Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az éjszaka királynője

2013.01.07

 E. Zurmühl

 
Az éjszaka királynője
 
 
 
Ezt a történetet nem lehet megírni... 
 
Mohard országa  ami a mélyben, egy kút mélyén volt, sötét de „rendezett” világ. A főrendező maga a Főmohard, illetve az ő rosszéletű felesége, aki nem tűri meg a rebelliseket, akik megtudják, hogy a keményen őrzött fényforrás, ami a kút kávája, egy másik világot rejt. 
A saját veje, aki kidolgozza, hogyan lehet megszökni, az ország teljes lakosságával felszökik a fényre. Mohard kórházba kerül -súlyos beteg-, semmiről nem tud. Lánya is megszökik, apáca lesz. Felesége visszakerül a régi családjába és elzüllik. 
Néhány nap múlva a szökevények többsége visszaoson, és néhány héten belül már csak egy maroknyi lázadó marad kinn, akik vállalják a fénnyel, az új élettel járó másságot, az új, zajosabb életformát, ami sok munkával, erőfeszítéssel, felelősséggel jár. Cserébe a szabadságot, a döntés jogát kapják.
 
Ennyi a történet röviden, de képtelen vagyok színes sztorit, thrillert, vagy mesét kanyarítani köré, pedig sokan várják a folytatást. 
 
Talán egy nagy levegőt véve, sikerül valahogy elmesélni...
 
 
Numra a Főmohard felesége, aki annak idején együtt csúszott le a kútba heves szerelmeskedés közben, mintha minden elfelejtett volna, csak a hatalom érdekli, annak mindenáron való megtartása. Természetesen ennek érdekében mindent megtesz szófogadó férjének. Aki mindent megőriz a családi békéért.  Akkor is mikor kiderült, hogy az egyszem lányuk bizony serdülő korba cseperedett. Már nagyobb blúz kellett neki, és a vattából is több fogyott.  
Olyan villámokat szórt a szeme, amikor meglátta a naggyűlésen, hogyan nézi a lányát egy ifjú, hogy ha lett volna tarló a közelben, biztosan meggyulladt volna. Úgy ment haza, hogy börtönbe záratja, kivégezteti, felnégyelteti a fiút. Minden porcikája berzenkedett már a gondolattól is, hogy elveszítheti feltétlen befolyását a lánya felett. 
A férjében biztos volt, hiszen közel húsz éve azt tesz vele, amit akar, minden kívánságát teljesíti. Erre igen nagy szüksége is volt, mert fönn a fényben igen nyomorúságos, kiszolgáltatott helyzetben élt. 
Apja 5 hónapos korában leszaladt gyufáért, és 19 éves volt, mikor újra látta. Amikor végre találkoztak, a papa eljátszotta a bősz, szigorú atyát, mintha mi sem történt volna, és itt a kapcsolatuk újabb 20-40 évig újra felfüggedt. Most ő küldte el a papát a sarokra gyufáért.
 
A mama még néhányszor férjhez ment, mindenkinek szült 1-2 gyereket, nem sok időt hagyva a gyermekek nevelésére. Egymást nevelték. Ha nem volt betevő falatjuk sem, kiállt a sarokra és lett vacsora, ruha, szórakozás. A nagyszámú mostohapapa igen keményen bánt vele, gyorsan eljárt a kezük.  
Persze, hogy örült egy olyan fiúnak, akivel azt tesz, amit akar, és aki mindent megtesz érte. Az, hogy nincs férfiképe, hogy fogalma sincs, hogyan kell a párunkat valamire megkérni, ha haragszik, hogyan kell kibékíteni, hogy ha ideges, hogyan kell megnyugtatni, Hogyan kell kedvesnek, bájosnak, kívánatosnak, vonzónak lenni, hogy tarthatja meg a vágy érzését, arról gondolhatjuk mennyi fogalma volt. Érzelmileg tehát nem volt egy túlfűtött alkat, ám az érzelmek szorítanak, ki akarnak törni valamilyen formában az emberből, aki ilyenkor nem válogat. Van, aki narkózik, aki iszik, aki prosti lesz. És aki a tisztességes utat választja, az az állandó feszültség miatt hamar meghal.
 
Numra szerencséjére megalakult a földalatti világ, aminek vezetője, királya a párja, később a férje lett. Természetes, hogy ő a királyné, és ezzel együtt maga a hatalom. A hatalom az, ami igen jól kompenzálja a szeretet, a hűség,  az odaadás, a megbocsátás, az intuíció, a szerénység, a szelídség stb. stb. hiányát.
 
Mindenki, aki leült a kút szélére és beleesett a vízbe, - később már különböző trükköket találtak ki-, hogy beleessenek és megmutathassák a víz feletti bejáratot, az egész barlangrendszert, a birodalmukat, szóval mindenki nekik köszönheti, hogy életben maradt, és viszonylagos jólétben élhet. 
A Főmohard ugyan megmondta, mikor mit csinálhatnak, mit ehetnek, mit ihatnak, mikor szerethetnek, mikor dolgozhatnak,   és mikor pihenhetnek és mennyit. Azt is, hogy mikor mennyit ehetnek-ihatnak, milyen ruhát viselhetnek, de megérte, ugyanis biztonságban élhetnek addig, amíg úgy élnek, azt teszik, amire a Főmohard őfelsége engedélyt ad. Miután a Főmohard a felesége tanácsait követi, gyakorlatilag a hatalom a felesége kezében összpontosult.
Azok az igen hálás emberek, akiket „megmentettek” a kútban, el is fogadták zokszó nélkül a helyzetet. Sűrűn hangoztatták is, hogy milyen nagyon jó neki, és hogy mennyire meg kell becsülni az atyai gondoskodást.  Senkinek nem jutott eszébe  kétségbe  vonni, netán  bírálni a Főmohard döntéseit, kinyilatkoztatásait. 
Ez egy jól bevált, elfogadott rendszer, ahol senki sem vitatkozott, minden úgy volt jó, ahogy van, és az időnkénti „szavazásokon” is mindenki a Főmohardot kívánta megtartani. 
 
Igen ám, de azóta születtek is gyerekek, akik –kutya tudja miért-, izgágák, kíváncsiskodók, vitatkozók lettek, és állandóan furcsa kérdéseket tesznek fel. Már külön ifjúsági szervezetet kellett létrehozni, akik a fiatalok nyelvén magyarázták meg a Főmohard igéit. Az itt okító hölgyek-urak kiváló munkát végeztek, mert különböző versenyeken, kifárasztották a fiatalokat, amiket általában a társadalmi munka elvégzése után rendeztek. A győzteseket különböző zászlóval, érmével, netán kupával tüntették ki, amiken természetesen a Főmohard képeit, idézeteit csodálhatták.
 
A rendszer tehát kiválóan működik, amikor egy ficsúr, ki tudja kinek a fia-borja, szemet vet az egyetlen, a drága, a kényeztetett, a magasztalt trónörökösre, aki pedig megközelíthetetlen és fenséges. Nem elég, hogy meredten bámulja, de még férfi is. Hát mi történt? Már nincs tekintély? Nincs megbecsülés? Nincs hála? Már nem fél senki a hatalomtól, Már csak úgy lehet bámulni, nézegetni, szemezgetni a lányával? Hová jutottunk, mi lesz így belőlünk? Vissza kerülünk a fénybe? Az lesz a vége, akárki meglátja...
 
Hát érdekelhet ez valakit?
 
Vagy itt a főnök, a Főmohard. Óvodás volt, mikor a szülei  halálos autóbalesetet szenvedtek. Csak ő maradt életben. Édesapja bátyja hazavitte a kórházból. Feleségével megszerették, és nagy szeretetben felnevelték. Úgy tűnt, hogy nekik nem lehet saját gyeremekük. Jóval túl volt a huszadik évén, mikor megszületett végre Hanna, a "kistestvére", akit már nagyon vártak a szülei, hiszen mamája már közel volt a negyvenhez.  Jó lelkű, rendes fiú volt. Szerette a csendet, a nyugalmat. Kimaradtak a kamaszkori hőzöngés állomásai, a kakaskodások, a világmegváltás, a ki ha én nem korszakok. Elvégezte az ipariskolát, lakatos lett. Otthon mindent meg tudott javítani, elvégezte a rá tartozó házimunkát.
 
Numra két utcával arrébb lakott, nem is ismerték egymást, míg a zárba nem törött a kulcs. A szomszédok segítettek neki megtalálni Mohardot. Miután kicserélte a zárat, kicserélte az életét is. Beeleszeretett Numrába. Numra határozottsága, kemény, férfias jelleme, kissé erőszakos stílusa igen vonzotta. Lesz aki meghatározza, mikor, merre menjenek, mit kell tenni, mi a leghelyesebb, és megkérdezheti, hogy mikor mi a véleménye. 
Azóta is megkérdezi, ha szükség van rá. –Anyukám, mi a véleményem?  Főmoharddá is Numra nevezte ki, amikor már elég sok embernek sikerült „megmenteni az életét”. Akkor még azt gondolta, hogy a gyermeke fiú lesz. Ő lesz az al Mohard egy darabig. Amikor a szerény , egyszerű lakatos megízlelte a szerelmet, megízlelt egy másik világot is , amit csak egy nő adhat a párjának, és az mindent megtesz azért, hogy továbbra is megkapja. Numra ezt kiváló érzékkel tapasztalta meg  -ő sem hitte volna ennyi megaláztatás után-, és rendesen vissza is élt vele. Kinevezése után belekóstolhatott a hatalomba is. Na ez azután a csoda. Nincs az a gerinces, szupererkölcsös, önmegtartóztató ember, akit ne kábítana el legalább egy szemernyit. Amikor mindig az történik, amit akarsz, amikor mindig igazad van, amikor mindenhol várnak rád, ha kell órákig. Senki nem kérdezi, hol voltál, mit csináltál, mikor jössz, mikor mész? Pompás ebédek, vacsorák, nagy társaság, és nagyon-nagyon okos vagy. A legokosabb. Amikor nem kell várni a fizetésre, csak benyúlsz az államkasszába, az adóból futja... A hatalom egy csudadolog....
Még fanyaloghatsz is, hogy nem bírod ezt az óriási felelősséget, ez a rengeteg ember, készülődés a beszédekre, a fogadások, az állandó feszültség, a mindig fess ruhák. Szörnyű ez a strapa. A nép. A drága nép pedig rendkívül hálás, hogy helyette és nevében és képviseletében el kell mindezt szenvednie.
Szóval Mohard, bocsánat Főmohard igen hamar belejött az uralkodásba, különösen azért, mert ott volt neki a felesége, aki mindig megmondta, mi a helyes, mikor mi a teendő. 
Kislányát imádta, hisz ő a trónörökös. Fiú jobb lett volna, de ha sors így akarta, így is jó.
Azt ugyan nem értette, hogy a naggyűlés után miért kell a 15-20 év közötti, kék szemű fiúnak jelentkezni a palotában, de az asszony biztosan tudja.
Ebben a világban –közel 50 évesen – már öregnek számít, jól is érezhetné magát az ember, ha a fiatalok nem hőzöngenének folyton, nem juttatnák mindig az ember eszébe azt a másik világot.  Sajnos ezzel Mohardnak is meg kell küzdenie, hiszen ott van a lánya, Fáncsi. 
 
Fáncsi csini kis fruska, aki kívülről az anyja, belülről az apja tulajdonságait örökölte. Persze, hogy észrevette a fiút, aki szemezett vele. Persze, hogy megérintette, persze, hogy hevesebben vert a szíve. Persze, hogy észrevette anyja szikrázó tekintetét. Persze, hogy nem mert többé a fiúra nézni. Persze, hogy elpirult, persze, hogy zavarba jött. Otthon mindent elejtett, kiejtett, nekiment, elfelejtett, melléöntött, leszakított, felhorzsolt. Tudta, hogy a szerelmes ember olyan, mint akinek a hasa fáj. Ez az egy nem fájt még neki. Ettől kicsit megnyugodott. Ő igen, de az anyu egyre idegesebb lett. A nők kiválóan megérzik a veszélyt. 
 
A nővé érés folyamata nem úgy történt, mint a többi lánynál. Ők együtt izgulnak, hogy tegnap óta kinek, mennyit nőtt a cicije, hogy megjött-e már és mikor, és meddig tartott, hogy mikor mennyit és mit kenünk a körmünkre, szánkra, arcunkra, hogy mikor kivel csattant az első csók, az első randi, az első szex. Mikor mit veszünk fel? Ez jól áll? Az új frizurám? Az új cipőm, blúzom, táskám meg meg kence-ficém, meg mindenficém? 
 
Nem. Ő magántanárokat kapott, neki mindent előre megmondtak, ő csak magában figyelhette a test változásait. 
Nőügyekben az anyu megközelíthetetlen volt. Anyu mindig megmondta, mikor mit csináljon, hogyan viselkedjen, kivel álljon szóba, mit vegyen fel, hogy álljon, hogy üljön, kivel hogy beszéljen. 
 
Apja gyakran kérdezte, hogy miért nem barátkozik a kislány, miért nincsenek barátai? Hol vannak az udvarlók, hiszen olyan csinos kislány...
Miért, miért? Kérdezd meg anyut- gondolta magában, de megszólalni nem mert.
 
- Fiatal még, tojáshéj a fenekén, lesz még bőven ideje fiúzni. Egyelőre tanuljon, fejlessze magát –mondta anyu, aki nem akarta kiengedni egyetlen lányát a kezei közül.
Fáncsi nem tehetett mást, mint várt. Reménykedett, hogy a fiú valahogy megkeresi, üzen valahogy, láthatja még. Netán még össze is bújhatnak. De jó lenne...
De hogyan tovább? Mi lesz?
 
Ezt a témát nem lehet megírni!
 
Herald a fess, kékszemű fiú már érettségizett, a hormonok már igen-igen ágaskodtak benne, mikor a lányt meglátta az emelvényen. Önkéntelenül bámult rá, nem tudta róla levenni a szemét. Erre mondják, hogy megakadt rajta a szeme. Először fordult vele elő, mert nem találkozott még ilyen érzéssel.  Azt pontosan tudta, hogy azzal a lánnyal tilos kezdeni, mert felérhetetlenül magasan van. Már attól is kellemetlen érzései vannak, hogy csak gondol rá. Nem igazán tudta, hogy miért, de érezte, hogy veszélyes. 
Anyu is, apu is észrevették a „történést” és óva intettek, hogy eszembe ne jusson kikezdeni a lánnyal. Ha kedves az életem. Mi lenne belőletek? 
- Tudod te igazán, hogy kik a szülei? Szeretik-e igazán egymást? Tudnak-e úgy mosolyogni egymásra, mint ahogy anyáddal mi szoktunk. Tudnak-e örülni egy szelet csokinak? Megérzik-e a másik bánatát, akárhogy is titkolja, mint mi anyáddal. Tudnak-e örömet okozni azzal, hogy kitisztítják egymás cipőjét, vagy, ha felvarrnak egy gombot? Tudnak-e örülni egy szép hímzésnek, egy új szobadísznek a falon, amit apu faragott születésnapra, karácsonyra? Te mit adsz a kislánynak? Faragsz neki egy kővirágot, vagy gyűjtesz neki szép, színes kavicsokat? Kinevet! Verd ki a fejedből, mert látjuk, nagyon benne van. Örülj, hogy ezt a vakmerő szemezést megúszod baj nélkül. Láttam a mama ábrázatát, mikor észrevette a dolgot.  Amilyen gőgös, hataloméhes, lehet, hogy nem huny szemet a dolog felett. Ha nekem nem hiszel, szaladj át Poldi bácsihoz, ő majd elmondja, milyen is a királynőnk. Ő már kezdettől fogva itt él..
 
Végül is egy jólelkű, boldog, harmonikus családban nevelkedett fiú, mit keresne egy államalapító, királyi családban, ahol a szülőket csak az érdek tartja össze, a szeretetet hivatalból sem ismerik. Szeretettel nem lehet államot vezetni. Büntetni kell, akár halállal is azt, aki az érdekeink ellen bármit tesz, vagy arra felbújt. 
Ahhoz, hogy az államot működtethessük, adót kell beszedni. Ha kell, erőszakkal, vita nélkül, kegyetlenül. 
 
Ezt a történetet nem lehet megírni...
 
Poldi bácsi már akkor idős volt, mikor ide került. Azóta eltelt két évtized, ő még él, még jó állapotban van. Reméljük még sokáig. Ő az aki mindenkiről mindent tud, de olyan, mint a komputer. Csak válaszol. Sosem kérdez. Figyel, és sokszor mosolyog. Halkan beszél és keveset. Ő az az öreg bölcs, akit már nem lehet semmivel érdekeltté tenni, nem lehet befolyásolni, de már kényszerítés sem működik nála,  mert hát az én koromban már mit tudnak tőlem megvonni? Egyszóval az ő tanácsai igazán mentesek az érdektől, de a kényszertől is. Mi másért tenne az ember bármit is? Szeretetből? Az is kényszer, hiszen azért teszem meg, mert szeretlek. Persze ebben az is van, hogy szeretném, ha viszont szeretnél... Ez nem érdek?
Poldi bácsit szerették az emberek. Ha kérdezték, válaszolt, csak esténként tett kivételt, mert a környék gyerekeinek mindig mesélt. Mindenről, amit éppen kitalált. Egy dologról volt tilos mesélni, az pedig a fény. A fény világa. A fényről, ahonnan jött, és ahol nagyon jól érezte magát, és eleinte nagyon vágyott is vissza. Néha bizony úgy kanyarította a meséje fonalát, hogy a szereplői el-el keveredtek egy másik világba, mondjuk Tündérországba, ahol minden csillog, ragyog, és le lehet barnulni. Mindig úgy fejezte be, hogy  – Ma minden szép, ma minden jó, örüljünk a mának. 
Ha otthon rákérdeztek a szülőktől, csak ideges, kitérő válaszokat kaptak. Ettől azután egyre többet kérték Tündérország meséjét a srácok.
Az öregúr meg csak mesélt, mesélt vég nélkül. Nem akart ő bántani senkit, ellenszegülni, forradalmat kirobbantani eszébe sem jutott, távol állt tőle.
Mikor Herald rákérdezett, csak annyit mondott, hogy régóta ismeri a királynőt. Annyira régen, hogy akkor még nem is volt királynő. Amikor a lányára kérdezett, csak annyit mondott, hogy nagyon csinos, szemre való kislány, de ha udvarolni akar neki, előbb a mamáját nyerje meg magának. 
 
Itt meg is akadt a beszélgetés, mert két rendőr lépett be azzal, hogy a királynő parancsára elviszik Heraldot a többi kék szemű 15-20 év közötti fiúval együtt. A királyi palota egyik melléképületében gyűjtik őket össze. Holnap reggel lesz az eligazítás.
 
Királyi palota egyik dohos melléképületébe szállásolták el Heraldot és 14 társát. Mikor mind együtt voltak, behoztak 15 szalmazsákot, 15 lópokrócot és rájuk parancsoltak, hogy takarodó, holnap 6 órakor ébresztő és eligazítás. Reggel egy durva hang ébresztette őket tíz percet kaptak, hogy a két udvari csapot használva mosdás, öltözés, sorakozás, eligazítás. Aki késik, annak fenyítés. Az eligazításon közölték velük, hogy tekintettel arra, hogy egyikük felségsértést kísérelt meg, és ezt a többiek is koruknál és szemük színénél fogva könnyen elkövethetik, három hónap kényszermunkát kell végezniük. A kényszermunkát a város végén, lakásbővítés előkészítésén kötelesek végrehajtani. Mindenki kap egy csákányt, egy lapátot, egy ásót, csoportonként egy talicskát. Egy csoport öt fő. Napi 50 talicska anyag kitermelése a minimum követelmény. Ha teljesítik, kapnak enni. Ha nem, fenyítés és ételmegvonás. Vizet az ottani kútból meríthetnek naponta négy alkalommal. Ha korábban végeznek, korábban hozzuk vissza a csapatot. 20-22 óráig szeminárium. Hogyan kell viselkedni, mihez van és mihez nincs joga egy fiatalembernek Mohard országában. 22:15-kor takarodó. Látogatót vasárnap 16-17 óra között fogadhatnak.
 
A bánya szerencsére nem volt nagyon messze. A talaj eléggé vegyes szerkezetű, hol sziklás, hol márgás, itt-ott agyagos, néhol vastag mészkőből állt. Látszott, hogy a különböző földtörténeti korok hogyan követték egymást. Ezért azután a fiúk időnként cserélgették egymást. Mindenkinek jutott kemény is, puha  földréteg is.  A napi penzum igen kemény volt. Első nap éppen csak sikerült teljesíteni. Attól mindenki félt, hogy nem lesz vacsora. Napról-napra jobban megy a munka, néha még egy kis lazítás is belefért. Persze ilyenkor sem áll meg a munka, de nagyrészt csak imitálják. Ez nem olyan fárasztó. Közben marad energia egy kis dumcsira. Ki mit követett el, ami felségárulás is lehetett, vagy annak előkészülete? Mindenki mondott egy elképzelt történetet. Ezekből próbálták kitalálni, hogy mi történhetett. Végül Herald is elmesélte a történetét, amitől mindenki dühös lett. Nem Heraldra, hanem a királynőre. Hiszen nem történt semmi. Azt, hogy nézte a lányát, azt mindenki megteszi, hiszen azért vannak ott, hogy mindenki lássa őket. Nem? Azért ült oda az egész család, hogy lássák őket, hogy bizonyítsák jelenlétükkel, hogy itt vannak a népet irányítják, hogy biztonságban vannak mert van rendőrség, vannak orvosok, tanárok, vannak intézmények, amit az ő adójukból tartanak fenn. Ezért még hálásak is vagyunk. Azt, hogy valaki úgy néz a lányára, azt büntetni? Örülhetne, hogy a lányára valaki úgy néz! Kihez adja majd? Egy másik királyfihoz? Hol van itt másik királyfi? Ki az, aki méltó lenne hozzá? Hány éves koráig tartogatja majd? Emiatt büntetni ennyi srácot? 
 
Ez volt az egyik téma, ami nem tett jót a Főmohard  család tekintélyének. A másik a kút. 
Az a kút, amiből a vizet merik. A probléma az volt, hogy a fiúk szüleitől, ismerőseitől, az öreg Poldi bácsitól, aki a kútba esett ördögökről - akit lezavartak a fény tündérei - mesélt, szóval azt gyanították, hogy kell lenni egy másik kútnak is. Az viszont lehetetlen – a közlekedő edények törvénye miatt -, hogy az egyik kút 5 méter mélyen van, a másik 31 méter mélyen. Ugyanis Poldi bácsi azt mesélte, hogy az ördög 4-5 méteres kútba ugrott, a víz felszíne fölött volt egy nagy nyílás, a nyíláson bemászott és néhány méter kúszás után megérkezett az ő világába. Semmiképpen nem lehet ez az a világ, mert a mi kútunk legalább 30 méter mélyen van. A kérdés akkora szöget ütött a fiúk fejébe, hogy az egyik, akinek a papája geológus volt, megkérdezte tőle, hogy lehetséges-e, hogy az egyik kút 5, a másik 30 méter mélyen van? Az apja azt válaszolta, hogy attól függ. Attól függ, hogy alföldön vagyunk, mert ott nem valószínű, vagy fennsíkon, dombon, hegyen vagyunk-e. Ebben az esetben lehet, mert gyakori, hogy az egyik vízgyűjtő terület a magaslat 30 méteres magasságában, a másik vízgyűjtő terület 5 méter magasan van. A két terület valamilyen természetes sziklafallal elkülönül egymástól.  Ez a fal vékony, akár 1 méter is lehet, csak vízzáró legyen. 
Amikor elmesélte a hallottakat a fiúknak, az egyik felkiáltott. 
- De hisz akkor mi egy magaslaton, dombon, fennsíkon vagyunk!
- Na és? -Kérdezték a többiek.
- Mit na és? Ha magaslat, akkor van oldala is . Ha oldala van, akkor azt ki lehet lyukasztani, és ha kilyukasztottuk, itt lehet ezt a barlangot hagyni. Új életet lehet kezdeni, meg lehet szabadulni ő királynőségétől.
- És Fáncsi? Fáncsival mi lesz?
- Ha valóban szeret, követ téged akárhová. Ha nem, mi leszünk Poldi bácsi ördögei, akik visszamásznak a kútból a fénybe. Ott a sok Tündér között nyilván akad helyette másik, neked való Fáncsi tündér. Az öregúr meséi valóra válhatnak.
A fiúk ettől kezdve lelkesebben dolgoztak. Talán sikerül megtalálni a szabadulás útját.
 
Fáncsi sokat sírdogált. Nem tudta mi történt vele. A „szemezés” óta nehezen alszik el, mert folyton a fiúra gondolt. Arra a pillantásra, amitől a lányok éjszakája nyugtalan lesz, amitől kipirul az arcuk, amitől cseverésző, ugra-bugráló kis fruska lesz, aki nem jár az utcán, hanem táncol útközben.
Azért sírdogál, mert azóta folyton azt hallja, hogy fiatal vagy még, hogy nem méltó hozzád az a fiú, hogy én a te korodban, meg rengeteg időd van még...stb. Közben kiderül róla, hogy ki volt régebben a mamája, aki ma királyné, hogy van egy másik világ, amiről még nem is hallott, és hogy eddig mennyire becsapták. Nem akarta, de anyuék a szomszéd szobában – életében először -, hevesen veszekedtek.
 
A másik szobában - nem tudván,hogy hallom a beszélgetésüket -, megkérdezte anyutól, hogy miért kellett azokat a fiúkat kényszermunkára küldeni? 
- Az az én dolgom! Nem tűröm, hogy a lányunkkal valami nyikhaj csak úgy szemezgessen úgy, hogy lányunk azóta is szenved miatta. Szerelmes lett a drágám amiatt a pondró miatt!
- Szerelmes az én lányom? Hát ez nagyszerű! Szerelmes. Nagyszerű. Megnőtt a drágám, nagylány lett... A fiút miért kell megbüntetni? Te nem örülsz annak, hogy felneveltünk egy gyönyörű kislányt, aki máris hódít, Hogy hamarosan unokánk lehet? Hogy végre te meg én több időt tölthetünk egymással? Legalább közölhetted volna velem a szándékaidat! Végül is én vagyok a király nem?
- Így döntöttem és kész.
- Így döntöttél? Hát ki dönt itt? Nem elég, hogy 20 évig hagytam, hogy az történjen itt, amit te akarsz? Már mindenki úgy nevez az országunkban, hogy a Papucs. Most a lányunkkal ugyanezt akarod csinálni? Az unokákkal is ezt fogod tenni? Hát nem. Itt van az uralmad vége. A lányunkat nem hagyom. 
- Mi az, hogy nem hagyom? Én csináltam egy lakatosból királyt. Én találtam ki az egész országot!  Nekem köszönhetsz mindent, elvárom, hogy hálás és engedelmes légy!
- Hálás és engedelmes? Neked? Neked, aki félárván, az utcasarkon nőtt fel? Ott kerested a kenyeredet. A mostohapapák ütöttek-vertek. Anyád fel sem fogta, mi történik veletek, mert már nem tudott gondolkodni a sok szesztől. Azt hiszed, hogy nem tudtam mindezt rólad, mielőtt idejöttünk? Ha ezentúl nem az történik, amire utasítalak, mindenki tudni fogja az országban, és követem VIII. Henrik példáját, vagyis lenyakaztatlak. Rendelkezésem a következő:
 
- Vasárnap a palotába hívod a fiúkat, és kiváló munkájukért kitünteted őket. Ezentúl mindenki önként folytathatja a munkát, ha kedve van hozzá. Annyi fizetést kap érte, mint egy korabeli szakmunkás. A kitüntetési ceremónián a lányunk is, én is ott leszünk. Ha Fáncsi is úgy akarja, találkozhat a fiúval, de ezt oldják meg ők, mi nem tudunk róla hivatalosan. Punktum. Nem tűrök több vitát erről.
 
Anyu csak hüppögött, de láttam, belül toporzékolt. Amikor apu elment nem csak belülről. Olyan hisztit rendezett, hogy alig tudta magát rendbe szedni utána.
 
Szörnyen kínos. Hát meg lehet ezt a történetet írni?
 
A palota megtelt Az emberek tömege vett részt az ünnepségen. Talán csak Poldi bácsi maradt otthon.   Ilyen csodát még nem láttak, hiszen a királynő mindig hangoztatta, hogy kitüntetni csak őt lehet, mert ő a legszebb, legokosabb, legügyesebb, legszorgalmasabb. Mindenki hallott a Herald-Fáncsi ügyről, most meg egyszerre vannak jelen Fáncsi is, Herald is, a királynő jelenlétében. Itt valami történt...  
 
A király gyönyörű beszédben méltatta a fiúk kemény munkáját, amit puritán körülmények között, katonai fegyelemmel, feszes munkatempóval hajtottak végre. Felért egy katonai kiképzéssel. Ezentúl 5 évenként be fogják vezetni a többi fiúnál is.
 
Átadta nekik a Mohardia Hőse kitüntetést, ami a palota belső termeinek a meglátogatását teszi lehetővé, és majd kiemelt nyugdíjban részesülnek. A királynő elvörösödött, láthatóan felment a vérnyomása, többször szólni akart – amit korábban meg is tett -, de most nem mert. A ceremónia után elsőnek, nagyon sietősen hagyta el a helyszínt.
 
Fáncsi majd ki csattant az örömtől. Ő is, mint a királyné, átlátta apja ötletének a hátterét. Így tette lehetővé, hogy találkozzon Heralddal. Herald, aki azt gondolta, hogy kész, vége, halálra fogják dolgoztatni, majd kiugrott a bőréből. Fáncsiért elhordta volna az Alpokat az Alföldre, ha kell. Most meg ennyi munkával megkapta a lehetőséget, hogy láthassa csak egy percre is. DE. De Fáncsi is akarja? Bár ahogy az ünnepségen rámosolygott... nehéz félreérteni. Az ünnepség után kijelölték az időpontot,-                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         szerdán 17:00 órára tűzték ki. Hű de soká lesz az még. Hiszen ma még csak vasárnap van. 
 
Hétfőn a királynő beteget jelentett. Kérte, hogy senki se zavarja. Csak az orvosok jöhetnek a palotába. Kedden még rosszabb állapotba került, szerdán reggelre bejelentette, hogy ha bárki zavarja, ő bizony meg fog halni. Valóban rosszul lett. Fájtak az izületei, hasmenése volt, az arca bedagadt, keze-lába remegett.  Mohard tudta, hogy mitől lett rosszul. Semmiképpen nem akarta ezt a palotalátogatást, ahol találkozhatnak a fiatalok. 
Miután a fiatalok lángoló szerelme meglágyította a szívét, ezért a fiúk által vájt lakások egyikét berendeztette betegszobának és odaszállíttatta feleségét. Itt nem zavarhatta senki. A fiúk egyik csodát a másik után bámulhatták meg. Soha nem látott festmények, drapériák, bútorok között éltek. A sok furcsa lámpa csak úgy ragyogott a gránittal, márvánnyal bevont falakon. A bőr-bársony  fotelek, az kristálytetejű asztalok különös hangulatot keltettek a Herendi porceláncsészékből teázó fiúknak. Mikor a süppedős szőnyegen nesztelenül továbbhaladtak, a kijárat előtt Herald elszomorodott. Azt remélte, hogy ha csak egy pillanatra is, de látni fogja Fáncsit. Mindjárt vége a látogatásnak és semmi hír nincs róla. Még egy fénykép vagy festmény sincs róla, csak egy, ami kb. 5 éve készült 12-13 éves korában. Ilyenek ezek a lányok Anyuéknak igazuk lehet. A fény, a pompa mindenkit megszédit. Ez a reménykeltés is csak egy úri játék, egy kis hiúságlegyezgetés, egy kis vadászösztön. Buknak-e rám a fiúk? Ha igen, nevetünk egy jót, sőt kinevetünk, és jöhet a következő. Mit csináljak, Ez van. Sokan leélték már az életüket nő nélkül. Azt is hallottam, hogy de jó neked, te még szabad vagy. Ördög vinné az egészet......  
Lógó orral éppen ki akar lépni a palotából, mikor egy brokátfüggöny mögül egy kéz nyúlik ki és egy kendőt dob le Herald előtt, majd a kéz eltűnik. Gyorsan a zsebébe gyűri, hogy többiek meg ne lássák. Szerencsére csak pár percre lakik a palotától. Sietve elköszön a többiektől és hazaszalad. 
 
Otthon előveszi a kendőt. Nézi, nézegeti, érzi rajta lány finom, bódító illatát és majd elájul a boldogságtól. Mégiscsak szereti, az érzések nem csapták be. A lány is vonzódik hozzá. Most szeretett volna a lányhoz repülni, magához szorítani és ölelni-ölelni-ölelni. de nem lehet... És ki tudja mikor láthatja megint? Megfordítja a kendőt és egy írást talál rajta halvány rúzzsal írva. „Éjfélkor ne zárd be az ajtód!” Elolvasta mégegyszer, meg mégegyszer és még vagy százszor, mert nem akarta elhinni.  Hogy Fáncsi ide? Éjjel? Hozzá? Nem ez vicc. Ilyen nincs, ez lehetetlen. Ez egy csoda lenne! Hát... De... szóval... szóval ezért engem fel fognak akasztani.
Ha fel, hát fel. Megéri nem? Mikor lesz már éjfél?
 
Az óra éppen elütötte az éjfélt, mikor a helyi apácák köpenyébe burkolt árnyék surrant be Herald szobájába. Ledobta a kámzsát, és mint aki régi ismerős, a fiú karjaiba vetette magát. Ott álltak szótlanul, meredten, nézték egymást, később csókolták egymást, pedig Fáncsi meg volt fázva, annak minden látható jeleivel együtt, de ez Heraldot nem zavarta. Mikor négyet ütött az óra, Fáncsi fejére kapta a kámzsát – Holnap- mondta, és ahogy jött, eltűnt.
A palotába úgy osont vissza, hogy senki nem vette észre, hogy nem a saját ágyában aludt. Fáncsi éjfélkor ismét Harold szobájában volt. Hajnali 04:00 –ig, amikor ismét eltűnt. Ma éjjel már a fiú ölébe ült.  A szerelem egyre erősebb, egyre forróbb, egyre meggyőzőbb lett. Egy hete dúlt már közöttük, amikor a királyné meggyógyult és visszaköltözött a palotába.. A király igen hűvös és kimért volt vele. Érezte, hogy a dolgok valóban megváltoztak. Új viselkedési formát kell találnia, mert a végén valóban végez vele, hiszen megteheti. Természetesen a női és anyai ösztönei, érzékei azonnal megérezték, hogy a lánya körül valami nem stimmel. 
 
A változás annyira szembetűnő volt, hogy csak a vak nem látta, hogy Fáncsi vidámabb, tevékenyebb, önállóbb, határozottabb lett, mint két héttel korábban.
Mi történt? Annyira idegen és megközelíthetetlen lett a lánya, hogy megkérdezni sem merte, hogy mi történt. Mint nő, nem gondolhatott másra, mint egy fiúra, aki erőt, biztonságot ad neki, akinek ő az egyetlen, a nélkülözhetetlen. Ha szerencséje van, nem egy új fiú, hanem Herald a választottja. De mikor találkoznak? De hol találkoznak? Senki nem tud semmit. Akkor hát figyeljünk.
 
Fáncsi nem túl rendes kislány. Mindig is kiszolgálták, öltöztették, mosdatták, takarítottak helyette, etették-itatták. Így esett meg, hogy a kámzsát csak úgy bevágta a szekrénye polcára és a sarka egy kicsit kilógott az ajtón. 
Fáncsi már két hete látogatta Heraldot szombat- vasárnap kivételével. A hétvégén ugyanis mindig valamilyen parti volt a palotában, ahol Fáncsinak is jelen kellett lenni. Ezek a partik hajnalig tartottak. Igen-igen várta a hétfő éjszakát, hogy láthassa, érezhesse Heraldot. Már testileg is érezhette, mert éjszakánként ruha nélkül ágyba bújtak. Fáncsinak az volt a kívánsága, hogy a szexet halasszák el a házasságig, amit Herald nem szívesen, de betartott. Kialakult közöttük a szerelem-szeretet egy olyan formája, ami már annyira intim és természetes – mindenki hiszi-, hogy örökké tart. Így mindenki jól jár. Jól járnak ők, mert azon kívül mindent szabad. Jól jár az erkölcs, mert nem sérül, hiszen érintetlen feleséget kap a férj, jól jár a társadalom, hiszen nem sérül az erkölcs, amit ő szabott meg.
 
A királynő felgyógyulása óta feltűnően szerette a lányát. Negédesen kedves volt hozzá, folyton aggódott érte, jóestét puszit adott esténként. Igyekezett nagyon jó anyának látszani. Erősen izgatta a kérdés, hogy mikor, hol és kivel találkozik Fáncsi. Amikor meglátta a kámzsa sarkát egy jóéjt puszi után –amit Fáncsi nagyon nem szeretett-, nem szólt egy szót sem. Másnap reggel – hogy megbeszélje a napi programot mint jó anya, már nem lógott ki a kámzsa. 
 
Hoppá! Itt az éjjel történt valami...
 
Aznap éjjelre ő is szerzett egy kámzsát és várt. Pár perccel éjfél előtt Fáncsi kilépett az ablakán és elindult a szokásos úton Heraldhoz. A királynő árnyékként követte. Az utcai lámpa fényénél látta, hogy Fáncsi egy pillanat alatt ledobja a ruháját és villanásnyi idő alatt bebújik a meztelen Herald mellé. Mint régi házasok. 
A királynő észrevétlenül visszament a palotába és Fáncsi ágyába feküdt. Négy óra után néhány perccel Fáncsi bebújt az ágyába és felsikoltott. Anyja befogta a száját és csitítgatta. 
- Ne félj, nem bántalak, segíteni akarok nektek. Láttam, mi történt. Nem szólok senkinek, ha segítesz nekem.  Nő lettél. Válaszolj egy fontos kérdésre. Terhes vagy?
- De anyu! Hogyan kérdezhetsz ilyent?
- Láttam, hogy pucéran bebújtál a fiú mellé. Terhes vagy?
- Anyu, még szűz vagyok. Kérésemre Herald nem közösült velem.
- Sok mindent elhiszek, ezt nem. Holnap eljössz velem orvoshoz?  Megbizonyosodhat róla?
- Igen, elmegyek, ha akarod. Most hagyj magamra.
Hogy ne legyen feltűnő, másnap néhány orvossal együtt meghívtak egy nőorvost is vacsorára. Vacsora után megkérték, hogy vizsgálja meg Fáncsit. A nőorvos igazolta, hogy a lány még ártatlan.
Ezen elcsodálkozott. Soha életében nem látott még olyan férfit, aki egy ruhátlan nő mellett fekszik éjszakánként, és csak azért, mert a hölgy erre kéri, nem teszi magáévá. Ezzel a fiúval vagy baj van testileg, vagy veszélyesen jellemes. Na mindegy vágjunk jó képet hozzá.
- Kislányom, holnap beszélek apáddal és eldöntjük, hogyan legyen tovább. Ha jól sejtem, örülni fogsz az eredménynek.  
 
Fáncsi még soha nem látta az anyját ennyire közvetlennek, ennyire természetesnek. Délután a királynő félrevonult a férjével teázni. Este a szokásos jóéjt puszi után annyit mondott Fáncsinak.
- Holnap ünnepeljük Poldi bácsi szülinapját a palotában. Hívd meg a partira Heraldot. Apád beszélni akar vele. Pszt, ne szólj semmit, ne ijedj meg. Nem lesz baj.
Jó éjt! Aludj jól.
Miután szombat volt, Fáncsi otthon aludt. Reggel futárt küldtek Heraldhoz a délutáni meghívóval.  Herald szülei nagyon megijedtek, mikor a királyi futár becsöngetett hozzájuk. Ráadásul a meghívót csak Heraldnak adhatta át. Egyszót sem értettek az egészből, hiszen mindenki tudta, hogy a királynő erősen neheztel a fiúkra. Miért hívják akkor most a palotába? Arról semmit nem tudtak, nem is sejtettek, hogy a királylány szinte minden éjjel a házukban alszik.
 
Most én fogok valamit kitalálni, ha baj van. Ha akarjuk, Vergilius szerint is ,,Szerelem mindent legyőz,, Ha büntetni akarnak, akkor nem bálba hívnak hanem elvisz a rendőrség. Nem értem, nem értem! Hű de soká lesz még 5 óra! 
Amint kilépett a kapun, Poldi bácsiba botlott. Együtt mentek a palotába.
- Most segítsen Poldi bácsi! Meghívtak engem is a maga ünnepségére, pedig tudja, hogy a királynő mennyire neheztel rám. Miért hívtak meg mégis? Mit gondol?
- Ma minden szép, ma minden jó, örüljünk a mai napnak – válaszolta és csak mosolygott a bajsza alatt. Hogy miért, azt ki tudja.?
 
Közben a palotához értek. A meghívót megmutatták az őröknek és máris a díszteremben voltak. Poldi bácsit hatalmas üdvrivalgás fogadta. Malomkő nagyságú tortán szikrázott a tűzijáték, hatalmas 80-as számot formázva. Mindenkit leültettek. Poldi bácsit a főhelyre és elkezdődött a műsor. Táncosok, énekesek, versmondók kedveskedtek Poldi bácsinak dícsérve magas korát, friss, tiszta jellemét, jóságos természetét.
 
Herald nem mert a helyszínre nézni, mert meglátta Fáncsit és félt, hogy megismétlődik a legutóbbi jelenet a királynővel. Mikor egy pillanatra félrenézett, kérdőn nézett Fáncsira, de jelezte, hogy ő sem tud semmit. A műsor Herald számára igen hosszú volt. Alig várta a végét. Várta, hogy történik végre valami. Amikor véget ért, a szolgák kivitték a székeket és a zenekar talpalávalót játszott. Mindenki táncolni kezdett. Herald Fáncsit kereste, de megszólalt egy hang, hogy HÖLGYVÁLASZ.
A következő pillanatban egy női hang:
  -SZABAD EGY TÁNCRA FIATALEMBER?
Megfordult. A királynő kérte fel. A zenekar érzelmes szép lassú számot játszott. Heraldból most egy szót is igen nehéz lett volna kihúzni. Automatikusan átkarolta a királynő derekát és elkezdtek táncolni. Mindketten jól táncoltak. Élvezték a ritmust, a dallamot. Mikor már tudomásul vették a helyzetet, nem léptek egymás lábára, így még felségsértés sem történt, megszólalt a királynő.
- Minden tudok! Mikorra tűzzük ki az esküvőt?
Majdnem megtörtént a felségsértés. Herald kis híján összerogyott.  
- Mához két hét múlva megfelel? – kérdezte félig öntudatlanul.
- Renden van. Megbeszélem a Főmoharddal. Még ma válaszolok. Várjon itt. – kibontotta magát az ölelésből és elment.
- SZABAD EGY TÁNCRA FIATALEMBER?- kérdezte egy női hang.
Herald ismét megfordult. Megint szó nélkül derékon fogta a hölgyet és folytatták a királynővel megkezdett számot.
- Na mi volt?- kérdezte a lány
- Két hét múlva ugyanitt tudunk találkozni? Ráérsz?
- Miért? Mire?
- Akkor lesz az esküvőnk.
- A  micsodánk? Megőrültél? A miénk? Mit szólnának hozzá anyámék?
- Te tényleg nem tudsz semmiről?  Mi történik itt?  Mesélj, honnan tudnak rólunk egyáltalán?
- Anyu – miután meggyógyult, egyszer meglesett és követett hozzád. Látta, hogy bebújtam az ágyadba. Itthon bebújt az ágyamba, és megvárt. Ezután beszélt apával. Azt sem tudtam, hogy meghívtak. Most meg anyu küldött ide hozzád.
- Szóval beszélt apáddal? Ő mindig is nagylánynak tartott, nem úgy, mint anyád. Úgy látszik a sarkára állt. Ezek szerint anyád meghódolt előtte.
- Az bizony valószínű, mert akaratlanul kihallgattam egy beszélgetésüket. Apu közölte, hogy ő parancsol a továbbiakban és annak kell történni, amit ő akar. Amíg fent éltek és itt lenn is hagyta, hogy az ő akarata érvényesüljön, de engem nem hagy. Átveszi a parancsnokságot. Ja és még azt is, hogy punktum akkor is, ha nem adok vele nagy vagyont..
- Ez jó hír, nagyon jó hír. Szóval fentről jöttek. Fentről. Aha… Anyád most megbeszéli apáddal az esküvő időpontját. Megint megkérdezem: - Ráérsz két hét múlva itt találkozni velem? 
- Persze, hogy ráérek te őrült. 
 
Egy komornyik érkezett azzal az üzenettel, hogy mindketten menjenek a fogadószobába, mert a Főmohard várja őket.
Azonnal odasiettek. Leültette őket.
- No édes lányom. Jól hallom, hogy beleszerettél ebbe a fiúba és két hete vele töltöd az éjszakáid nagy részét, de annyira szeret, hogy még nem molesztált szexuálisan?
- Igen édesapám.
- És te fiam. Valóban úgy szereted ezt a lányt, hogy feleségül vennéd akkor is, ha nem adok vele nagy vagyont?
- Felség! Nyilván ismeri a történetünket. Nem én bátorkodtam a palotába osonni, nem mertem volna ilyet tenni. A lányuk keresett meg engem. A szüleim óva intettek ettől a kapcsolattól, már amikor csak megakadt rajta a szemem. Most sem tudják, hogy miért vagyok itt. Ha kívánja, most rögtön, így ahogy van, magammal viszem örökre, ha ő is akarja.
- Rendben van fiam. Itt van néhány gyűrű. Válasszatok kedvetek szerint. Megtartjuk az eljegyzést is Poldi bácsi ünneplésével együtt. Reméljük, nem veszi rossz néven.
A fiatalok választottak egy-egy gyűrűt és átvonultak a trónterembe.
- Hölgyeim és uraim –szolt a király. Ma duplán ünnepelünk. Bejelentem, hogy Fáncsi lányom és Herald a mai napon eljegyezték egymást. Az esküvőt mához két hétre, ugyanitt fogjuk megtartani. Minden jelenlévőt szeretettel meghívok. 
Fáncsi  az apja nyakába ugrott és lógott rajta, mint a gyümölcs a fán.
-  Köszönöm apu. Nagy-nagy.nagyon-nagyon nagy örömöt okoztál. Remélem, egyszer meg tudom hálálni. De anyu mit szól hozzá?  Anyu nem szereti Heraldot!
- A háládat meg majd két szép unokával leróhatod. Anyádat meg bízd rám. Valószínűleg úgy fog tenni, mint ha szeretné. Láthattad, hiszen ő kérte fel táncolni, hogy átadhassa neked a fiút. 
- Herald! Gyere ide egy pillanatra! Hanem idefigyeljetek. Mostantól két hétig bírjátok ki az éjszakai kalandok nélkül! Jövő héten szombaton és vasárnap Herald nálunk ebédel. Utána két órát együtt lehettek. Utána Herald sipirc haza. Nem kell a pletyka. Rendben van gyerekek? Hátra kötöm a sarkatokat, ha nem tartjátok be!
- Igen, igen –ígérték a gyerekek. Nehéz lesz, de betartjuk.
- Ennek örülök. 10 órakor vége a mostani ünnepségnek. Herald te keress valakit, akivel együtt hagyjátok el a palotát. Tudod, a pletyka!
A bál után Poldi bácsit kereste meg Herald. Vele ment haza. Egészen hazáig kísérte.
- Drága Poldi bácsi! Igaza volt. Ez a nap valóban szép volt, jó volt, örülök a mai napnak. Honnan tudta? Beszélt a Főmoharddal vagy a királynővel?
- Hogy beszéltem volna édes gyermekem! De hidd el nekem, hogy ha nem találod meg a mai nap szépségét, örömeit, az elveszett számodra. Holnap megint ma lesz és holnapután is. Egy életen át mondogathatod, hogy majd holnap jobb lesz. Ha kimész a temetőbe, és jobban odafigyelsz, millió sírból hallhatod, hogy holnap jobb lesz… Látod, nekem is milyen jó ez a nap. Megünnepeltek, ajándékokat kaptam, este pedig hazáig kísért egy királyfi. Hányan mondhatják el magukról? 
- Na de Poldi bácsi! Nem vagyok még királyfi.
- De két hét múlva az leszel. Tudod te azt, hogy az én életem hányad része 14 nap? No, Jó Éjszakát. Innen már betalálok.
- Jó éjt Poldi bácsi!   Ma minden szép, ma minden jó, örüljünk a mai napnak…
Herald szülei még nem aludtak. Aggódva várták fiúkat haza, mert azt sem tudták, hogy egyáltalán hazajöhet-e?   
- Istenem! Istenem!   Mi történhetett a fiúnkkal? Azért, mert összekacsintott a királylánnyal, így meghurcolni? Előbb a kényszermunka, most meg ki tudja mit szabtak ki rá!
- Drága mama! Szerintem több is történt ott, mint összekacsintás - szólt Herald apja.
Az ajtó kipattan, Herald anyja karjaiba repült, aki elkezdett zokogni.
-  Édes fiam, de jó, hogy itthon vagy. Már azt hittem sosem látlak többet. Ugye nincs semmi baj? Ugye többet nem bántanak?
- De, sajnos baj van. MEGNŐSÜLÖK, MEGNŐSÜLÖK, MEGNŐSÜLÖK!
- Mit csinálsz? Megnősülsz? És mégis kit veszel el? És miért a palotába méssz ismerkedni? Csak nem a királylányt, akire csak ránéztél? 
- Nem csak ránéztem mama. Fáncsi hetek óta minden éjjel itt aludt –ha aludt-, a szobámban velem. Nagyon-nagyon megszerettük egymást. Én is úgy mentem ma el a palotába, hogy lenyakaznak, mert Fáncsi éjjel kiszökött a palotából és hozzám jött. Ám a királynő felkért táncolni és közölte, hogy mindent tud, és megkérdezte, mikor lesz az esküvő. Olyan váratlanul jött a kérdés, hogy két hét múlva. Ekkor ott hagyott azzal, hogy megtárgyalja a királlyal. Ekkor hátulról felkért egy másik női hang. Megfordulok, hát Fáncsi az. Ott, mindenki előtt táncolni kezdtünk. Az emberek nagyon furcsán viselkedtek. Mindenki rólunk beszélt, pedig Poldi bácsit ünnepeltük. Később a Mohard magához kéretett mindkettőnket megkérdezett, hogy komolyan szeretjük-e egymást? Tőlem még azt is kérdezte. hogy akkor is elveszem-e, ha nem ad vele vagyont?
- Hát persze kisfiam. Elfértek itt ketten is!
- Szóval ezután választhattunk a gyűrűk közül és visszamentünk az ünneplők közé. Itt a király kihirdette. hogy ma tartjuk az eljegyzésünket is, és két hét múlva vasárnap összeházasodunk. A következő hétvégén náluk, velük ebédelek. Sajnos az éjszakai kirándulásoknak addig vége. A kérdésem az, hogy ti mennyire akartok részt venni a további életemben? Talán beköltözhettek a palotába, velünk lehettek az ünnepségeken, 
- Ne is folytasd! Minél magasabbra kapaszkodsz fiam, annál nagyobbat esel. Nagyon jó nekünk itt is, a magunk szintjén, a magunk erejéből. Senki nem irigyel, senki nem dirigál, aki most a barátunk, később is az lesz, nem úgy, mint a hatalom birtokában. Nálunk nem az számít, hogy új gyémánt nyakláncot vettél-e fel a bálba, hanem, hogy tiszta, rendes gusztusos légy. Mert ha ugyazt a függöt, láncot, fityfenét öltesz magadra, már mindenki tudni fogja, hogy nem megy az üzlet, már nem vagy partiképes. Nálunk egy jó beszélgetés dönti el, hogy jó veled, vagy sem.A párválsztásnál sem a hozomány nagysága dönt, mert nincs az a pénz, amit ne lehetne gyorsan elkölteni, és a partner is értékét veszíti. Nálunk az dönt, hogy a randi előtt hevesebben ver a szívem és ez nem akar elmúlni hosszú idő után sem. Én anyáddal a mai napig így vagyok. Hát ez a boldogság fiam, nem a vagyon. Ezért szeretnénk távol maradni minden olyan meghívástól, ami nem a mi köreinket érinti, mert már gondolom érted, hogy ott nem éreznénk jól magunkat.
 
Anyu a szipogva hallgatta szerelmetes férjét és egyetértően bólogatott.
-  Menjünk aludni, késő van.-szólt apu és elindult az ágy felé.
-  Vigyázz magadra édes fiam! Vigyázz, mert nem közéjük való vagy, mások a szokásaik, a problémáik. Jó éjszakát drágám.
-  Jó, vigyázok. Jó éjt mama.
A napok nagyon izgalmasan teltek.Herald tele reménnyel, nagyon nagy szeretettel készült a házasságra. Olyan őszinte, tiszta szerelem kötötte Fáncsihoz, hogy nem gondolt pénzre, hatalomra, fényre, a parancsolás gyönyörére, semmire, ami a lángoló, gyönyörűséges szerelmen túl létezett. Ezt látta a születől, ezt érezte naponta, ezeket a hangsúlyokat, rezdüléseket szívta magába otthon. Megtanulta, hogyan kell egy haragvó férfit, mosollyal, kedveskedéssel, odadörgölődéssel lecsendesíteni. Megtanulta azt is, hogyan kell egy megsértett asszonyt kibékíteni, hol határozottan, hol engedékenyen, hol egyérintéssel. Hogyan kell egy erős vitában kompromisszumot kötni, hogyan dől el egy nevelési kérdés. Mikor, kinek kell engedni a másik akaratának. Hányszor hallotta, hogy "Rendben van drágám, én másképp gondoltam, de ehhez a dologhoz te értesz jobban, a te szavazatod duplán számít. Tehát le vagyok szavazva." És nem lehet azt mondani, hogy kinek volt jellemzően igaza. Szóval az az ártatlan, tiszta kapcsolat, amit eltanult a szüleitől, ugyanilyen ártatlan őszinte szeretetté nőtt Fáncsi irányába. A másságtól való félelem meg sem érintette a lelkét.
Szombaton az első ebéd majnem felébresztette benne a gyanakvást. Ahogy kiöltöztek az ebédhez, ahogy tálaltak a szolgák, ahogy tartották a kést, a villát, a kiskést, kisvillát, kiskanalat. A poharak sokasága. Külön az ásványvíznek, külön az üdítőnek, külön a bornak, külön az aperitívnek. Azt sem tudta, hogy melyikkel, mikor mit kell enni, inni. Ám sokat olvasott ezekről az illemszabályokról, így nem tűnt fel, hogy mennyire esetlen. Fáncsi sokat segített azzal, hogy állandóan fecsegett, szóval tartotta Heraldot és nagyon látszott rajta, hogy profi az illemszabályok világában. Azután a beszélgetések témája. Szinte sose hallott azokról a témákról -és nem is érdekelte-, amiket csak úgy mellesleg, ebéd közben tárgyaltak meg. Természetesen voltak vagy huszan. Miniszterek, tanácsosok - mert nálunk demokrácia van ám -, vitatták meg, hogy kit kell elbocsátani, kit kell megjutalmazni, kit kell megbüntetni. 
 
A királyné szótlanul gyűrte a falatokat és visszahúzódva, csendben figyelte a férfiak bölcsességeit. Fáncsi meg is jegyezte, hogy anyunak milyen furcsa lehet, hiszen eddig vele tárgyaltak az urak, és amit döntött, az a Főmohard jóvá hagyta. Valójában ő irányította az országot. Nem is érti az egészet és nem is tudja, meddig maradhat ez így.
Az ebéd után Heraldék elvonulhattak egy teára, amit az ifjú pár kettesben fogyaszthat el. Ez a lehetőség, hogy a Főmohard jelenlétében kettesben maradhattak, hatalmas kegynek számított, de még senki sem vette feleségül a király lányát, így mindenki tudomásul vette.
Kettesben azután egymásnak estek úgy istenesen, hiszen több napig nem lehettek együtt. Fáncsi kicsit furcsa volt, mert feltünően sokat fogyasztott abból a fínom, szeszes desszertből, ami Heraldnak is nagyon izlett.
-  Képzeld el - mondta később, szóval képzeld el, megint hangosan veszekedtek anyuék a szomszéd szobában, és én mindent hallottam. Anyu szidni kezdett téged, hogy hozományvadász vagy, hogy tiszta szerelem ma már nem létezik, hogy tönkre akarsz engem tenni, mert ha a férjem leszel, át fogod venni a hatalmat és jó ha életben hagyod őket. Most még vissza lehet csinálni, jól gondolja meg. 
Apu begurult, és lehordta az anyut. Azért mert te ócska emberek között, akik a szerelem szó hallatán a WC-tartály szerelőjére gondolnak, aki éppen szerel. 
A hatalomvágyról meg annyit, hogy  megkérdezett  téged, hogy  vagyon  nélkül is elvennél-e? 
A válaszod pedig meggyőző volt. Őt legalábbis meggyőzted. Azon pedig nem csodálkozik, hogy ő nem hisz ilyen nyilatkozatoknak, mert amilyen hirtelen szakadt rá, - mármint anyámra - a hatalom, az nem is hihet mást. Meg, hogy vigyázzon, mert igaz lehet a mondás, miszerint "Ebül szerszett vagyon ebül vész el". Meg azt is mondta, hogy ha valahogy felkeveredne a fenti világba - ahonnan jöttek,  a szüleihez - ha még vannak neki -, jól elvernék, hogy mióta  nem vitt pénzt nekik haza. 
-  Tehát van egy másik, egy felszíni világ is...- mondta Herald. Egy másik...egy másik világ.
 
Bekopogott egy komornyik, belépett és közölte, hogy itt az idő, fiatalúr mennie kell.Holnap ebédre elvárják. 
 
Herald elbúcsúzott kissé kapatos szerelmétől és hazament. Este felhívta barátját, akinek geológus a papája. Vasárnap délelőttre kért egy időpontot egy látogatásra. 10 órára beszélték meg. Így Herald onnan egyenesen mehet a menyasszonyához ebédre. Pontosan jelent meg a barátjánál. Egy kérdésre kért választ. Hogyan épül fel egy mészkőhegy?
-  A mészkő vagy dolomit sokféle színű, tompa fényű, tömött vagy repedezett kõzet, amely meleg tengerekben erõsen sós tengervízbõl kicsapódott karbonát. A mészkõ különbözõ színű fehér, barna, vörös, sõt fekete, tömött vagy likacsos szerkezetű. Színét a keletkezéskor hozzátársult szennyezõanyagoktól kapja. Szerves mészkõ, ha elhalt tengeri állatok mészvázából keletkezett; szervetlen, ha a tengeri eredetű vagy édesvízben oldott állapotban lévõ mészbõl csapódott ki. Különbséget teszünk édesvízi és tengeri eredetû mészkõ között. A márvány nagy nyomás és hõ alatt átkristályosodott szemcsés mészkõ. Amint a tenger viss
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.