Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Palimadár Ausztráliába

 PALIMADÁR AUSZTRÁLIÁBA

 
 
Apu- (könyvvel a kezében, amit olvas, jön be.) Ausztrália, Ausztrália. Az opera, az Ayers rock, az agincourt-i korallzátony, Tasmánia, emuk, kenguruk, de csodás lenne egyszer eljutnom oda! Legalább lerajzolom. ( leül, és rajzolni kezd, Meglátja Marikát, aki moppal törli fel a szomszéd szobát) Marika, Marika! Jöjjön ide. Nem akar a Sidney-i operában takarítani? 
 
Mari- De. De…
 
 
Apu- De, nincs de. Maradjon így. Kicsit oldalt, még, még, így jó. 
 
Mari- De…
 
Apu- Maradjon csendbe már! Mindjárt mondhatja. (belerajzolja a képbe Marikát) Most mondja!
 
 
Mari- Judit bőg. (a másik szoba felé mutatat)
 
Apu- Miért bőg?
 
Mari- Nem tom. (törölgetve kimegy)
 
Apu- (utána megy)
 
Apu- (bejön, Judit utána) Nem, nem és nem. Számtalanszor megmondtam már, hogy nem gyógyítok többet. Nyugdíjba vonultam. Nyugdíjba. Érthető, nem gyógyítok több beteget. Pszichológus vagyok nem körzeti orvos. Soha nem tettem le a Hippokratészi esküt, nem vagyok köteles akárkit meggyógyítani.
 
Judit- Te Tamás nem akárki. Tamás az én fiúm, Tamás az én szerelmem, Tamás az én jövendő férjem és a te jövendő unokád édes apukája, az egyetlen szerelmem.
 
Apu- Igen, az egyetlen szerelmed…ma. És tegnap? Nincs két éve, hogy Mátyás volt az egyetlen szerelmed, a jövendőbeli férjed, egyetlen unokám édes apukája, ám ma se férj, se unoka, mert a válóperem azt sem tudtad elintézni, hogy neked ítéljék a gyerekedet. Azt hiszem neked lenne szükséged pszichológusra, de jóra, aki nem olyan elfogult, mint én. Nem hiába mondják, hogy diligyógyásznak és pedagógusnak nem született még jól nevelt gyermeke. 
 
Judit- De apu! Te természetgyógyász is vagy, te biztosan tudsz segíteni rajta. Az orvosok már nem tudnak. Ők azt mondják, hogy számos más gyógymódot is ismernek, de köti őket az orvosi protokoll. Ha más gyógymódot alkalmaznak, és a beteg meghal, mert mondjuk, elüti az autó, akkor is őket teszik felelőssé, mert nem tartották be a protokollt. A protokollt pedig az átlagemberhez mérik. Mutass nekem egy átlagembert!
 
Apu- Édes lányom! Örülök, hogy megúsztam az elmúlt 40 évet baj nélkül. Te is tudod, hogy azok az eszközök, amiket az a tudóscsoport talált ki, akikkel együtt dolgoztam, kifejlesztett, kísérletezett ki évtizedeken keresztül, megkapta valamennyi állami szerv jóváhagyását, ám a humángyógyászat a mai napig nem használja. 
 
Judit- Hát ez az. Ezért kérlek, hogy legalább vizsgáld meg Tamást. Lehet, hogy egy jó tanácsod már segítene rajta.
 
Apu- Tudod, ezzel az a baj, hogy ha a szándékom ellenére mégis tanácsokat adnék, azt csak alapos, hosszan tartó kivizsgálás után tehetném meg. Fel kellene feküdnie a vizsgálóasztalra, ami pénzbe kerül, mert ezek a berendezések nem állami tulajdonban vannak. Azt a 200 milliót, amibe került a kifejlesztésük, be kell valahogy hozni. 
 
Judit- Hidd el. A pénz nem számít. Ha kell, én kifizetem. Nekem megéri.
 
Apu- Nagyszerű.  A lányom fizesse ki az ikszedik legnagyobb szerelme gyógykezelését. És, ha sikerül is, mi a garancia arra, hogy az unokám nem fogja örökölni a baját? Az ő gyógykezelését is te fogod finanszírozni egy életen át?
 
Judit- De apu! Tudod egyáltalán, hogy mi a baja? 
 
Apu- Nem, de nem is érdekel. Mondtam, hogy nyugdíjba vonultam. Vége. Anyád halála óta magam döntöm el a dolgaimat, hála Istennek nem tartozom senkinek elszámolással. Keress magadnak egészséges vőlegényt. Most pedig kimegyek a meccsre. Szia.
 
Judit- De apu!  (utána megy)
 
 
 
II. szín
 
( Tamásnál, aki anyjával, Évával lakik)
 
Éva- Látod, minden jóban van valami rossz. Született egy gyönyörű fiam. Okos, értelmes, szorgalmas, azután belerohan egy őrült részeg autós, megsebesül, a seb meg gyógyíthatatlan, már hónapok óta nem gyógyul meg. Aki segíteni tudna, nem akar, valami hülye kifogással elhárít. Nyugdíj.  Hm. Ki a csuda érti ezt. Aki egyszer gyógyításra adta a fejét, az tudhatta akkor is, hogy ez nem egy szabóság, amit egy ügyes fiatal bármikor folytathat. Pláne, ha olyasmit tud, amit csak ő tudhat az országban. Ilyen esetekben csak ő tehet jót az emberekkel. Anyukád mit szól ehhez a fajta „nyugdíjazáshoz”? Ő nem tudná jobb belátásra bírni?
 
Judit- Anyám 2 éve meghalt. Apu az óta sem tudja kiheverni a halálát. Azzal vigasztalja magát, hogy legalább nem kell senkinek beszámolnia a dolgairól. Azelőtt mindent megbeszéltek. Nagyon szerették egymást.  
 
Éva- Nincs felesége? Nincs felesége! Hm. Szóval nincs felesége…Mikor beszélhetnék vele? Tudod az ember a gyermekéért mindent megpróbál.
 
Judit- Mikor? Mikor is? Holnapután lesz a csapatának a visszavágója vidéken. Próbálj feljutni a szurkolók buszára. Ott biztosan tudsz vele beszélni. (Kimennek)
 
 
 
III. szín. (A buszon)
 
Apu- (az ülésen) Hajrá Hodi, hajrá Hodi
 
Éva- (mellé ül) Hajrá Hodi, hajrá Hodi…
 
Apu- Ez igen. Már csinos nők is drukkolnak a Hodinak !
 
Éva- Hát persze. Akiknek ilyen balcentere van, mint a Prájzli, az megérdemli, hogy szívvel-lélekkel biztassák nem? A múltkori meccsükön drukkoltam, hogy napokig nem tudtam megszólalni utána. Otthon igen örültek neki.
 
Apu- Maga ismeri a Prájlit? Kovács Péter vagyok. Atyavilág! Maga ismeri a Prájlit?  Mióta szeretnék egy autógrammot tőle. Már csak az övé hiányzik a gyűjteményemből. Ha meg tudnám szerezni, a csapattal utazhatnék Ausztráliába a döntőre. De, sajnos megközelíteni sem lehet. Úgy vigyáznak rá a testőrei, mint egy államelnökre. Lehet, hogy ezért merte felajánlani az utat a csapata? Á, de ez lehetetlen, lehetetlen…
 
Éva- Lehetetlen? Én hiszek a lehetetlenben. Egyébként Éva vagyok. Valahol olvastam, hogy aki nem hisz a lehetetlenben, az soha nem éri el a valót. Nekem most két ilyen lehetetlenem van. Hiszem, hogy el tudom érni mindkettőt, pedig MOST  tényleg lehetetlennek tűnik.
 
Apu- Ez ám az optimizmus! Mik azok? Csak nem a Prájzli?
 
Éva- De bizony…
 
Apu- A másik mi?
 
Éva- Ha sikerül, hamarosan megmondom.
 
Apu- Jó, jó, de hogyan tud segíteni az aláírás megszerzésében?
 
Éva- Az sajnos nem csak tőlem függ.
 
Apu- Hanem?
 
Éva- Magától.
 
Apu- Tőlem?
 
Éva- Igen. Sajnos Prájzli kedvenc unokaöccse eltörte a lábát, de a seb nem akar begyógyulni. Tőle lett világhírű, mert ő dolgozta ki azt az edzéstervet, amitől azokat a hihetetlen gólokat lövi, amit lehetetlen helyzetekből rúg be. Ha tudna valakit, aki segítene meggyógyítani, és tovább gyakorolhatna, megkaphatná az aláírását. Ám eddig senkinek sem sikerült.  Megérkeztünk… Hajrá Hodi, hajrá Hodi.
 
Apu- Várjon! Hé várjon! Hiszen még a nevét sem tudom. Hová megy? Hol ül? Mikor láthatom megint? Hova a csudába tűnt? Dehogy nem. Hiszen mondta:Éva
 
(Utána megy)
 
IV. jelenet.
 
(Tamás szobája. Bekötött lába Judit ölében, aki simogatja. Éva jön be)
 
Éva- Szevasztok gyerekek. Hogy vagy Tomikám? Úton a segítség.
 Judit siess haza, apád mindjárt otthon lesz. 
 
Judit- Á, MECCSRE MENT. Ilyenkor mindig későn jön haza, mert elmegy a cimboráival megbeszélni a meccs rendkívül izgalmas részleteit.
 
Éva- Mondom, hogy siess haza, mert kíváncsi vagyok, hogy mit mond neked rólam.
 
Judit- Rólad? Hiszen téged nem is ismer!
 
Éva- Ehhez képest az imént váltunk el nem messze, az utcasarkon. Menj, menj, majd elmesélem.
 
Judit- Megyek, megyek, bár egy kukkot sem értek az egészből.
 
(kimegy. Színpad elsötétül)  
 
V. jelenet.
 
(Judit berohan. Ledobja a pulcsiját, kezébe vesz egy könyvet, úgy tesz, mint aki régóta olvas. Apu jön be, leül Judit mellé)
 
Apu- Szia. Mit olvasol?
 
Judit- Nyavajaelhárítás fogpiszkálóval. A te „kedvenc” könyved. 
 
Apu- Atyám! Azt hittem már rég kidobtam. Valami hülye humornak szánt cikizése. Szerinte a több ezer éves természetgyógyászat úgy ahogy van kóklerség. Azt bezzeg kifelejtik, hogy ha egy sámán kóklerkedet, úgy a fejébe verték a helyes gyógymódot, hogy többé nem kóklerkedhetett. Ma egy halálosan téves diagnózisért még senkit nem ütöttek agyon. Én összehoztam a két tudományt. Ezért sikerült annyi embert megmentenem. 
 
Judit- Csak éppen a leendő vejeden nem akarsz segíteni.
 
Apu- Értsd meg lányom. Talán még emlékszel rá, hogy  alig láttatok anyáddal, mert itthon is, máshol is folyton a könyveket bújtam, tanultam. Naponta fedeznek fel új módszereket, vizsgáló eszközöket. Egyre jobban, egyre mélyrehatóbban megismeri a tudomány a szervezetünk működését. Átlag két évente megváltoznak az addig bebetonozott tanok. Ezeket már nem tudom, és nem is akarom követni.
 
Judit- Rendben, ezt megértem. De mit csináljak, ha annyira szeretem azt a fiút? De hogy-hogy ilyen hamar hazajöttél ma? Elmaradt a meccs? Vagy nem volt miről beszélni, olyan rossz volt?
 
Apu- Nem, a meccs jó volt, csak
 
Judit- Csak?
 
Apu- Csak kaptam egy fantasztikus lehetőséget, amit nem szeretnék elszalasztani. Képzeld, kiutazhatnék a csapattal Ausztráliába, az ő meghívásukra, az ő pénzükön, csak…
 
Judit- Csak?
 
Apu- Csak, csak… Áh, az ember ragaszkodjon az elveihez. Most hiányzik nagyon anyád. Ilyenkor mindig okos tanácsokat tudott adni. 
 
Judit- Én nem segíthetek?
 
Apu- Te sajnos nem, mert jogos kérdéseket tehetnél fel. Szóval, szóval meg kellene gyógyítanom valakit, hogy megkaphassak egy hiányzó aláírást. Az meg ahhoz kellene, hogy kimehessek.
 
Judit- Kérdéseket? Ezt nem értem. Milyen kérdéseket?
 
Apu- Hát azt, hogy ha az elveim ellenére mégis gyógyítok, akkor a te fiúdat miért nem? Ugye érthető, Ne haragudj, de kavarog az agyam. Gyerekkori álmom, hogy elutazhassak a világ másik felére. Kengurukat, koalákat látni. Elmenni a csodálatos operába. Megérezni azt a végtelen nyugalmat, amit az onnan idelátogató barátaimból sugárzik. Gyönyörű lenne. Sajnos sem pénzem, sem időm nincs, és nem is lesz arra, hogy a magam erejéből odamenjek. Meg az a nő is. ..
 
Judit- Milyen nő? Igazán nagyon rejtélyes vagy. Nem akarsz erről beszélni?
 
Apu- Nem, nem. Most szeretnék gondolkodni. Hagyj magamra!  (Judit kimegy. Apu visszaül az állványhoz) 
Marika! Marika! Jöjjön be! Megint lerajzolom. Most az ayers rock tetejére ülve jó?
 
Mari-     Asztán maj mesztelenű mi? Nem, nem. Akarja valaki? Haza viheti!
 
Apu- (Ha van jelentkező, lerajzolja. Ha nincs, a ayers rock lerajzolása után eszébe jut valami, felveszi a kabátját, és kimegy.) 
 
 
VI. jelenet.
 
(Hátul Tamás ül felrakott lábbal.)
 
Apu- Éva! Éva! Én vagyok. Én lehet, hogy meg tudom gyógyítani a fiút. Odavezetne hozzá?
 
Éva- Szeretne Ausztráliába menni? Azt elhiszem. (bejönnek a szobába) No, és az én jutalmam mi lesz? Én mit kapok a közreműködésért?
 
Apu- Drága Éva! Kérjen bármit, teljesítem, ha tudom. Ha akarja feleségül is veszem… (félre) Jó kis távházasság lenne…
 
Éva- Rendben, de a szaván fogom! Na jöjjön. 
 
Apu- (kezelés után) Hét nap, és rendbe jössz. Olyan lesz, mint az új. Éva menjünk, elkészítem az orvosságot.
(bejönnek apu szobájába) Egy pillanat rögtön összeállítom és viheti. (a konyha felé kimegy)
 
Judit-     (hátul bejön, észreveszi Évát. Ő int neki, hogy pszt., menjen vissza. Judit kimegy)
 
Éva- (meglátja az állványt, nézegeti a képet. Apu bejön) Ez igen. Ezt maga rajzolta?
 
Apu- Igen, először a képzőművészetit végeztem, utána természetgyógyászatot. Akarja, hogy felrajzoljam az ayers rockra?
 
Éva- Ha megtenné? (leül a székre)
 
Apu- (átadja a rajzot és a kis csomag orvosságot) Parancsoljon. A kenőcsöt reggel és este kenje a lábára. A kapszulákból reggel-délben-este egyet-egyet vegyen be. Egy hét múlva végleg leveszem a kötést. Ha sikerül, megkapom az aláírást? 
 
Éva- Ha sikerül biztosan. Mindenesetre előkészítem a terepet. Köszönöm a képet. Szerbusz.
 
Apu- Szerbusz? Szerbusz. (kezet akar csókolni Évának, de helyette kap egy puszit. Éva elviharzik) 
 
Hét nap után Apu leveszi a kötést Tamás lábáról. Tesz néhány lépést, dobbant néhányat, és int az anyjának. Éva kimegy és néhány perc múlva megmutatja Prájzli aláírását Apunak. Apu Éva nyakába ugrik, megcsókolja.
 
Éva- Ime az első LEHETETLEN.
 
 
Apu- Köszönöm, köszönöm. Hazafelé be is adom a Hodiklubba. És mi a második?
 
Éva- Azt  majd este mondom meg. Addig az anyakönyvvezetőhöz is beugrunk jó? Ám előbb veszünk két hatalmas gyűrűt!
 
(Kimennek a színpadról. Elöl visszajönnek, ahol Judit a szobájában ül és olvas. Mikor meglátja Tamást felugrik, a nyakába kapaszkodik, az apja felé fordulva)
 
Judit- Tamás, Tamás, te tudsz járni? (Tamás Apura néz, és bólogat) Köszönöm apukám, nagyon köszönöm. Ugye, hogy tudsz még gyógyítani. 
 
Apu- Éva! Ideadnád az Ausztráliába szóló jegyet? Mikor indulok?
 
Éva- Mikor indulsz? Ausztráliába? Mit csinálnál ott nélkülem, a hites feleséged nélkül. Egyébként mit gondolsz, miből vettem ezt a két szép vastag karikagyűrűt?
 
Apu- A karikagyűrűt... Hm. A karikagyűrűt…
 
Éva- Látod, ez a második LEHETETLEN.
 
Apu- Hát akkor szevasztok.
 
Együtt- Hová mész?
 
Apu- Megyek Ausztráliába.
 
Együtt- Gyalog?
 
Apu- Nem úszva. (kimegy, a többiek utána)
 
 
FÜGGÖNY