Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LIBAPIMPÓ

 LIBAPIMPÓ

 
A vallás rendkívül fontos az ember életében. Fontos, ha a jóra, az emberi élet védelmére, (ne ölj) vagy a megszerzett javak védelmére (ne lopj) buzdít. Ha valaki elkötelezi magát egy vallás mellett, az tűzön-vízen át  óvja, védi, terjeszti, akár erőszak árán is. Semmi nem számít. Az alapvető emberi szabályok, törvények sem. A saját gyermeke sem...
Karola sudár, csinos hölgy, aki önálló kis házrésszel, márkás kocsival, jó munkahellyel rendelkezett, gyakorlatilag mindene megvolt egy tartalmas, minőségi, boldog élethez. Még egy gyönyörű, négy éves kislánya is, akinek sajnos apja is volt. A természet –valószínűleg mélydepressziós hangulatában-, úgy rendelte, hogy apa nélkül nem lehet gyermeke a szegény, védtelen nőnek, aki pedig igen neheztel ezért a Teremtőre. A férfiember hajlamos elszeretni tőle az ételt, az italt, a kocsit, sőt még a gyermekét is. Az utóbbi a legszörnyűbb. Mert mi a férfi feladata egy gyermek nemzésével kapcsolatban? Az élvezkedés! Szenved-e a férfi, ha először találkozik, az un. szexuális örömökkel?  Ha végigszenvedte az első aktus „örömeit”, néhány hét múlva nem győznek simogatni, amikor görcsökben fetrengve gyötrődünk néhány hányinger között. Később mi cipeljük a terhet, és nagyon boldogok vagyunk, ha valaki kegyeskedik átadni helyét a villamoson. Férjurunk pedig hegyre föl, völgybe le sétáltat, hogy könnyebb legyen a szülés. Az utóbbinál ők ájulnak el elsőnek, ha netán egy csepp vért meglátnak. Jó, ha nem nekünk kell felmosni őket. Azután a szoptatás. Harapták már meg férfiember mellbimbóját? A sírás, a pelenkázás, az etetés, az itatás, az óvoda örömeit is mi „élvezzük”. Ki az, aki végigélvezi az egész golgotajárást? Ő. Ki a lehető legbüszkébb a gyermekemre? Ő. Ki vigasztalja, ha baj van? Ő. Kit szeret jobban a kislány? Őt.
 Hát nem. Ebből elég. A lányomat nem adom senkinek. Én szenvedtem végig, én kínlódtam érte, én mondtam le a fiatalságomról, a szórakozásról, az élvezetekről. Én akarom élvezni a lányom szépségét, okosságát, a létét. Nem adom másnak. Senki sem tudhatja, hogy mennyit szenvedtem ezért a gyönyörűségért. Senki nem tudja kellően értékelni. Senki sem lehet elég hálás érte.
A férjét még a szülés után elküldte otthonról és hivatalosan is elvált tőle. Sajnos ő sem lehetett elég hálás az anyuka hősies tettéért. 
A tőle telhető lehető legnagyobb szeretettel vette körül kislányát. Sajnos a kicsi nem tudta még jelezni, ha már sok neki ebből a szeretetből. Senki sem mondhatja el az őt szeretőnek, hogy ennyi elég, innen már sok, terhes nekem, zavar. Hány és hány felnőtt szenved ettől!? Senki nem mer vagy akar szólni, hát egy gyermek... A kellemetlenné vált agyonszeretet elviselése annyi lelki energiát köt le, hogy valamilyen testi energiahiány, testi probléma, megbetegedés  követi. Számos alkalommal találkozhatunk a jelenséggel és meg sem említhetjük, hogy a túlzott szeretet, a túlzott gondoskodás a kiváltó oka. Sajnos a mi gyönyörűséges lánykánk sem kerülhette el a betegséget. Természetesen nem állíthatom, hogy ez a súlyos szívbetegség kiváltó oka, de élek a gyanúval.
A mama valahol hallott rólam és annak ellenére, hogy férfi vagyok, felkeresett.  A kislány valóban olyan volt, mint egy mesebeli tündér.
Ha ránéztem, úgy tetszett, felragyogott a Nap. Ragyogóan szőke haja, hamvas pofikája, arányos kis formája olyan vonzóvá tette, hogy mosolygott az ember lelke, ha ránézett. Kedves-cserfes hangja beépült a szívembe, az agyamba, ma is rezeg bennem. Bár évekkel ezelőtt láttam, ma is úgy él bennem, mint ha tegnap találkoztunk volna.
A vizsgálat előtt mamája felhívta a figyelmemet, hogy kislánya férfi vagy orvos láttán időnként hisztériás rohamokat kap, készüljek fel rá. Ha nagyon nem tudnék vele bánni, inkább később visszahozza. 
Átnéztem a leleteit, majd megkértem a mamát, hogy kint várjon. Ezt többször is meg kellett ismételnem, mert nem akart tágítani. Amikor kettesben maradtunk, a kislány kezesbáránnyá változott. Nem félt a műszerektől, a tappancsoktól és egyáltalán semmitől. Fél óra múlva a karomban vittem ki a mamájának, a kislány mosolygott, és mielőtt letettem, kaptam tőle egy puszit.
A mama a szemeivel kivégzett. Feldarabolt és a kutyák elé vetett. Mint aki nem látja, közöltem vele, hogy látom a problémát, de ehhez kardiológus szakember kell. Hívjon fel, megbeszéljük, mikor hová kell mennünk.
Néhány nap múlva megadtam az információkat, hogy mikor, kihez kell menniük, de ha kívánják, velük megyek.
Elkísértem őket. A kórház főorvosa átnézte a leleteket, megvizsgálta a kislányt és adott egy neve és címet azzal, hogy ez a speciális betegséget a kolléganője ismeri a legjobban. Keressük meg, hivatkozzunk rá. Addig én végezzek el a kislányon néhány előkészítő kezelést, úgy menjünk el hozzá.
Elkövettem azt a hibát, hogy hazafelé is velük mentem. A mama tajtékzott a dühtől, mert ő három éve keres egy olyan szakorvost, aki a lánya speciális betegségét gyógyítani tudná, és nem sikerült neki. Most meg itt van egy férfi, egy fééérfi, aki percek alatt megoldja. Mikor kidühöngte magát, közölte, hogy egy olyan szektának a tagja, amely szigorúan tiltja emberi vér más emberbe injektálását. Valószínűleg az ő lánya ennek lesz majd kitéve, tehát meggondolandó a vizsgálat. Azért lássuk, talán megoldható az esetleges műtét vérátömlesztés nélkül is. Megpróbáltam néhány ellenérvet elrebegni a kislánya érdekében, de ellentmondást nem tűrően lehurrogott. Eszembe jutott a mondás, miszerint „Az elfogult emberre úgy hatnak az érvek, mint libapimpóra a galagonyafütty”, és nem győzködtem tovább.
Néhány nap múlva megjelentek, hogy végezzem el az előkészítő kezeléseket. Már a rendelőbe úgy jött be, hogy a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azokat a megvető pillantásokat, dühödt hangsúlyokat, lenéző mozdulatokat. Amikor a kislány meglátott, kiszakította magát az anyja kezéből és rohant felém. A nyakamra ugrott és összevissza puszilt. Na most volt az a pillanat, amikor a mamát csak a várható szigorú büntetés tartotta vissza attól, hogy belém vágjon egy kést. A kezelés után kikísértem őket a kocsihoz. Én fogtam a kislány kezét. A mama a kocsinál kirántotta a kezemből és a kicsit a hátsó ülésre dobta. Miközben a kormányhoz ült, a kislány kidugta a fejét a félig nyitott ablakon, és egy nagy puszit cuppantott a homlokomra.
A kocsi repülőstarttal indult, nagy port kavarva maga után. Ekkor, és így láttam –elhomályosulva a felvert porban-, utoljára. 
Édesanyját egy üzletközpontban láttam feketében. Mikor meglátott, mélységesen megvető  pillantást vetett rám, elfordította a fejét és gőgösen elviharzott.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.