mobilját is visszaadja/

ISTVÁN:    Hú ez király, hogy csinálja? Ezt nem vágom. Kérhetek valamit?

SÁRA:        Rendben, jótett helyébe jót várj. Mi lenne az?

ISTVÁN:    Taníts meg engem is lopni!

SÁRA:        Ne tegezz, nem őriztünk együtt disznót!

ISTVÁN:    Bocsánat. Meg tetszene tanítani engem is csak egy kicsit is lopni?

SÁRA:        Aztán miért akarsz megtanulni lopni? Csak nem akarsz közénk állni, cirkuszosnak?

ISTVÁN:    Nem, nem. Csak a kedvesemnek szeretnék valami egészen különleges dolgot             megszerezni. Amiből csak egy van és sehol sem lehet kapni. 

SÁRA:        És mi lenne az ?

ISTVÁN:    Sajnos azt nem tudom, mert nem tudom, mi van benne. 

SÁRA:        Azt csak tudod, mekkora?

ISTVÁN:    Azt igen. Körülbelül akkora, mint az öklöm. 20-30 deka lehet.

SÁRA:        Renben van. 100 ezer forint. Megfelel?

ISTVÁN:    Százezer foriiiint? Honnan veszek én ennyi pénzt?

SÁRA:        Ne aggódj, mire megtanulod, hogyan kell lopni, addigra nem lesz gond a beszerzése… 

ISTVÁN:.    Nézze csak az oldalam, már lukad kifele. Rettenetesen kíváncsivá tett. Akkor hol             és mikor találkozunk?

SÁRA:        Holnap a ligetben, du. 4 órakor megfelel?

ISTVÁN:    OK. Ott leszek, köszi.


2. JELENET

/ Másnap du. 16-óra, a ligetben. Az eddigi székek megfordítva a pad. Azon ül István. Jackije a székeke hátára dobva. Olvas. Sára balról bekerekezik./

SÁRA:        Jó napot! Hogy vagy? Felkészültél?

ISTVÁN:    Fel, fel. Mit kell tennem? 

/ Közben felkel, Sára elé megy, aki előre nyújtja a kezét. István odamegy, kezet akar csókolni, de Sára csak egy legyet akart elkapni. István zavartan visszahőköl, kissé távolabb, majd leül a padra./
SÁRA:     / Táskájából elöveszi a krémet, bekeni vele a homlokát, és felkel. Odamegy a            székekhez, közel Istvánhoz./
Most állj fel, gyere el előttem a székekhez közel. / István feláll, elmegy Sára és  székek között/
Gyere ide, ez a tiéd. Máskor jobban figyelj!

ISTVÁN:    Köszönöm. / átveszi az imént ellopott telefonját/

SÁRA:        Most ismételjük meg. / István ismét elindul, nagyon vigyázva, lassabban, ó            vatosabban halad el Sára előtt./
Mondom  vigyázz jobban az értékeidre. / Ismét vissza adja a telefont. / 
Gyere még egyszer.István még egyszer elindul. Mikor Sára elé ér, az a hozzá közelebbi térdét lábbal kicsit meglöki, miközben a kezével kiveszi a telefont István zsebéből./

Figyeltél? Amikor elém értél, kicsit meglöktem a térdedet, mire te odafigyeltél a lökésre. Ezalatt én kivettem a zsebedből a mobilt.Ezt hívják a figyelem elterelésének. Érted? Na gyere,  ismételjük meg. 
/István ismét elindul. Sára előtt lelassít, látványosam megrogyasztja a saját térdét, majd kilopja a saját zsebéből a mobilt./

Igen, így talán jó lesz. Bár, ha ennyire berogyasztod a térded, előbb-utóbb összecsuklasz, mint a kerti szék. De mára ennyi elég, mert múlik a krém hatása. 

    Holnap ugyanitt találkozunk. Rendben? 

ISTVÁN:    Természetesen. Holnap 4 órakor
 /István a karját nyújtja, a kocsihoz kíséri Sárát, aki beleül és elhajt./

SÁRA:        Akkor holnap...

ISTVÁN:    /Térdét rogyasztgatva gyakorol, miközben a padhoz megy a jackiáért/

ÁGNES:    / Jobbról be. Egykedvűen./ Szia Isván. Te itt? Mit keresel itt, ahol a madár sem jár? 

ISTVÁN:    Az Erdei Zsolt?

ÁGNES:    Micsoda? Milyen Zsolt, milyen madár?

ISTVÁN:    Azt mondtad, ahol a madár sem jár. A MADÁR, vagyis a világbajnok boxolónk, az Erdei Zsolt.

ÁGNES:    Ugyan menj már. A csavaros eszeddel meghülyítesz. Tényleg, mit keresel itt?

ISTVÁN:    Tudod van enkem egy szívem választottja, aki egy rád rendkívül hasonlító amazon, akinek nagyon szeretnék a kedvében járni, hogy legalább egy kicsit vegyen észre, hogy hallhassam szirénhez hasonló, búgó hangját, hogy szívhassam azt a levegőt, amit ő szív, hogy láthassam, érezhessem selymes bőrét, azt a pőrét, és teljesíthessem bármaly kívánságát. VÁGOD?  

ÁGNES:    Nem, nem vágom. Miről zagyválsz össze itt?

ISTVÁN:    Belülről már szőke vagy. Mikor festeted be a hajad?

ÁGNES:    Hülye...  / balra el/

ISTVÁN:      / Ági után/ Várj Ági, várj, beszéljük meg. Mikor látlaaaak? 

ÁGNES:    Jövő héten valamelyik vasárnap.

         /István visszajön, leül a padra, mobilján felhívja Ágit /

ISTVÁN:    Szia Ági! Képzeld, ma láttam a csodabalzsamot közelről működni. Jó, jó, meglesz. 
Szerzek belőle. Az egészet? Minek neked az egész? OK, OK.. Meglesz az egész., megszerzem, csak hogy láthassalak. Tényleg, mikor talizunk? (Ági lecsapja a telefont)

ÁGNES:      Letette. Hogy mi fiúk milyen hülyék tudunk lenn, hogy ezt hagyjuk!


3. JELENET

/Fodrász üzlet. A színpad jobb oldalán ferdén, a közönséggel szemben a két asztal tükrökkel, egy-egy székkel. Hátul négy szék fogassal. A fogasokon kabátok  A két fodrász, egy fiú és István, és a II. Vendég ül hátul a fogasnál. – I. Fodrász az I.vendég, haját nyírja. II. Fodrász  Istvánt borotválja. 

I.FODRÁSZ:    Tessék parancsolni. /Egy másik tükröt tart a tarkójához /  Készen vagyunk./ leveszi a hajvédő leplet./ 

I.VENDÉG:    Köszönöm szépen. /feláll a székből/ Mennyivel tartozom? /elindul hátra a kabátjához/

I.FODRÁSZ:    Négyezer nyolcszáz forint lesz.

I.VENDÉG:    Sajnos csak ötezresem van.

I. FODRÁSZ:    Nem probléma. 
/ kivesz a köpenye zsebéből egy pénztárcát és vissza akar adni kétszáz forintot. Közben megérkezik kerekes székében Sára. Fodrász zsebre vágja a tárcát és a pénzt, Sára elé siet  és besegíti, segít levenni a kabátját, amit a fogasra akaszt. Sárát a bejárat mellett parkolja le. Visszamegy és visszaadja a pénzt, és ismét zsebre vágja a tárcát. /

ISTVÁN:    Kezicsókolom Sára.

SÁRA:        Szerbusz István. /fodrászhoz/ Köszönöm szépen. Jó napot mindenkinek.
    
I.VENDÉG:    Még egyszer köszönöm., Viszont látásra.

I.FODRÁSZ:    Viszont látásra. Kérem a következőt.

II.VENDÉG:    Csak egy borotválást kérek.

/Fodrász  előveszi a pamacsot, borotvát, amíg elfordul a Vendég kilopja a pénztárcáját és elrejti a hajköpeny alá. Sára észreveszi. Fodrász bekeni a Vendéget, borotvál/

ISTVÁN:    Nagyobb városokban már külön van a női és a férfi fodrászat.

II.FODRÁSZ:    Az igaz. De többen is lakják, mint ezt a porfészket. Ott biztosan még a cukrászok is szakosodtak. Női torta, férfi torta. Jó lehet nem?

III.VENDÉG:    Igen, mert a férfiak savanyú tortát, a nők az édes tortát szeretik. Kíváncsi lennék, a melegek milyen tortát vennének? /nevetés/    
     
I.FODRÁSZ:    Az ókori Görögök pedig a WC-t is közösen használták. Khorintosnál illetve azon keresztül folyik kereszben egy patak. A patak fölé építettek egy egy sor budit, ahol a város vezetői férfiak-nők egyaránt trónolás közben vitatták meg a város ügyeit, hozták meg a törvényeket. A patak közben lemosta a gyalázatot. Ők engedélyezték a világhírű korintoszi oszlopfő elkészítését és felállítását, amit egy helyi pásztor talált ki az akantusz levelekkel.

ISTVÁN:    Milyen kár, hogy nem folyik a mi parlamentünk alatt is egy jó kis patak. Mennyivel gyorsabban működne a törvényhozás.

II.VENDÉG:    Még jó, hogy nem vagyunk Khorintosban! Jól néznék ki.

SÁRA:        Bizony jobban járt, hogy nem akkor született…

I. FODRÁSZ:Tessék parancsolni. Készen vagyunk. Ötszáz forint.

II: VENDÉG:    Köszönöm. /leteszi az asztalra az ötszázast, elindul a fogas felé a kabátjáért./

I. FODRÁSZ:    / Félre teszi a széket, elindul Sára felé, hogy a tükör elé tolja./

SÁRA:        Maradjon ott uram, meg kell valamit igazítanom, majd odamegyek. 

II.VENDÉG:    /A fogasnál, mielőtt leakasztaná a kabátját, kilopja István kabátja alatt lógó dzsekijéből a mobilját, majd kabárját a kezében tartva elindul kifelé. Mikor Sára előtt elhalad, Sára kiteszi a lábát, amitől megbotlik. Közben Sára visszalopja a tárcát is és a mobilt is./
     Elnézést kérek, ügyetlen voltam. / Mindenkihez/ A viszont látásra. /Kimegy/

SÁRA:    Sose lássam viszont. / Afodrászhoz gurul/  Egy kis fazonigazítást kérek. Este fellépésünk lesz, szépen akarok kinézni. Mielőtt hozzáfog szeretném megjegyezni, hogy csak húszezresem van. Tud majd visszaadni?

I. FODRÁSZ:    Természetesen asszonyom. Vissza tudok adni.

SÁRA:        Biztosan, Fizethetnék most?

I.FODRÁSZ:     Máris adom. 2500 forint lesz, máris adom a visszajárót. / zsebébe nyúl, de nem találja a pénztárcát /   -Pedig itt kell lennie, az előbb még visszaadtam belőle. / hevesen keresni kezdi/

SÁRA:        Ne keresse tovább. Tessék. /Átadja a tárcát/ Máskor ne hagyja elől. 

I. FODRÁSZ:    De hát hogyan? Hogyan került önhöz? Nem értem.

SÁRA:        István! Te végképpen lemondtál a telefonodről? Gyere ide!
/Elöveszi István telefonját, megmutatja./

ISTVÁN:    Ez a legszebb mutatvány amit életemben láttam. A mobilom a zsebemben volt a fogason, ön még a közelében sem járt és most visszadja?

I. FODRÁSZ:    Igaz is. Az én közelemben sem járt, hogy kilophatta volna. 

SÁRA:        Csodát én sem tudok tenni. A tolvajtól loptam vissza a mobilodat is és a tárcát is. 

EGYÜTT:    Csak nem? Csak nem az előző vendég?

SÁRA:        De, de, de. Pontosan láttam, hogyan csinálja. Csakhogy akkor és ott nem sokat tehettünk volna. Miután ez a foglalkozásom, így oldottam meg a problémát. Valószínűleg ebbe a kisvárosba nem teszi többet be a lábát.

I.FODRÁSZ:    Nagyon-nagyon köszönöm, amit értem tett. Engedje meg, hogy felajánljam, hogy   amíg városunkban tartózkodik ingyen fodrászoljam a haját. 


SÁRA:        Köszönöm, de lásson hozzá, mert hamarosan kezdődik az előadás.


ISTVÁN:    Mielőtt megkérdezné, elmondom, hogy a hölgy egy világhírű cirkuszművész a papájával együtt. Anélkül le tudja venni a gatyáját is, hogy észrevenné. Elég jó bizonyíték lenne a válóperhez a feleségének. Egyébként a tanítványa vagyok. Talán egyszer én is közéjük állhatok. 

SÁRA:        Gonoltam, hogy ez van a nagy tanulásvágy mögött. Remélem szeretsz tanulni, mert azt sokat kell! Sőt, nem lehet soha abbahagyni.

I: FODRÁSZ:    Elnézést a kérdésért, de így tolókocsival együtt tetszik fellépni?

SÁRA:        Ó nem. Tudja néhány éve Indiában léptünk fel, ahol nagyon sok jógival találkoztunk. Akkor már erősen látszott rajtam, hogy az izületeim nem egészen épek.Az egyik előadás végén egy öreg jógi arra kért, hogy másnap látogassam meg a faluját. A kisfia izületi sorvadásban szenved, ami az izmait is megtámadta és ki tudja, mennyi ideje van hátra. Már tolókocsival sem lehet szállítani. Nagyon- nagy örömet szereznénk vele neki, ha bemutatnánk a számunkat. Fizetni nem tudnak, mert a belépőjegyre is úgy kellett a falu embereinek összegyűjteni a pénzt. Otthon mindent el kell majd mesélnem nekik, amit itt láttam.
Másnap délután előadás előtt értünk jött az öreg, és elmentünk apámmal a falujukba. Akkora sikerünk volt, hogy virágesővel búcsúztattak a falubeliek. Majdnem elkéstünk az esti előadásról.
Amikor elértük a falujuk határát, a kisöreg kiszállt a kocsiból. Osajött hozzám, az első úléshez ls átadott nekem egy szép nagy tégelyt azzal, hogy a krémet, ami benne van, az egy ük-ük-ük nagyapja receceptje alapján sok-sok olyan gyógynövényből készítette, ami csak a Himalája eldugott részén terem 4500 méter fölötti magasságban. A kisfia azért van még életben, mert ezzel keni naponta.Valószínüleg rajtam is segít, ha helyesen használom. Csak egy nagyon pici, lehelletvékony  kört kell a homlokunkra kenni, a harmadik szem helyére. Így ez a tubus az én életem végéig kitarthat. Vigyázni kell, mert naponta csak egyszer szabad használni. Kb. 60-90 percig tart a hatása. Ezért tudok még fellépni, mert az csak fél óráig tart. Sajnos vállalnom kellett, hogy ha elkezdem magam kezelni és abbahagyom, hamar meghalhatok. A napi egyórás jóért persze, hogy vállaltam a kenéseket. Ekkora gázsit még életemben nem kaptam. Ezt pénzzel nem lehetne megfizetni.

I.FODRÁSZ:    Gyönyörű történet. Tényleg nem lehet pótólni azt krémet?

SÁRA:        Sajnos nem. Nem, mert ezek az emberek nem pénzt kérnek érte, hanem szivet. Ezek az emberek így boldogok. Semmilyük nincs, tehát nem kell félteniük semmit. Nem kell aggódniuk, hogy tolvajok vagy rablók jönnek. Szívük van, szeretetük, hitük van. Ha mi nem megyünk szívből, őszinte szeretettel hozzájuk, érdek nélkül, hogy örömöt okozzunk a gyermekének, nem is tudunk erről a szerről.    

I. FODRÁSZ:    De szép világ lehet ott. Bár csak egyszer eljuthatnék oda! Készen vagyunk, tessék parancsolni. István hazakíséred a művésznőt?

ISTVÁN:    Igen, igen. Máris. Csak egy telefont .

SÁRA:        Nem, nem István, várnak kint kocsival. Este az utolsó szám vagyunk, ha megvársz, utána van még kb. fél órám.

ISTVÁN:    Köszönöm, ott leszek / Sári kigurul, István felveszi a kabátját és kimegy/
        Viszontlátásra.
         
 I. FODRÁSZ:Viszlát, és mindent köszönök.

                                                                4.JELENET

/ A cirkusz melletti park. A pad a szinpad bal oldalán, a közönséghez merőlegesen áll. A taps még hallatszik a cirkuszból. István jobbról bejön, mobilon beszél. Oldalán válltáska.Leül a padra /

ISTVÁN:    / A telefonba/ Igen, igen Ági. Hidd el, mindent megteszek, hogy megszerezzem neked azt a krémet. Már egy csomó dolgot megtudtam róla. Mit, mit. Azt, hogy Indiában, a Himaláján , 4500 magasban termő gyógynövényekből állították össze egy sokszázéves recept alapján. Hol vagyok, hol vagyok? Hol lennék? Szórakozom? A taps? Hát most is éppen a mi ügyünkért hajtok itt! Ige-igen itt. A mi érdekünkben. Ne féltékenykedj. Előbb légy az enyém, azután féltékenykedj! Már megint lecsapja a telefont…

SÁRA:        / Balról bejön, tolja a rokkantkocsit / Jó esét István. Örülök, hogy itt vagy.

ISTVÁN:    Kezit csókolom. Én is örülök, hogy itt van. Mi lesz ma este?

SÁRA:        Először gyakorlunk. Gyere ide! / a pad közepe elé állítja Istvánt / Most elmegyek előtted, próbálj ellopni valamit! /István megpróbál kilopni Sára zsebéből valamit/

- Hopp megvagy! Ne markolj bele a zsebembe! Így bárki észreveszi! Tanulj meg a hármas-négyes ujjal markolni. Így. Mikor benyúlsz a zsebbe, kicsit kifelé húzod, mert akkor a ruha a másik oldalon feszül meg, ott pedig nincs senki. Na, próbáluk mégegyszer. / Sára ismét elidul. István kicsit merugja a térdét, majd kiemeli Sára mobilját/ Így már sokkal jobb. Gyakorolj szorgalmasan, mert kevés az időnk. Egy hét múlva tovább utazunk. 

- Amerikába csak nem jössz utánam!? Különben is vissza kell ülnöm a székembe, mert gyengülök. Jó éjszakát! Holnap ugyanekkor, ugyanitt jó?

ISTVÁN:    Temészetesen, itt leszek. Jó éjszakát és köszönöm.

5.JELENET

/Presszó a két asztallal, hat székkel. Az egyik asztalnál ül az I. Fodrász és az I. Vendég. A másiknál István,  kabátja a szék háttámláján,, várja Ágnest/

I. VENDÉG:    Hallotta Bobély Úr! Letartóztatták azt a kerekes nőt a cirkuszból, aki akkor jött be,  mikor én elmentem magától tegnap..

I. FODRÁSZ:    Kicsodát? A művésznőt? Letartóztatták? Miért, mit csinált? 

I.VENDÉG:    Micsinált micsinált? Azt amit a cirkuszban. Lopott.

I. FODRÁSZ:    Lopoooott? Mit lopott?

I. VENDÉG:    Mit? Hát nem tudja? Hiszen a maga üzletében történt! Ellopott egy pénztárcát és egy mobil telefont. Tegnap jelentette fel a rendörségen az a vendég, aki utánam következet,. majd kocsiba ült és elhajtott.  Hogy-hogy nem hallotta? A rendőrök ma reggel elmentek érte a cirkuszhoz, és a kerekesszékével együtt bevitték a rendörségre,  és most előzetesben van.

I.FODRÁSZ:    / Átszól Istvánhoz / Hallja István! Jöjjön ide! Hallotta, mit mondott a vendég úr?

ISTVÁN:    Hallom, hallom , de nem tudom felfogni. Hogyan lehet valaki ennyire aljas?

I.VENDÉG:    Ki aljas, miért aljas? Nem értem.

I. FODRÁSZ:    Idehallgasson Vendég Úr! Az az aljas gazember tegnap killopta a zsebemből a pénztárcámat, miközben borotváltam. Mikor felállt a székből, hátrament a fogashoz, és kilopta István zsebéből a mobiltelefont. Amikor ki akart menni, a Művésznő elgáncsolta és észrevétlenül visszalopta, és visszaadta nekünk. Érti, visszaadta!!! Úgy mint a színpadon. Azért is megbüntetnék, hogy a színpadon, mindenki szeme láttára elveszi a nyakkenedőjét, a nadrágszíját talán még a gatyáját is a vendégnek? Azokat is visszaadja.

ISTVÁN:    Menjünk a rendőrkapitányhoz és mondjuk el neki, mi történt! Hívjuk a kollégáját is Borbély úr! /Elindulnak kifelé/

I. VENDÉG:    Várjanak, én is megyek. Tudom, hol lakik hol lakik a kolléga, odahívom őt is.Ezt a tolvaj gazembert. Ki látott ilyet! Még ő tesz feljelentést… /utánuk megy /

ÁGNES:    / Jobbról bejön / Sehol senki? Lehet, hogy István nem várt meg? Talán el sem jött? Ez felháborító. Pedig alig fél órát késtem. Ennyi várakozást igencsak megérdemelne egy ilyen hölgy, amilyen én vagyok. Elképesztő, hogy egyesek mit megengednek maguknak. Biztosan megint a művésznővel van elfoglalva. És mi lesz az én szépítő krémemmel, amit annyira igérget? Mondhatom, gáláns egy úr. Egy ilyen hölggyel, aki én vagyok… / Leül az egyik aztalhoz, táskájából kiveszi a krémes dobozát, az asztalra teszi és kenni kezdi magát./

ISTVÁN:    A kabá… / a kabátjáért siet, felkapja, de meglátja Ágnest / Szia Ági. Sokat vártalak, az előbb. Most  el kell rohannom. / Meglátja az asztalon a tégelyt / De, de hiszen ez ugyanolyan tégely, mint a Sáráé! Ugyanolyan!

ÁGNES:        Nem mondod! Csak nem kettőt csináltak ugyanabból a tégelyből? Minden drogériában több száz van belőle. Te lángész…/ tovább keni magát /

ISTVÁN:    Ne kérdezz semmit./ Az asztalhoz rohan, ráteszi a tégely tetejét, a táskájába rejti. Kicsit téblából, indulna a többiek után. / Meg fogsz lepőDni. Enyém leszel, enyém leszel! Majd hívlak. / A kabátja zsebébe teszi a tégelyt, és a többiek után rohan/

ÁGNES:    Add vissza, add vissza! Mit akar ez? Még hogy az övé leszek??? Szeretném azt látni!  Egy ilyen nő! / Elővesz egy tükröt, megnézi benne az arcát, még igazít az elkent kenőcsön, majd elteszi /
Ezt csinálni velem, egy ilyen nővel! Még hogy az övé leszek ha, hahaha.  / Sértődötten kimegy /


6.JELENET

/ Ismét a cirkusz melleti park. István tolja Sárát, a többiek utána jönnek./

SÁRA:     Nagyon köszönöm, amit értem tettetek. Még szerencse, hogy ma nincs előadásunk.   Egy óra múlva indulunk külföldre egy három napos turnéra. Nélkületek nem tudtam volna elutazi. Nagyon hálás vagyok nektek. Nagyon jólesik érezni, hogy szerettek.  Ezennel ünnepélyesen meghívlak benneteket a vasárnapi díszelőadunkra. A vendégeim vagytok utána is a búcsúbulira. Ez lesz itt az utolsó fellépésünk.

MIND:        Köszönjük, de nem azért csináltuk. 

SÁRA:        De azért eljöttök, ugye?

MIND:         Igen, igen, ott leszünk…

SÁRA:        Hideg van. István fogd meg a táskámat légy szíves, felveszem a pulóveremet.
/ Istvánnak adja a retiküljét. A többiek segítenek neki megemelni, hogy felvehesse a pulóvert. Közben István a közönség felé fordulva kinyitja a retikült és kicseréli a tégelyeket./  Köszönöm szépen. / A pulcsit felvette, István visszaadja a retikült. / Segítene valaki hazamenni? Azt hiszem a börtönben lemerült az akkumulátorom.

I.FODRÁSZ    Engedje meg művésznő, hogy én segítsek, úgyis arra lakom.

SÁRA:        Mégegyszer nagyon köszönök mindent. Négy nap múlva mindenkit várok a cirkuszban. A jegyek István nevén a pénztárban lesznek. István! Téged előadás előtt 1 órával várlak itt. Amit mutatni akarok, ahhoz nem kell felállnom.

ISTVÁN:    Köszönöm művésznő, akkor vasárnap előadás előtt itt elszek. Viszlát mindenkinek.
/ István jobbra el, a színpad sarkánál megáll./

SÁRA:         Isten veletek. Borbély úr, mehetünk./ Balra elmennek/

ISTVÁN:    / Amikor mindenki kiment, elővesz a mobilját és tárcsáz / Ági? Halló, Ági? Szólalj meg már! Csakhogy. Azt hittem már sosem veszed fel. ….Nem , nem vagyok ideges, csak óriási hírem van. …de ez érdekelni fog. Megvan, amit kértél. …De ezt te kérted … igen ezt te kérted tőlem. 
Igen meg van…itt van nálam…ma ma este, ha akarod… Holnap? Jó, akkor holnap este hatkor a cirkusz melletti parkban. Jó? OK. Akkor holnap. Szia. / István körbe ugrálja a színpadot/ Szeretlek Ánes, szeretlek Ágnes, enyém leszel, enyém leszel. /Jobbra el/

/ Másnap 6 óra ugyanott. István a padon ül, kezében a krém /

ISTVÁN:    Szeretem, szeretem, szeretem. De milyen szerelem az, ami egyoldalú? Milyen szerelem az, ami csak valamitől, egy tárgytól, egy kencétől kezd működni? Miért nem magától jön? És ha valaki többet kínál neki, akkor őt fogja szeretni? Érdekből szeret? Bár a királylányokért is meg szoktak küzdeni! Ő tényleg egy királylány. Nekem legalábbis  az. De tényleg, őszintén fog szeretni? És Sára? Vele mi lesz? Túl fogja élni? És ha nem? Akkor én öltem meg? Akkor loptam is, öltem is egy lány szerelméért? Végül is  ki vagyok én? De Vergíliusz szerint a szerelem mindent legyőz. Akkor is szeretem, szeretem, szeretem.

ÁGNES:    Na lássuk, mi az a nagy dolog? / István előveszi a tégelyt. Ági kikapja a kezéből./ Csak nem azt akarod mondani, hogy azért rángattál ide, hogy visszaadd a krémemet? Mert ha igen, jobb lett volna neked, ha meg sem születsz.

ISTVÁN:    Várj, várj. Van egy tükröd?  / Ági a táskájából elővesz egy tükröt, Istvánnak adja. / Köszi. Gyere ülj le, én tartom a tükröt, te meg kend be az arcod.  / Ágne bekeni /

ÁGNES:    Csak nem? Csak nem az a bizonyos krém? / Mohón kenni kezdi az arcát, nyakát, fülét stb/

ISTVÁN:    Csak de. Mondtam, hogy mindent megteszek érted! Csakhogy szeress egy kicsit legalább. Csak egy kicsit. De, de légy óvatos azzal a krémmel, mert ez egy életre elég. Csak a homlokodra kell egy picit kenni! Naponta legfeljebb egyszer, érted egyszer.

ÁGNES:    Még jó, hogy nem mondod meg mikor, mit csináljak, mit hová kenjek Egy ilyen nőnek! / A tükörbe néz. / Gyönyörű lettem, gyönyörű, csodálatos. Szebb, mint a Shiffer. 

BÉLA:        Ági, gyere már! Ne szórakozz azzal a kencével! A fiúk már paráznak a dizsiben!

ÁGNES:    Rohanok Bélám, rohanok. /A krémet a táskájába teszi, a tükrőt elveszi Istvántól, azt is elteszi/

ISTVÁN:    Na de Ági! Nem erről volt szó. Nem ezt ígérted. Hát nem kedvelsz, nem szeretsz?

ÁGNES:    Ha, nahát mit képzelsz te magadról? Neked egy ilyen nő, mint én!? Rohanok Bélám, rohanok! / Balra a szinpad elején kirohan Béla után./

ISTVÁN:    Ágnes, Ágnes, mi volt ez? Miért hülyítettél, miért csináltál bolondot belőlem?
Miért, miért miért? / Leroskad a padra. Előveszi a mobilját, felhívja Sárát/  
Hátha a művésznőt elérem. Megpróbálok legalább bocsánatot kérni tőle.
/A telefon a színpad bal felső részén csörög Sára rokkantkocsijában, aki közben bejön. Előveszi a telefonját, de alig tudja a füléhez emelni.Észreveszi Istvánt, aki háttal ül. Gyenge hangon, anélkül hogy felvenné./

SÁRA:        Halló. Tessék István. Itt vagyok. Mit tehetek érted? / a telefon tovább csörög/

ISTVÁN:    / Hátra fordul, észreveszi Sárát/ Művésznő! Sára.Mit keres itt? Nem utazott el, /Sárához megy/ Azt akartam mondani, hogy…..

SÁRA:        Hallgass fiam. Nem utazhattam el, mert a börtönben kicserélhették a krémemet, mert nem működik. Tegnap hivatalos voltam egy fogadásra és el kellett volna mennem. Nem sikerült. A krém hatástalan. Ne mondj most semmit, mert nem tudom, mennyi van hátra. Gyere közelebb, a hangom már gyenge. / István közel hajol Sárához /

/Ágnes és Béla balról jönnek, karonfogva/

BÉLA:        Addig kented magad, mí lekéstük a fiúkat. Dzsalhatunk egy másikba haverok nélkül. Ez az utolsó, amit megengedek neked. Vágod?

ÁGNES:    Vágom, vágom, csak  ne balhézz velem. / Meglátja Sáráékat a szinpad felső részén/  Na nézd a szerelmes pár, milyen szépek együtt, hogy nyalják-falják , de szép is a szerelem. Ő kell neked, nem egy ilyen nő, mint én!   / Szorosan Bélába kapaszkodik, aki unottan tűri. Jobbra kimennek./ 

SÁRA:        Kik voltak ők? Miért csináltak úgy, mintha szeretnék egymást? Miért nem őszinték egymáshoz? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték? Miért nem őszinték István?
 / Lehanyatlik a feje és meghal/

ISTVÁN:    Sára, Sára, Művésznő! Bocsásson meg! / Közel hajol, a lehanyatlott kezeit az ölébe rakja, fejét hátrahajtja, majd a dzsekijével letakarja./ EZ A SZERELEM ÁRA?
/ Sárát kitolja a színpadról /

VÉGE 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


    

 

 

 


  

 

 

 

 


  

 

 

 

 

 

 

 


    

 

 

 


  

 

 

A mappában található képek előnézete KÉPZŐMŰVÉSZET

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.