Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Romleó és Fúria

Anton Trab
ROMLEÓ ÉS FÚRIA
    


SZEREPLŐK:
Fúria
Romleó
Romika
Boldizsár
Joli
Lőrinc pap
Paris
Montagú
Capulet
Dadus
Giorgio

Jelenet

(A kriptában vagyunk, középen Fúria a ravatalán, aki kicsit hamarabb ébred fel, mint kellene. Romleó jobb oldalon mellette fekszik ájultan, - mert a Parissal történt verekedés közben, mielőtt leszúrta volna az ellenfelét, az leütötte. Az öngyilkosságra vásárolt méreg még bontatlanul a keze mellett hever. Másik oldalon Paris, a hoppon maradt férjjelölt fekszik ájultan, jókora tőrrel a hóna alatt.)
ROMIKA
(A színpadra lépéskor meghajol, mint a Shakespeare szobor, oldalról középre húz egy széket, leül)
Szerbusz, kedves közönség. Montagú Rómika vagyok, Capulet Fúria és Montagú Romleó gyermeke. 
A következő történetet mindenki ismeri, aki volt már szerelmes, aki most szerelmes, és szerelmes lesz. Anton Trab úr – a világhírű író- is elolvasta, megszerette, elmesélte a gyermekeinek, de nekik nem tetszett a vége. Miért kell majdnem mindenkinek meghalni? Egy ekkora szerelmet nem szabad csak úgy megszakítani. És a gyermekáldás? Egy ekkora szerelemből –képzeljétek el-, milyen gyönyörű gyermek születhetett volna. Anton Trab úrnak egyébként nagyon szép gyermekei vannak. Addig-addig mérgelődött, tépelődött, morfondírozott, hogy végül is megírta, folytatva ROMLEÓ és Fúria történetét a maga ízlése, kedve szerint. A történeten csak annyit változtatott, hogy nem hagyta meghalni a fiatalokat a kriptában, hanem, hanem… figyeljetek csak!
 
Fúria
(Ébredezik a ravatalon)
Hol a bánatos francban vagyok? Már megint az a vén hülye Lőrinc barát talált ki valami baromságot? (Felemeli a keze mellett heverő üveget, elolvassa a címkéjét) O-r-v-o-s-s-á-g. Á, ezt itatta meg velem, valami barom fickó miatt. Mik ezek az apró betűk? Mit firkált ide az öreg faszkalap? Ebben a rohadt sötétben alig lehet látni. ((Romleo mocorogni kezd, Fúria észreveszi)  Oó! Ez az a pedofil faszkalap, akivel a vén hülye ceremóniázott. Hogy is, hogy is? Ja, megvan. Romleó, és állítólag a férjuram. A férjuram...haha (észreveszi a üveget Romleó kezénél) Mi ez? (kiböngészi) M é r e g. Micsoda??? Méreg?  Kedves pedofil gyermekrabló! Ki akartál nyírni? A kiskorú pipi hús kellett volna a löttyedt farkadnak mi?
Még 13 éves alig múltam el, te máris megkívántál mi? Megkaptál, hát most már ki akarsz nyírni. Most egy 12 éves van? Úgyis mindenki halottnak hisz...Most meg meggondoltuk magunkat! Tudtad, a vén hülye Lőrinc-atya mit talált ki, hát fejezzük be a melót. Kell az új hús! Hát ebből nem eszel. (A falhoz vágja az üvegcsét, az nagy csörömpöléssel törik össze. A zajra feléled Páris is.)

PÁRIS
Fúria!

FÚRIA
Na, egy újabb faszkalap. Mi ez itt? Tömegsír?  (Páris fel akar kelni, de a hóna alatt a ruháját a tőr a fölhöz szegezte, Fúria odamegy hozzá) 
Nini, a majdnem férjem! (meglátja a tőrt, hangosan nevetni kezd) Hahaha, ez a balfasz Romleó biztos meg akart ölni, és vak dühében odaszegezett a kripta aljához. Egyszer még tökön szúrja magát a hülyéje.(kihúzza a tőrt) Hahaha, íme, a corpus delicti. A gyilkosság majdnem elkövetett, de súlyos hülyeség miatt, elkúratott (Párist felülteti a ravatalra. Romleóhoz megy, erőteljes pofonokkal felébreszti, a tőrt a mellének szegezi) 
Ébresztő faszikám, ébresztő! Felkelni!

ROMlEÓ
Fúria, drága Fúria, te élsz?

FÚRIA    
Hát persze, hogy élek te szemétláda, mert falhoz vágtam a mérgedet, amivel meg akartál nyuvasztani.

ROMLEÓ
Én téged? Életem legnagyobb szerelmét? A feleségemet?

FÚRIA
Életem szerelme? A feleségem? Mindjárt meghasad a szívem. Akkor minek volt méreg a kezedben, he?! Ó igen. Te nem engem szerettél, hanem a töködet. A finom, friss pipi húst. Tele van a város jobbnál jobb csajokkal, de neked én kellettem. Megkaptad, amit akartál, kinyírjuk az öreglányt, hogy jöhessen a következő szüzike. Nyilván én voltam a legfrissebb pipi hús. Ha jól tudom, neked is volt egy menyecske, rangban, korban, szépségben éppen hozzád illő kijelölve, de nem, neked a halálos ellenség 13 éves friss, szűz husikája kellett.  Tudod, mit álltam ki azon az első fantasztikus éjszakán? Nem elég, hogy majd megőrültem a fájdalomtól, még a bódult szerelmes csodanőt is el kellett játszanom, nehogy megsértsem a fantasztikus uram hiúságát, férfiasságát. Már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy ha még egyszer valakivel le kell feküdnöm. Pláne, ha egy ekkora önző, erőszakos, egoista pancserrel. Egy másodpercig sem törődtél azzal, hogy nekem is lehet e jó az aktus.  Azt mondják, hogy az első szexre minden nő emlékszik. Hát én azután erre nagyon fogok emlékezni. Álmomban ne jöjjön elő. A unoka bátyámat nem megölted? Véletlenül mi? Ezt a szerencsétlen Párist majdnem megölted. Tiszta szerencse, hogy a hóna alatt süvített el a tőröd, a kripta aljához szegezve szerencsétlent. Még vívni is csak úgy tudsz, mint az ágyban mellészúrva. Balfácán....Nyilván azért akartál engem is eltenni láb alól, hogy ezeket el ne mondhassam valakinek.

PÁRIS
Oh, Romleó, miért is vagy te ROMLEÓ? Miket hallok rólad. Hát ez az a híres Montagú keménység? 

FÚRIA
Tényleg, be vagyunk ide zárva, mint egy tömegsírba. Ezt is neked köszönhetem te díszcsődör...

PÁRIS    
Hahaha.  Díszcsődör, díszcsődör, díszcsődör... Na, ezt jól megkaptad. 

 

ROMLEÓ
Te, hallgatsz el azonnal?! Majd adok én neked díszcsődört. Ezúttal nem úszod meg. (Fel akar ugrani, de megszédül. Fúria felsegíti a ravatalra, és egymásnak háttal ülteti őket.)

FÚRIA
Hölgyeim, íme a két vezérbika, aki után oly hőn ábrándozunk. Őértük képesek vagyunk feláldozni a fiatalságunkat, a lányságunkat, a vagyonunkat, a családunkat, a kapcsolatainkat, az életünket. Ja, és azt sem bánjuk, hogy gyermekeink az ő adottságaikat örököljék. Ezt egy egész életen át bánhatjuk, mert a gyerekek nem titkolják el a rosszaságukat, mint a kedves édesapjuk. Kijavíthatatlan, másíthatatlan folyamat. Alaposan fontoljátok meg. Csak egyszer választhattok!  (A tőrt a ravatalára teszi, PÁRIS mellé, Ő játszani kezd vele) 

PÁRIS
Emancipáció. De remek dolog... Nekünk, férfiaknak.  Te tudtad, hogy az angolok a gyermek felnőtté válásakor használták ezt a szót? Innen a kölyök önálló lehetett. Szeretnél te is az lenni most mi? De hát, ha valaki megnősül....kac-kac

FÚRIA
Te csak hallgass! Te is megéred a pénzed. A pénzed, tudod, a pénzed, hiszen pénzért akart a gondos papa és mama hozzád adni nem? Nem is ismertük egymást előtte! Legfeljebb hírből. Te emlegeted az EMANCIPÁCIÓT? Úgy adtok-vesztek, minket nőket, mint vásáron a marhákat. ROMLEÓ legalább engem akart, illetve a csúnyámat. Most lehet, hogy nem csak nyomorult, de terhes is vagyok? Na jó, majd meglátjuk.

RÓMLEÓ    
Fúria, az ég áldjon meg! Te vagy az egyetlen halott közöttünk, aki még cselekedni tud. Csinálj már valamit, mert hamarosan mindhárman azok leszünk.

FÚRIA
Csinálj valamit, csinálj valamit! És a francos nagy emancipáció? (kikapja Páris kezéből a tőrt, a fiúk megijednek) Ne szarjatok be, nem bántalak benneteket. Ti csak emancipálódjatok. (A bejárati rácshoz megy, és  végigpattogtatja a tőrt, hogy a zajra felfigyeljen valaki) Hahó, hahó, valaki! (tovább zörög és kiabál)

BOLDIZSÁR
Fúria, Fúria te vagy az?! Te még-már már-még élsz?! Nahát...

FÚRIA
Ne hüledezz már, hanem engedj ki ebből a büdös kriptából! Erre gyere, erre, ahol zörgök.

BOLDIZSÁR
Jó, jó, de hát hogy nyissam ki? 

FÚRIA
Sajnos csak kívülről nyitható. Innen még senki sem akart megszökni. Ott van a sarokban a kulcs. Ez a nagyeszű, zakkant Romleó eldobta. Az, az, ott van, látod?

BOLDIZSÁR
Nagyeszű, zakkant Romleóóóó? Te a gazdámról beszélsz? A nagy szerelmedről? Aki a Te hites férjed? Aki miatt megtagadtad a családodat, és vállaltad a tetszhalált?

FÚRIA
Romleó egy őrületes balfék. Azóta meg akart ölni. Párist is meg akarta, de nagy buzgalmában mellészúrt, és a kabátját szúrta le, a földhöz szegezve. Az meg leütötte, hogy elájult. Most egymást támogatják jajgatva a ravatalomon. A két nagyokos hülye pancser. Te többet érsz mind a kettőnél. De ne sopánkodjunk már, hanem hozd a kulcsot és nyisd már ki a rácsot.

BOLDIZSÁR
(Kinyitja a rácsot, Fúria a nyakába ugrik és megcsókolja. Boldizsár nem tud szóhoz jutni, mert Fúria nem akarja abbahagyni a csókot, ezért, miután észreveszi a fiúkat, integet nekik, majd mikor levegőhöz jut, köszön nekik) Alázatos szolgája az uraknak!

ROMLEÓ ÉS PARIS
Szerbusz Boldi…(Annyira csodálkoznak a jeleneten, hogy egymásnak lábtól, elájulnak)

BOLDIZSÁR
Tényleg díszpintyek. (Fúria megint ráakaszkodik) Ne Fúria, még meglátja valaki! 

FÚRIA
Ugyan már ki a franc láthatna meg minket itt? 

BOLDIZSÁR
Hogy ki? KIK! Ott jön Lőrinc atya, az apja, Rom0leó apja, a Herceg meg az egész bagázs. Na, hagyja abba! Mégiscsak Romleó a férje!

FÚRIA
Szarok bele. Én téged szeretlek. Neked Romleó csak szívességet tett. A szex nehezén már túl vagyok. Neked már csak az élvezet jut. Remélem, jó sokszor…Hmmm, teljesen beléd estem. (továbbra is rajta lóg) Most itt, nincs kedved hozzá?

BOLDIZSÁR
Ne butáskodjon! Itt a férje meg a majdnem férje előtt? Ne már. Én az ura szolgája vagyok! Itt a ravatalodon?

FÚRIA
Tojok rájuk. A legjobb ébresztő így halál után egy jó kis szex. Na, gyere már! 

CAPULET
Fúria te élsz? Mit csinálsz? Mi? Mi a csudát akarsz Boldizsártól? Boldizsár, mars ki innen. Azonnal! (Boldizsár elsomfordál)

FÚRIA
Apu hagyj békén a szentségit! Nem látod, hogy dolgom van? Boldizsár gyere!

CAPULET
Megbolondultál édes lányom? Elment az eszed? Az apád vagyok!  Az aaapááád! Boldizsár takarodj!

FÚRIA
Tűnj a bánatba apa!  Nem látod, hogy zavarsz? Rám szabadítjátok ezt a szadista alfahímet, szétkeféli a zityómat, alig jöttem rendbe, nekem kell megmentem a nyeszlett életkéjét, amikor végre jó lenne egy olyannal dugni, akivel én is szeretnék, azután mindjárt jössz az apáááád vagyok szöveggel.

CAPULET
Teee, én mindjárt (ütésre emeli a kezét, amikor megjelenik Montagu a rácsnál)


MONTAGU
Romleó, édes fiam, te itt? Veronában? A kriptában? Fúriáddal?

FÚRIA
Fúriája? Fúriája ennek, lottyadt latyaknak? Ezek úgy pofán vágták egymást, hogy sokára lesz használható annyira a micsodája, hogy unokád lehessen. De csak egy másik Fúriától, mert én több ilyen vezérbika életét nem mentem meg, aki még meg is akart mérgezni. Aki a megoldások helyett a gyilkolászást választja, arra nem bízom a magam és gyermekeim életét.           

MONTAGU
De Fúria! Romleó a fiam, és a te hites urad, ha jól emlékszem. Két napja még halálosan szerelmes voltál belé, mindenedet neki adtad.  Ma meg már pocskondiázod?

FÚRIA
Hites uram, hites uram. A hites uram akkora hévvel esett nekem a rém-szerelmes éjszakán, hogy ülve nem is tudtam volna meghalni. Nézd, meg hogy néznek ki? Férfiak ezek?  Gyere Boldizsár, hagyjuk itt ezt a díszes bagázst. (Boldizsár berohan)

CAPULET
Állj, tapodtat se. A Herceg halállal fenyegette meg a békétlenkedőket. Azt akarod, hogy rajtunk kezdje a példamutatást? Higgadj le lányom! Te szöktél meg, te házasodtál suttyomban, te vállaltál kockázatot. Te mondtál ellent atyai parancsomnak. Kijelöltem a leendőbelidet, de neked ő nem volt jó. Most pedig egy harmadik kellene, aki láthatóan nem akar téged, mert ő tudja, hogy csak egy szolga. Sem emberileg, sem szellemileg, sem anyagilag nem való hozzád. Ő ezt tudja... Te miért nem tudod?

FÚRIA
De édesapám

CAPULET
Semmi édesapám. (Romleó támolyog ki a kriptából, jön feléjük) Gyere ide Romleó! Ne rémüldözz, nem eszlek meg. Majdnem meghaltatok, ezért engedek az erőszaknak. Tudomásul veszem a helyzetet. Ti már Isten előtt örök hűséget fogadtatok egymásnak, ezen már nem lehet változtatni, házasok vagytok. A Herceg is békét parancsolt a családok között. Mutassatok jó példát! Romleó! A te érzelmeid megváltoztak Fúriával kapcsolatban?

ROMlEÓ
Capulet úr! Esküszöm, hogy Fúriáért most is az életemet adnám. Az igaz, hogy megmentette az életemet, igaz, hogy Párisét is. Az is igaz, hogy ezt egy kicsit el is vártam tőle, hiszen örök hűséget esküdtünk Isten előtt egymásnak, igaz, hogy ti nem akartátok, (apjára nézve) mert valamiért gyűlölitek egymást. Abban bíztam, hogy egyszer csak megbékéltek egymással. Igaz, Fúria?

FÚRIA
Igaz, igaz. Azt azonban nem sejtettem három napja, hogy ilyen címeres ökröt engedek magamba, aki egy életre elveszi a kedvemet a kamatyolástól, hogy a franc essen belé! Az ilyen bánatos vadbarmokat ki kellene tiltani Mantovából, mielőtt kihalnak a Capuletek.

CAPULET
Elég! Fúria te megbolondultál. Azt hiszem megsántult az agyad. Erről jobb, ha senki nem tud rajtunk kívül. 
Parancsom a következő. Kaptok egy külön lakrészt a Capulet házban. Mindennel ellátlak benneteket, de fél évig csak ünnepekkor hagyhatjátok el a házat, akkor is nagyon illedelmesen viselkedtek. Megértettétek? Punktum.
Boldizsár! (egy üvegcsét szorongat a kezében) Kísérd el a fiatalokat a szállásukra! 
Mi az a kezedben?

BOLDIZSÁR
(átadja az üveget)
Valószínű, hogy ebben az üvegcsében volt Lőrinc pap kotyvaléka, amit Fúria ivott. Ettől lett tetszhalott. Sajnos gyorsabb voltam, mint Lőrinc pap szamaras hírvivője.

CAPULET
Tetszhalott? Aha, most már mindent értek. A halott Fúriát eltemetik, ROMLEÓ visszajön, és jól megszöknek.  Ó az az öreg szentfazék méregkeverő! Add csak ide!  Induljatok. Otthon találkozunk.

FÚRIA
Na de apám! Ha ez a faszkalap velem fog lakni, én bekattanok. Nem lehetne leselejtezni, kicserélni?

CAPULET
Hogy beszélsz édes lányom? Mi történt veled? Olyan vagy, mint egy mocskos kocsis a kocsmában! Legalább apádat tiszteld!
Na elég, indulás! 
(Mindenki kimegy. Ő nézegeti az üvegcsét, olvassa az apróbetűs részt, majd felolvassa)

„A gyógyszer veszélyeiről, és mellékhatásairól kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét” 
függöny 


II.felvonás

(Capuleték kastélyában az ebédlőasztal körül ül Romleó és Fúria. Vacsoráznak.)
FÚRIA
Romleó, ha még tömöd a majmot, takaríts el magad után, és mosogass el! Nem akarok holnap kuplerájra ébredni. Halkan gyere be, fel ne ébressz, mert leharapom a csúnyádat.(elindul kifelé)

CAPULET
(Kopogás nélkül bejön)  
Fúria? Hol van Fúria?

ROMLEÓ
Pszt. Csöndesen, mert most ment be lefeküdni. Balhé lesz, ha zajongunk. Ne hozd ránk a vészt!  Gyere, ülj le, egyél valamit inkább. Holnap beszélhetsz vele.

CAPULET
De a kutya mindenit! Hol van még az alvás ideje? Le sem ment a Nap, máris lefekszik a kisasszony? A saját házamban akkor, és oda megyek, ahová akarok.

FÚRIA
(visszajön)
A te házad? Igen a te házad, amíg élsz. Mennyid van még hátra? Miután képtelen voltál testvérkét csinálni nekem, úgyis én öröklöm a viskódat. Nem akarsz már most lemondani róla?  Mindenki jobban járna. Végre helyre rakhatnám a ti zakkant agyatokat is. 


RÓMLEÓ
De Fúria! Az apáddal beszélsz! Nem fékeznéd magad legalább addig, amíg nálunk van?

FÚRIA
Hallgass te hibbant agyú csődtömeg! Neked, kuss a neved, mert még valaki komolyan veszi  amit mondasz, és akkor  a világnak annyi.

CAPULET
(pisszegve kikiabál az ajtón) Lőrinc atya! Lőrinc atya! Jöjjön be! Hallgasson csak!

LŐRINC
(bejön, C. Félrehúzza, hogy hallja, mit mond Fúria? Fúria nem veszi észre.) 

FÚRIA
Hogy lehet valaki ekkora balfék, hogy ki akarja nyírni a saját, 2 napos feleségét? Ha nem ébredek fel időben, megnyuvasztasz, mint egy kutyát, mind a kettőnket! Még szerencse, hogy az a Szentfazék Atya elcseszte a kotyvalékát, és előbb ébredtem fel. Az a vén fütykös is csak olyan faszkalap, mint te, meg a haverjaid. Vezérhímek tömege...csődtömege.

CAPULET
Hallja Atyám? Megőrült. Igazi Fúria lett. Nincs valami ötlete? Meg lehet valahogyan változtatni? Visszakaphatnám valahogy az én régi aranyos, kedves Júliámat?

LŐRINC
Látom, hallom fiam. Azt hiszem, tudom a baj okát. Félő, hogy a keveréket túlméreteztem. Kb. 60 kilós lányra való adagot kevertem, Fúria pedig nincs több 40 kilónál. Ez nagyon nagy különbség.  Várj kicsit, kitalálok valamit. 

FÚRIA
Apa! (az apjához fordul, észreveszi Lőrinc barátot) Á, a mélyen tisztelt Szentfazék Úr itt? A Jóistene magával van? Egyébként jól van? Mi van a reverendája alatt? (a reverenda alá néz) Miféle mérgeket rejteget? A bűneit meggyónta már neki? És? Megbocsátott? Kedves méregkeverő! Keverne nekem valami jó kis kábítószert, hogy el tudjam viselni ezeket a zakkant férfiakat. Férfiakat? Vezér pancserokat?

LŐRINC
(Capulet felé) Sajnos minden gyógyszernek van mellékhatása, ennek is lehet, hogy lesz. Ám, ha így marad, Istenkáromlásért meg fogják égetni. Adok egy szert, amit holnap hajnalban szedek a réten.  Alaposan meg fog változni, olyan lesz, mint régen. Mellékhatásként előfordulhat, hogy túlzottan is gondoskodó, aggódó kislány lesz, de sem gonoszkodni, sem káromkodni nem fog többé. Remélhetőleg nem káromolja többé az Istent, és nem égetik meg. Holnap délben küldd el Boldizsárt hozzám. Ügyesen itassátok meg vele. Tejbe is keverhetitek, mert színtelen, szagtalan. Egyszerre igya meg, akkor gyorsan hat.  Menjünk! 
(kimennek, elsötétül) 

JELENET
(Jobb-hátul kivilágosodik. Templomajtóban Boldizsár. Csenget. Lőrinc atya kilép, átadja az üvegcsét. Boldizsár körülnéz, hogy nem látja-e valaki, majd lopakodva elmegy.)

FÚRIA  
(Fúriáék ebédlője)
Baromúr! Zaba.


ROMLEÓ
Igen Csillagom, jövök, terítek, töltöm a vizet, gyújtom a gyertyát. Rögtön készen vagyok.
    
FÚRIA
Ne a szád járjon, hanem a kezed. A Dadusom egy hét alatt sem dumált ennyit. Na menj már arrébb (nagy csörömpöléssel lecseszi a lábast az asztalra.) Tök jó. A szalvétákkal, villácskákkal, üres poharakkal ügyesen el tudsz bánni. A dög nehéz, forró lábast meg nekem kell a világ végéről idecipelnem. Még jó, hogy ti dicső izompacsirták egymás ellen olyan erősek vagytok.

ROMLEÓ
Na de Fúria! Csak szólnod kellett volna...

FÚRIA
Persze, csak szólni kellett volna. Figyelmességről, udvariasságról még nem hallottál? Arról sem, hogy ha igazán szeretünk valakit, akkor nem kell kérnie, mert kérés nélkül segítünk neki? Á, de mit várhatok egy ekkora balféktől, akit hozzám erőltetett az agyament atyai terror, eltorzult szigor. Ha nincs ez a Páris ügy, talán meg sem látom Romleót. De szép is, de jó is lehet az az emancipáció... bár emellett a hülye – bunkó mellett úgy sem élvezhetném. Most már mindegy. Gyere, tömd a majmot, nekem elment az étvágyam. Iszom inkább egy kis tejet vacsorára, addig sem kell elviselnem a bamba pofádat. (kimegy a konyhába)

BOLDIZSÁR 
(bedugja a fejét, körül néz, meglátja Romleót))
Cccc, gyere ide! Itt ez az üvegcse. Itasd meg Fúriával, meg fog változni. Lőrinc atya küldi. (Átadja a keveréket. Romleó eldugja a háta mögé. Boldizsár ki akar surranni, de Fúria közben bejön, és észreveszi.)

FÚRIA
Boldizsár! (oda rohan, a nyakába ugrik) De régen láttalak. Hol voltál ilyen sokáig?

BOLDIZSÁR
Ne, ne, ne haragudjon, nekem sürgősen mennem kell, mert az apja agyonütöget, ha elkések. (kimegy)

ROMLEÓ
(a beszélgetés alatt –Fúria mögött-, a tejbe önti a keveréket) Itt a tejed, idd meg.  Ledőlök egy kicsit, hátha történik valami, amíg alszom.

FÚRIA
Most fekszel le, mikor már tálalva van? (Az asztalhoz lép, megissza a tejet. Megrázza magát, hosszan bámul maga elé, elmosolyodik, végignéz magán) Romleó! Romleó! Romleó drágám. Romleó aranyom!

ROMLEÓ
(megáll, visszanéz, nem hisz a fülének) Na, mi van! Mi van már megint? Nem volt elég mára a balhéból? Meddig akarsz még szadizni, szekálni? Elég-elég-elég. Ha alszom, könnyebben elvisellek.

FÚRIA
Ne beszélj így drága szerelmem. Biztosan azért vagy ideges, mert még nem vacsoráztál. Gyere, igyál egy kis aperitívet, addig elkészítem a pirítóst, a kedvenc levesedhez. Ülj le, így. Itt a pohárka, a konyak, máris töltöm. Egészségedre. Óvatosan igyad, nehogy félrenyeld!
 
ROMLEÓ
Hát, izé, nem értem. Mi történt? Nem értem. Hm. Erre inni kell. Ihatok még egyet?

FÚRIA
Ha ebből az üvegből kifogy, hozatok másikat.

ROMLEÓ
Kevés pia ez, ennyi hirtelen jóhoz. Vajon Lőrinc is kotyvalék hatására lett szent ember? Ügyes.  Pár perce még magamra hoztam volna a rontást, ha ittam volna egy korty konyakot nejem színe előtt. Most meg „Igyál drágám nyugodtan. Majd hozok egy másik üveggel, ha kifogy” Hú, nem lesz ennek jó vége. Lehet, hogy még visszasírom a FÚRIÁT? Nem értem a nőket, nem értem...

FÚRIA
(behozza a pirítóst) Tessék drága, jól megpirítottam. De vigyázz, várj még, mert még nagyon forró. Meg ne égesd a szácskádat! Azt fogod mondani, hogy azért nem akarsz megcsókolni, mert hólyagos a nyelved. Hólyagos. Arra pedig nagyon számítok... te vezérbika. Konyak van még? Léci tölts nekem is! (Tölt, Fúria egy kortyocskát iszik belőle) Egyél kedves uram, egyél, hogy legyen elég kondid...tudod…ahhoz kell!

ROMLEÓ
Te nem eszel? Együtt finomabb!

FÚRIA
Akarod? Jó. (az asztalhoz ül, megterít magának. Mer a levesből egy keveset, kanalazni kezdi) 

ROMLEÓ
(Furcsán néz, keresi a sót. Fel akar állni, de Fúria felugrik, visszanyomja) A só. Máris behozom.

FÚRIA
Nem-nem édes férjecském, majd hozom én, hiszen az én dolgom lett volna. Bocsánatot kérek a feledékenységemért. Máskor figyelmesebb leszek. Bár a Dadusom szokta mondani, hogy hozzátenni könnyebb, mint kivenni belőle. A sót. Érted ugye? (kiszalad)
 
ROMLEÓ
Értem. Értem. Nem vagyok hülye.

FÚRIA
(Sietve visszaér) Bocsánat, nem akartalak megbántani, csak érthető lenni. (visszaül, folytatja a kanalazást) Ízlik?

ROMLEÓ
Igen, nagyon finom.

FÚRIA
Lehetne egy kicsit több a kömény benne. 

ROMLEÓ
A bors is. Nagyon finom, nekem így is nagyon ízlik.

FÚRIA
Ha tettem volna bele így kis babérlevelet, talán még jobb lehetett volna nem?

ROMLEÓ
Biztosan jobb lett volna. Majd legközelebb tegyél bele. Nekem tökéletes.

FÚRIA
Ha kevesebb paprikát tettem volna bele, talán jobban érződne a koliander íze nem?

ROMLEÓ
Én a paprikát is nagyon szeretem, de még érzem a koliander ízét is. Nekem így tökéletes.

FÚRIA
A Dadus mondta, hogy annak, akit szeretünk, a legjobb tudásunk szerint kell az ételét elkészíteni, mert benneteket, férfiakat a hasatokon keresztül kell megfognunk, és megtartanunk. De majd belejövök, mert nagyon meg akarlak ám tartani magamnak, ha már ekkora szerencsém volt, hogy a feleséged lehettem. Igaz, szerelmem? Jaj, de drága vagy. Várj, segítek. (feláll, ROMLEÓ mögé áll, kiveszi a kanalat a kezéből, és etetni kezdi) Így ni. Érezd, hogy törődik veled a te szerelmes feleséged. (Megtörli Romleó száját) Kész. Várj, hozom a második fogást, csak kicsit feljavítom.

ROMLEÓ
Ne, ne hozz! Elég volt a leves. Pláne, hogy meg is etettél. Nagyon finom volt, ki is fogok pukkadni.

FÚRIA
Á, az csak lé. Pillanatok alatt átfolyik rajtad, egy fél óra múlva éhes leszel. AHHOZ pedig energia kell. Rögtön hozom.

ROMLEÓ
Az eszem megáll. Huh (tölt magának, iszik) Egy fehérmájú Capuletet vettem feleségül? (félre) Lőrinc atya mit csináltál már megint?

FÚRIA
Már itt is vagyok. Parancsolj. (Letesz az asztalra egy tál húst, majd kirohan. Visszajön a rizzsel, majd ismét kimegy. A burgonya is megérkezik. A zöldségért is kiszalad, a kenyérért is. Romleó minden kimenetelnél iszik egy kortyot. Végül megérkezik egy kancsó bor is. Julia leül. Először Romleónak vesz húst, garnírungot, bort is tölt.) - Jó étvágyat!

ROMLEÓ
Jó, jó ét-vágyat. (megpróbálja elvágni a húst, de már sok az ital benne, nehezen megy)

FÚRIA
Várj, segítek. (felugrik, ismét mögé megy, majd felvagdossa a húst. Kis garnírungot szed a tányérra, majd ügyesen megeteti. Közben borral is megitatja) Kérsz még? Vágjak még szentem? Ó Romleó, de jó, hogy te vagy most a Romleó! Én kis bikám brrrr.

ROMLEÓ
Kö-köszönöm, de már tényleg elég, mert rosszul leszek. Menjünk. (megpróbál felállni, ami nagyon nehezen megy a sok piától)

FÚRIA
Meeenjünk. Gyere, segítek. Hamar odaérünk az áááágyhoz, hú, te kis bikám, alfahímem.

ROMLEÓ
Alfa mid? Az alfa még csak-csak...
függöny

Felvonás

(Romleó olvas egy sarokban. Ég a lámpa, Fúria bejön) 
FÚRIA
Lapozzak drágám? Soká lesz vége?

ROMLEÓ
Nem-nem drágám, az talán megy egyedül is, és már pisilni is tudok egyedül. Bár ki tudja, meddig tehetem egyedül?

FÚRIA
(Romleó mögé áll, nézi a könyvet) Ez igen, már az ötödik fejezetnél tartasz? Én sohasem tudtam ilyen gyorsan olvasni. Ehhez bizony férfi kell. (dagadó pocakjára mutat) Ehhez is... Ha végzel a könyvvel, melyiket hozhatom?

RÓMEO
A „Nőtlenség dicsérete” címűt. Tudod, apámtól kaptam a szülinapomra. Ez a FÉRFIVÁGYAK sorozat éke.

FÚRIA
Jaj, de vicces vagy ma drágám. Úgy szeretem, amikor ilyen jó kedved van. Ilyenkor látom, hogy minden rendben van köztünk, és hiába járt a világ szája a korai, váratlan házasságról, a Capulet-Montagú ellentétekről. Jó látni az irigyeink arcszínét, ha rólunk van szó, fanyalgásukat hallgatni, a sok suskust a hátunk mögött. Hát nem csodálatos az a világ?

ROMLEÓ
De drágám, csodálatos. Az is csodálatos, hogy ennyire szeretsz, hogy kiszolgálsz, hogy vigyázol rám, nagyon vigyázol rám, hogy annyira vigyázol rám, mint még senki. Alig híztam néhány hónap alatt 20-25 kilót, az izmaim is egy igazi koros, nős ember erejét fitogtathatják. Csak meg ne támadjon valaki, mert kereshetsz másik papát leendő gyermekednek. Szenzációs történet a miénk. Kevés ilyen feleség található Mantovában. 

FÚRIA
Ugye-ugye. Majd megtanítom a kis ROMLEÓt is, hogyan kell ezt csinálni. Mit várhat el a feleségétől, mit kell érte adni, mivel tartoznak egymásnak. Biztosan fogja értékelni, hogy ilyen csodálatos szülei vannak. Azt már mondanom sem kell, hogy a szomszédok, az ismerőseink, barátaink is mennyit tanulhatnak belőle, A Herceg, a Herceg pedig példának állíthat bennünket a sok acsarkodó család elé. Íme, így is tudnak együtt élni ellenfelek. A szerelem mindent megold. Elsimítja az évszázados viszályt, kisimítja az ellentéteket, megbocsátóvá teszi a bűnöket és bűnösöket.

ROMLEÓ
Igen drágám, kisimítja. Az ellentéteket, azt ki. Ha megígéri, akkor úgy kisimítja, hogy az csak, na. A szerelem…Hm. Szerinted a szerelemhez hány ember kell? (Fúria közben kimegy a konyhába)

FÚRIA
Mit mondasz drágám?

ROMLEÓ
Mondom a szerelem.


FÚRIA  
Micsoda?

ROMLEÓ
A sze-re-lem (Fúria bejön)

FÚRIA
A szerelem? Mi van a szerelemmel? Te, én olyan szerelmes vagyok beléd, hogy kettőnk helyett is elég lenne. Ha ezen múlna, kitörne a világbéke. Mert az én szerelmem olyan erős, hogy már-már könnyeket fakaszt.

ROMLEÓ
Könnyeket. Ühüm. Könnyeket. Kár, hogy egy fiúnak nem illik sírni, pedig már erős sírhatnékom támad – ha rád gondolok-, időnként.

FÚRIA
Tőlem? A szerelmemtől? A csodálatos érzelmeimtől? A ragaszkodásomtól hozzád? A hűségemtől?

ROMLEÓ
Tőőled, igen tőőőőled. Mondom tőőőőled.

FÚRIA
De édes szerelmem! Ne mondd ilyen nyomatékkal, mert még félreértem, és azt hiszem, hogy nem komolyan mondod, vagy gúnyolódsz.

ROMLEÓ
Én gúnyolódnék veled? Gúnyolódnék? Veled? Gúnyolódnék! Ugyan….

FÚRIA 
Ne viccelődj drágám. Gyere, inkább egyél! (háta mögé áll, hangedlit köt rá, felvágja a húst, mellé ül és etetni kezdi.) Ugye, milyen finom? Még egyet az én kedvemért úúúgy. Ízlik?

ROMLEÓ
Az ég áldjon meg Fúria! Nem vagyok csecsemő! Ne bánj velem úgy! Nem te szültél! Még jó, hogy nem akarsz megszoptatni!
    
FÚRIA
De Romleó! Ezt érdemlem tőled? Bánt, hogy szeretlek? Bánt, hogy rajongok érted? Sértőnek találod a gondoskodásomat? Baj, hogy jó vagyok hozzád? (keservesen sírni kezd) Ilyen a nők sorsa. Odaadod a testedet, szolgálóvá teszed magad, a lelkedet kiteszed a párodért, és még örülhetsz, ha méltóztatik elfogadni, és nem gúnyol, nem gyötör, nem ront meg hálaképpen. Pedig, ha tudnád, milyen beteg vagyok. (egyre erősebben zokog, majd elalél. )

ROMLEÓ
De Fúria! Ébredj! (pofozgatja) Nem úgy gondoltam. Nagyon hálás vagyok neked a jóságodért, de értsd meg, hogy már nem vagyok csecsemő, nem vagyok gyerek. Már egyedül öltözködöm, egyedül tudok enni és egyedül tudok pisilni is. Ezt a fajtagondoskodást, tartogasd a gyermekedre.

FÚRIA
(feléled) Tudtam, (egyre jobban sír megint) tudtam. A gyermekeddel. Az én gyermekemmel. Máris megtagadott a saját még meg sem született porontyodat. Mindenki azt hiszi, hogy szerinted szeretőt tartok, hogy nem is a tiéd a magzatunk. Bocsánat: a magzatom (Sír) Szerintem inkább neked van titkolni valód. Miért is születtek nők a világra. Megtudnátok, hogy milyen lenne nélkülünk. Már tizenévesen is öregek vagyunk nektek, pedig mindent megadunk, amit csak tudunk. Bocsánat a kitörésért, majd máskor visszafojtom, mint eddig. 

ROMLEÓ
Ne, ne Fúria! Nem úgy gondoltam. Maradj csak olyan, mint eddig. Csak meg kell szoknom, hogy már más a dadám. Gyere, menjünk aludni.

FÚRIA    
(Romleó vállára borulva indulnak a hálószoba felé) Ugye nincs senkid? Ugye szeretsz még? Csókolj meg! (ROMLEÓ megcsókolja, azután kimennek)
 
Jelenet

(A színpad hátsó része felöl jönnek előre, majd befordulnak, a másik felén ismét befordulnak, és kimennek.)

FÚRIA
Látod Romleó milyen jó, hogy vagyok neked? Mi lenne velünk a kis Romi nélkül? Ugye, hogy fantasztikus dolog a szerelem? Figyeld meg, egyszer rólunk fognak beszélni az emberek. Mi leszünk a példa nekik.  Mondják majd a gyerekeiknek. Látjátok gyerekek, így szereti egymást egy igazi nő és egy igazi férfi.   Vegyetek példát róluk. A férfi így vigyázza, óvja, félti, szereti a nőt, a nő pedig így gondoskodik az uráról, a gyermekeiről. Emlékszel? Ott a kriptában is. Majd elájultam a gyönyörűségtől, amikor megláttalak. Eszembe jutott, hogy téged örökre Mantovába száműztek, és te –dacolva a herceggel, a világgal-, visszajöttél értem, és amikor láttad, hogy meghaltam, meg akartad öngyilkolászni magad. Hát nem gyönyörű? Hát nem szép? Teljesen meg vagyok hatva miattunk, tőlünk. Tőled. De azért én sem vagyok semmi, nem? Azért én is megérdemlek pár jó szót néha nem? Figyeld csak meg, néhány évtized-évszázad múlva a nők teljesítményét is értékelni fogják. Szépnek, okosnak, (ja, azt nem nagyon) szorgalmasnak, kívánatosnak, fittnek, odaadónak, erotikusnak kell lenni, de legfőképpen gondoskodónak is. Elsősorban a gyermekünket kell gondozni, még elsősorbanabbúl a férjurunkat, nehogy elmenjen a kedve a testvérke nemzésétől. Tudom, mindjárt azt fogod mondani, hogy túlbecsülöm magam, még nem tartunk ott, meg hogy csináljam a dolgomat, ne beszéljek annyit. Ezt meg is értem, mert bármit megtennék érted, meg a gyermekünkért, és érted, és érted, és érted. Érted? Azt is megtenném érted, hogy nem is nézek más férfira. Még a Boldizsárra sem! Képzeld el, mit szólna Romika, ha mondjuk vörös hajú testvére lenne, mint a Boldizsáré, vagy bandzsa és kacska lábú, mint Párizs, akit úgy megvertél. Na, nem, róluk szó sem lehet. Még gondolni sem akarok rá. Hányszor hessegettem el a gondolatot is, hiszen hűséges, jó asszony vagyok, aki példát akar mutatni az utókornak. Ki akarom szolgálni a családomat, és tisztességben felnevelni a gyerekünket, esetleg gyerekeinket, akármennyire kínoz is a gondolat, akárhányszor gyötör az a furcsa, gyötrő gondolat, miszerint csak meg kellene próbálni mással is egyszer a szexet, hiszen veled milyen csodálatos is az. Ám biztos vagyok benne, hogy te vagy nekem az egyetlen, a legjobb, te vagy a vezér bika, alfa hím, de nem bizonyosodtam meg róla, míg nincs rá bizonyítékom. Ott van példának Boldizsár. Egyszerű szolga ugyan itt, körülöttünk. Az ágyban viszont lehet, hogy egy király. Egy zsonglőr, egy lepedőakrobata. Ki tudhatja, míg ki nem próbáltam. Nem? Ugye nem haragszol, hogy ilyen őszinte vagyok, de te biztos lehetsz benne, hogy csak áhítozom. Soha nem tenném meg, hiszen nem vagyunk még a XX. században. Bár Jolánka a jósnő nagyon próbáld rábeszélni arra, legyek egy kicsit korszerűbb. Mi az a néhány év? Azt mondta, hogy a nőknek az ezredfordulóra sokkal több joguk lesz. Akkor válnak el, amikor akarnak. Gyerek-és asszonytartást követelhetnek, élhetnek egyedül is úgy, hogy senki nem parancsol nekik, egyenjogúak lesznek a férfiakkal, sőőőőőt. De nehogy félreérts! Én nem akarok annyira emancipálódni, hogy az téged zavarna, sőt. Sőt sokkal jobban vigyázok rád, mint eddig, hiszen te vagy az életem értelme, a gyermekem papája, az uram és parancsolóm. Csak tudod, a fantáziám néha elkap, és akkor össze szeretnék feküdni Lőrinc paptól kezdve Benvolióig mindenkivel. Sajnos csak a 16. században vagyunk, és nem a 20.–ban. Tudod, rosszkor, rossz helyen születtem. Most még a nőknek el kell fojtani a vágyaikat. Semmiféle joguk nincsen, vagy csak alig. A férj a teljhatalmú uruk. Azt kell tennünk, amit a hitvesük kíván. Ma még ezt várja el a társadalom.  Ámbár, ha te mégis úgy gondolnád, hogy bátran összemérnéd magad akármelyik férfitársaddal, engem szeretsz annyira, hogy örömet szerezz egy kis engedménnyel, rá tudnál beszélni néhány próbára…

ROMLEÓ
Hogy te mekkora ribanc vagy drága kis feleségem! Ha ezt Shakespeare megtudná, letagadná az egész drámát, és soha a büdös életben nem írna rólunk ilyen gyönyörű történetet. Az nem baj, hogy még a 20. században is mi leszünk a szerelmeseknek –és a nem szerelmeseknek is – a példaképe? Hogy bátorságot öntünk minden, a - szerelemben kételkedő- pár szívébe, és arra biztatjuk a példánkkal őket, hogy bátran küzdjenek egymásért. Nem számít vallási, gazdasági, társadalmi különbözőség, csak ők számítanak, a szerelmük. Ők ketten, szemben a világgal. A legjobbat, a legszebbet nyerik vele: a BOLDOGSÁGOT. Ja, és a jövőt. Mert a mi gyermekünk már a jövő! Nagyon nem szeretném, ha ezt a léha erkölcsromboló eszmefuttatásodat meghallaná a jövőnk, mert Romikánk lenne az első férfi kaszírnője Velencében, a Szent Márk téri kupinak.

FÚRIA
Jaj, édes uram, meg ne orrolj rám! Csak kicsit fantáziáltam, nekem is van agyam.

ROMLEÓ
Igen-igen. De muszáj mindig gondolkodni vele, azzal a női agyaddal? Egészen kihozod az embert a sodrából!

FÚRIA
Bocsánat, hogy hangosan gondolkodtam. Azt hittem, hogy gondolni azt szabad. Hadd zárjam le a vitát egy csókkal.  (megcsókolja, a színpad elsötétül, ROMLEÓt kivonszolja, majd a szeretkezés hangjai után a színpad ismét világos. a ruházatuk igazítása közben bejönnek.)  Na, megnyugodtál?

ROMLEÓ
Ehhez értetek ti nők. Valamit tönkre tesztek, csak hívjátok a bundásmókust, és az a legnagyobb bűntől is megszabadít benneteket. Olyan, mint egy felszentelt pap. Miért nem szaporodunk inkább mi is ikrákkal? (Romika szalad el az ablak alatt) Romika, Romika, várj egy kicsit. Kísérd haza anyut. Én elmegyek Jolánkához.

FÚRIA
Jolánkához! Féltékennyé akarsz tenni? Neked van már feleséged! Legalább ne hangoztasd a hűtlenséged! Minek mész te Jolánkához? 

ROMLEÓ
Megkérem, hogy jósoljon nekem.

FÚRIA
Mit jósoljon?

ROMLEÓ
Hát, hogy az előbbi aktusunkból születik-e Romikának testvérkéje?


JELENET
(A jósnőnél. ROMLEÓ bejön)
ROMLEÓ
Kezit csókolom Jolika!

JOLIKA
Üdvözlöm. Foglaljon helyet. (Romleó leül) Tudom, miért jött. Előbb válaszolna egy kérdésemre? Mondja Romleó úr! Csinosnak talál engem? Mondja meg nyugodtan, ha nem! Nem vagyok sértődős.

ROMLEÓ
Hogy kérdezhet ilyent Jolika. Maga egy igen kívánatos, csinos, okos nő. Ha előbb magával találkoztam volna, nem lenne ez a cirkusz azóta is a Montagúk és Capulettek között, mert tart ám még, azt tudja. Csak a halálos fenyegetés miatt nem robbant még ki az ellentét. Sajnos a Herceg sem él örökké. Mert maga, maga azután az igazán kedvemre való menyecske…

JOLIKA
Állj, állj, állj. Gondolom, nem azért van itt, hogy nekem udvaroljon! Mellesleg sok mindent elárult heves érzelmeivel, még akkor is, ha leszámítom a férfiúi vadászösztönt. Mi baj van a házasságával? …..No, meséljem bátran. Hogyan mondjam meg a jövőt, ha nem ismerem a múltat és a jelent, hogyan következtessem ki a jövőt? Annyi az állandó változó, hogy így is csak nagy vonalakban tudom megmondani. Csak az irányt, a változatokat. Dönteni magának kell, én csak a lehetőséget tudom kikövetkeztetni. Biztosan tudja, hogy a múlt és a jövő információinak jelentős része itt rezeg körülöttünk, csak megérezni, olvasni, értelmezni kell tudni őket. Számos kollégám ezt tudja is. Sajnos igen sok a csaló is. Ők teszik bizalmatlanná az embereket a jóslással kapcsolatban. Szóval, elmondja a történetét, hogy segíthessek?

ROMLEÓ
Hol is kezdjem. Nehéz helyzet. Úgy kezdődött, hogy őrült módon beleszerettem Júliába, aki az ősi ellenségünk családjának egy szem lánykája volt. Olyan gyönyörű, és megható volt a szerelmünk, hogy Lőrinc barát hamar össze is adott minket a kápolnában. A szokásos csete-paté kapcsán egy Capulett megölte a legjobb barátomat. Dühömben megöltem a gyilkosát, aki Fúria unoka bátyja volt. A majdnem háborúvá vált veszekedés a családok között, felkeltette a Herceg figyelmét, és engem száműzött Mantovába. 
Ott hírt kaptam Fúria haláláról Mérget vásároltam, és lóhalálában Fúria kriptájába mentem azzal, hogy elbúcsúzom halott kedvesemtől, megiszom a mérget, és mellé fekve halok meg. Mikor a kriptába léptem, ott találtam Párist, a halott feleségem korábban kijelölt vőlegényét, és természetesen összeverekedtünk, úgy, hogy mindketten ájultan terültünk el, Júliám ravatala mellett. Én jobbról, Páris balról.
Csodák csodájára Fúria felébredt, miután felpofozgatott bennünket, és egymásnak háttal felültetett a ravatalára. Hamarosan –Boldizsár kiabálására-, jöttek a családok. Apáink összefogtak, és egymás mellé parancsoltak minket Júliámmal.  Megfenyegettek, hogy ha nem élünk a szokásoknak megfelelően, halálnak halálával halunk meg. Júliám ébredése óta úgy beszélt, viselkedett, mint egy markotányosnő. Egy útszéli ribanc elpirulna mellette.
Később megtudtam, hogy Lőrinc barát kevert egy bájitalt Júliának, hogy megmentse a szerelmünket a családi villongásoktól. Ettől a bájitaltól halottnak hiszik, eltemetik, majd időben felébred. Addigra ideér ROMLEÓ, és együtt elszökhetünk. Sajnos az atya küldötte később ért Mantovába, mint Boldizsár –ROMLEÓ szolgája-, aki csak azt tudta, hogy meghalt Fúria. Csak ezt tudta közölni velem.
Lőrinc atya italának a mellékhatása volt a furcsa viselkedés. Arra kértük hát az atyát, hogy keverjen ellenszert. A barát kutyult is egyet, amit azóta is átkozok. Túlságosan is jól sikerült az ital. Drága Júliám úgy megszelídült, olyan készséges, gondoskodó, odaadó lett, hogy abba bele lehet őrülni. Szült nekem egy gyereket, akit nagy alázattal a figyelmembe, kegyeimbe ajánlott, mint ha én szültem volna. Már előtte is úgy bánt velem, mint ha a gyermeke lennék. Már csak a pelenka és a pártedli hiányzott rólam hozzá. Etetett, itatott, kitisztította a cipőmet, felvágta a húst az ebédnél, megkavarta a kávémat, megfésült naponta háromszor. Vendégségben mellém térdeld, és egyfolytában csodált. Minden cseléd munkáját ő végzett el velem kapcsolatban helyettük. Szörnyen kínos volt. Van…
Most meg hangosan ábrándozván - néhány új szexpartnert kívánva- felbosszantott, és azzal kényszerített hallgatásra, hogy csókokkal lezárta a szám, és gyakorlatilag a magáévá tett.
Az a kérdésem, hogy vajon lesz e foganatja ennek a mai találkozásnak, tudsz-e valami jó tanácsot adni? Megváltozik-e valaha Fúria?

JOLIKA
Kedves Romleó! Tudja, én nem vagyok olcsó jós, de a jóslatain nagy része igaz, és működik. Én –másokkal ellentétben-, elmondom a rosszat is. Ezért, ha szépeket akar hallani, 5 aranyat kérek. Ha az igazat, 10 aranyat, és előre. Most.  

ROMLEÓ    
(Egyenként leszámolja a 10 aranyat) Remélem, igaz lesz a jóslat, akármennyire rossz is a hír.
 
JOLIKA
Halálosan igaz lesz, ha csak. Hacsak nem tesztek ellene valamit, ami azért nagyon nehéz, mert a jóakarat, a jó szándék, a segítségnyújtás, önfeláldozás, az odaadó szeretet nevében teszik, amit tesznek. Szentül meg vannak győződve arról, hogy így a helyes, így a jó, így tudnak szeretteinek a legjobban segíteni. Ha ezt valaki nem ismeri fel, az komplett őrült. Ezek ellen –bármennyire halálos a veszedelem-, senki nem tehet semmit, még te sem, mert mindenki azt hiszi majd – különösen  a társad-, hogy teljesen megőrültél. Olyan ez, mint a gyógyszer. Kis mértékben orvosság, mértéktelenül pedig halálos méreg, hamar végezhet veled. 

ROMLEÓ Csak nem Júliára célzol? Megöllek, ha bántod őt!

JOLIKA
A megölés nincs benne a tíz aranyban. Ha gondolod, abba hagyom. 

ROMLEÓ
Ne, ne, ne, folytasd csak. Akármi is lesz a jóslat, visszafogom magam, megígérem. Szóval?

JOLIKA
Gondold végig. Lőrinc barát - a jóakarótok-, összeadott benneteket, semmi baj. Ez rendben van, mert sok embert összeadott már. Merő jó szándékból kvázi „megölte” Júliát, hogy újraéledve, megmentse a friss házasságotokat. Ezt még soha, senkivel nem próbálta ki. Mellékhatásként Fúria eldurvult, ez már baj. Senki sem tudhatta, lesz e mellékhatása, és mi lesz az? Lőrinc barát sem, hiszen csupa szeretetből, jó szándékkal keverte a csodaszert, hogy segítsen nektek, még egyszer mondom: jó szándékból, szeretetből, segíteni akarásból.  Igaz?

ROMLEÓ
A pokolba vezető út is csupa jó szándékból, szeretetből van kikövezve, nemde?

JOLIKA
Így van. Éppen erről szeretnék beszélni neked. Lőrinc barát rendkívül jó szándékú, tudós, szent ember. Amire szüksége van, azt megtanulta hosszú élete alatt. Azt kiválóan alkalmazza is. Ám számos dologhoz csak sejtései vannak. Gyakorlata nincs. Hány emberből kellett tetszhalottat csinálni? Hány embernek kellett a mellékhatásait módosítani? Ha soha nem gyakorolta, hogy várhatnánk el tőle. Tapasztalatom szerint semmi nem működik mellékhatások nélkül. Például az élet. Van mellékhatás nélkül? Mert az élet mellékhatása a halál. Tudsz jobbat? Szóval: A feleséged kapott egy szert, ami megmentette az életét. Talán ő volt az első, aki kapott belőle, hogy megmenthessen benneteket. Ez sikerült. E-nélkül a két család már rég elpusztított volna benneteket, egymást, és ki tudja még hány embert. Mint minden orvosságnak, ennek is voltak mellékhatásai –hiszen beleavatkoztunk a szervezetünk természetes működési rendszerébe-, amire a szervezet valahogy reagál. Ezt egy másik beavatkozással korrigáltátok, aminek szintén van mellékhatása. Túlgondoskodó, túl jó, túl aggodalmas, túl odaadó lett, aminek szintén volt–van - lesz számos mellékhatása. Ha egyszer beavatkozunk a sok ezer év alatt kialakult rendbe, sajnos nem tudhatjuk, hogyan reagál rá a természet.  Nos, ezért kértem előre a pénz, mert innen már a ti dolgotok a kialakult helyzet elfogadása, elutasítása, vagy módosítása. Ti fogjátok élvezni, elszenvedni, vagy ti fogtok belehalni. Ez már rajtatok múlik. Most pedig Isten áldjon, már sokan várnak rám. Sok szerencsét.

ROMLEÓ
Azért hiszek neked, mert tudtad, hogy nem fizetlek ki a mondókád végén, és ezért előre kéred a pénzt. Isten áldjon. (jobbra kimegy)

JELENET 

(Az ebédlőben. Konyha, Fúria háttal főz. Elöl asztal megterítve. ROMLEÓ jobbról bejön, Fúria észreveszi)

FÚRIA
Szia, drágám! Megjöttél? Menj, mosd meg a kezed, rögtön kész az ebéd. Finom pulykaragut főztem. Tudod, úgy ahogy szereted, bazsalikommal, boros mártásban. Nagyon fog ízleni. Tudod, a múltkor is hatalmas adagot ettél belőle.

ROMLEÓ
(oldalt leül az asztalhoz. Maga elé mormogva)
 Most nem fogok annyit enni, a múltkor is sok volt. Napokig csikorgott a hasam.

FÚRIA
Mi a problémád kedvesem. Úgy mormogsz, mint ha valami bántana. Tudok segíteni valamit? Csak nem Jolánka miatt vagy szomorú? Csak nem jósolt valami butaságot? El akart csábítani? Ne vedd komolyan. Ostoba némber, aki a pénzért bármit megjósol. Jót, rosszat, akármit. Na, gyere, egyél! Tudod, hogy a jósnők igen sokszor tévednek, nem kell őket komolyan venni.

ROMLEÓ
 Nem kell komolyan venni. Ám, ha olyasmit mondott, ami láthatóan itt van velem, a közelemben, benne élek. Nem látom, nem veszem észre, mert minden nap benne vagyok, naponta megélem, átélem. Oda kell figyelnem az észrevételeire, mert ő kívülről látja, van hozzá érzéke. A hajad növekedését, a körmöd változásait is csak hetek múlva veszed észre. Nézd meg Romikát! Tegnap még pelenkában oázott, ma meg már milyen jókat tudtok veszekedni. Észre sem vesszük, és megnő.
Azon kapom magam, hogy meghíztam. Jobban, mint szerettem volna. Észrevétlenül. Te mindent elkövetsz, hogy jókat, finomat, eleget egyek. Ha netán fegyelmezném magam, te vérig sértődnél, és olyan szomorú lennél, hogy inkább mindent elfogyasztok, amit elém raksz. 

FÚRIA
De Romleó, hogyan mondhatsz ilyent. Ha nem akarsz ebédelni, hát ne egyél. Szabad ember vagy! Azt csinálsz, amit akarsz. Ha valaki, hát én semmi szín alatt nem akarok neked rosszat. Én a te hűséges feleséged vagyok, mindenben a te érdekeidet nézem. 
Csak reggel szólnod kell, én aznap csak a gyereknek és magamnak főzök. Most még ezt edd meg, mert nem szóltál. Biztosan éhes is vagy, mert ennyit együtt lenni Jolikával, elég strapás dolog. Látom rajtad. Na, gyerünk, eredj, mosd meg a kezed! Naaa, ne kelljen kétszer kérnem. Menj már, mert kihűl. Azután kidobhatjuk.  Ez csak frissen jó.   

 

ROMLEÓ
Az ég áldjon, nem látod, hogy nincs kedvem enni? Semmit. Érted? Seeemmiiiit. Se a te, sem más főztjét. Most nem. Összeszorult a gyomrom, remeg kezem-lábam, émelygek, és be vagyok tojva, mert gőzöm sincs, hogy hogyan mászok ki ebből a slamasztikából.

FÚRIA
(Miközben szorgalmasan terít)
Nem mondom, valóban csinos nő az a Jolika. Biztosan miatta remeg kezed-lábad! Ha ő készítette volna az ebédedet, lenne étvágyad. Ó én szerencsétlen asszonyállat! Miért ver engem a sors ilyen borzasztóan. (útközben a konyha felé) Nem elég, hogy gyereklány koromban büntetlenül megerőszakolhat egy pernahajder, aki csak azért, mert egy tudatlan gyermek szüzet rávett, hogy mondjon igent egy pap előtt, durván magáévá tesz, megerőszakol, utána meg, meg akart mérgezni, majd mikor végre magamtól beleszeretek valakibe, apám parancsol rám, hogy az Istennek tett ígéretemet magtartandó, maradjak mellette, és szeressem. Szüljek neki gyereket, mint a többi asszonyállat, és tegyem őt boldoggá, ahogy egy rendes asszonyhoz illik. Én, - feláldozva vágyaimat, érzelmeimet, életemet, apám kedvéért, mindent elkövetek érte. Most meg mi történik? Őurasága le akarja cserélni a főrangú, hűséges feleségét egy ócska jósnőre. Egy közönséges, szolgálólányra, aki a csalárd hazugságaival, emberek becsapásával keresi a kenyerét. Nem is értem. Vajon normális ez az én férjecském? (visszér az étellel) Na, gyere. Segítek megmosni a kezedet. Az ember üres gyomorral még idegesebb. Ettől majd megnyugszol.   
     
ROMLEÓ
De Fúria! Értsd meg. Most nem akarok enni. Majd, ha megnyugszom talán.

FÚRIA
Soha sem nyugszol meg, ha nem eszel. Na, gyere, megmosom a kezed. Meg is törlöm a kezed. Mit akarsz még? Egyek is helyetted? 

ROMLEÓ
Az ég áldjon meg, nem érted, miről van szó? Jolika nem bántott se téged, sem engem, egyszerűen felsorolta a lehetőségeket a jövőnkkel kapcsolatban.

FÚRIA
A jövőnkkel kapcsolatban… Attól van ilyen fenejó kedved. Na, majd adok én annak a rihének. Merjen csak beleszólni az én dolgaimban. Ha miatta van ilyen rossz kedved, kicsinálom. Ki én! (elrohan)

ROMLEÓ
(feláll az asztaltól, és kimegy) Igaza lesz Jolinak. Már az első ellenállásra kitört a háború. Már kezdődik a vég.

 

JELENET

(a jósnőnél. Fúria beront) Leül a jósnő elé)
FÚRIA
Mit mondtál az én egyetlenemnek te cafka? Mióta eljött tőled, nem lehet vele beszélni. Olyan búskomorrá tetted, hogy minden szeretetem, aggódásom, gondoskodásom visszapattan róla. Felépítettem egy jól működő rendszert a kapcsolatunkban, szültem egy szép gyermeket neki. Szerelmünkhöz méltó körülményeket teremtettem neki. Boldogan éltünk, mindenki irigyelt, példaként álltunk a fiatalok előtt, te pedig –nem tudom, mivel-, de egy csapásra tönkretettél mindent. Mit mondtál neki? Mondd el, mert véged van! Száműzetlek ebből a városból örökre, azután kereshetsz új bolondokat, akiket tönkre tehetsz, de nem lesz könnyű, mert a híred meg fog előzni, arról gondoskodom. Na, mondod már?

JOLI
A halál.

FÚRIA
Miről beszélsz?

JOLI
A halálról kedvesem, a halálról. 

FÚRIA
Miféle halálról karattyolsz te cafka? Ki merné bántani az én drágámat? Miféle handabanda ez? 

JOLI
Nem drágámat, hanem a drágáimat.

FÚRIA
Hát én most már biztosan felnégyellek! Ki merné bántani az én családomat? Ki merné akár megfenyegetni őket? Ki merné rossz szándékkal akár megközelíteni őket?

JOLI
Te kedvesem. Te ott vagy közöttük. Te, aki agyonszereted, agyongondoskodod, agyontáplálod, agyondédelgeted őket.

FÚRIA
Ééééén? Csak nem azt akarod mondani, hogy ne szeressem, ne dédelgessem, ne simogassam őket? Nem szabad gondoskodnom róluk?  Ezzel fogom én megölni őket?  

JOLI
Nem, figyeltél eléggé rám. Azt mondtam, hogy túl. Érted? Túlszeretni, túletetni, túlmimindenelni. A mérték kedves, a mérték, az a fontos. Ha akármit túlzásba viszel – különösen a szeretteiddel-, elveszed az egyéniségüket, a szabad gondolkodásukat, a szabad döntésük jogát, elveszed az életüket.

FÚRIA
Neked elment a józan eszed! Ki hallott még ilyent? (a közönségnek) Hölgyeim! Mielőtt bárki is beleszeretne az új partnerébe, jöjjön el Jolihoz, kérjen tanácsot tőle, hogy mennyire, milyen mértékig, milyen mélyen szerethet bele? Ha sikerült okos tanácsot kapnia, kérdezze meg, mennyi és milyen ízű ételeket adjon neki. Ha ez is sikerül, kérjen tanácsot, hogy naponta mettől meddig, milyen mértékben, hol, dédelgetheti sikeresen a párját, nehogy sok legyen neki. Sok sikert hölgyeim.      
Azt javaslom, hogy hagyd békén a párom a gyerekem. Ha idejönnének, zavard el őket. Ugye nem akarsz az ellenségemmé válni? (Kirohan)

JOLI
Nem Fúria. Nem. Majd nagyon vigyázok.

JELENET
FÚRIA
(Utcán hazafelé. Találkozik a Dajkával)
Jaj, de jó, hogy látlak drága Dadus. Te egy olyan jóságos Dadusanyó vagy. Tulajdonképpen te vagy az anyám. A jó anyám. Mondd megbántad valaha, hogy jó voltál hozzám. Lehet az ember túl jó? Mondd, megöltél valakit már a gondoskodásoddal? Meg hogy túl sok és túl jó ételt adtál neki?

DADUS
Mi baj van Júliám? Napszúrást kaptál? Honnan veszel ennyi badarságot? Ki tömte tele a fejed ezzel a sok sületlenséggel? Ki is fordulna a Föld a sarkából, ha a jó nyerné el a méltó büntetését, a rosszat pedig megsegítené az Isten. Már régen kipusztult volna a világ. Képzeld, ha gyilkosok „áldásos” áldásos tevékenységét mindenki segítené. Kinek, kiknek lenne az jó? Az eszem megáll. Látom, egészen meg vagy zavarodva. Ki zaklatott így fel?

FÚRIA
Jolitól jövök..

DADUS
Jolitól? Az egy szörnyeteg. Annyi badarságod hord össze, hogy már ideje lenne elzavarni, mondjuk a Szaracénokhoz. Ők biztosan örülnének neki. Hamar, és alaposan meghálálnák a szolgálatait.  Mégis mit mondott?

FÚRIA
Tulajdonképpen nem engem rontott el, hanem Romleót. Mikor hazajött tőle Romleó, teljesen búskomorrá vált, nem akar enni, inni, és közölte velem, hogy ne legyek jó hozzá, gondoskodó, ne törődjek vele annyit, és ráadásul a gyerekkel se. Mondtam Jolinak az imént, hogy ne találkozzon többet az urammal, mert száműzetem a városból. Most mi a csudát csináljak Romleóval? Tudod, hogy szeretem. Te tudod, dadus. Hogy lehet egyszerre parancsszóra utálni, elhanyagolni, megvetni azt a két embert, akikért az életemet is odaadnám? Segíts Dadus! (elájul, a Dadus pofozgatja, hamar jobban lesz) Mit csináljak?

DADUS
Semmit ne csinálj drágám másképpen. Maradj az eredeti szokásaidnál, amiket tőlem tanultál. Hazakísérlek. (karon fogja) Az én drága uram sohasem panaszkodott arra, hogy túl jó vagyok hozzá.  Hányszor mondtam magamnak, hogy engem már nem szeret eléggé az uram, egy hete meg se vert. Eredj lányom, add ezt a puszit az uradnak a nevemben is. (elmegy)


JELENET
(ebédlő)
ROMLEÓ
(bejön, leül az asztalhoz)
Ej, ej, Fúriia! Hogyan értessem meg veled, hogy ami sok, az sok. Igaza lehet a jósnőnek. Annyi energiám megy el a védekezésre, hogy ennyivel meg tudnám állítani a dagályt. Mert a sok fölösleges aggódást el kell tudnom viselni, a túlgondoskodás évek óta blokkolja a gondolataimat, érzelmeimet. Szinte semmit nem tudok már csinálni, este mégis úgy kerülök ágyba, mint egy hulla. Képtelen vagyok megértetni vele, ha nem vagyok éhes, szomjas, vagy nem kívánok szerelmeskedni. Valószínűleg ez is egy mellékhatása Lőrinc barát csodaszerének. Szörnyű helyzet. Ha ellenállok, azt hiszi, hogy már nem szeretem. Ha nem, mi tesszük magunkat tönkre Romival. De jön is már. Pofa alapállásba…

FÚRIA
Szerbusz, drágám! Gyere, mossuk meg a kezed, Én ügyesen meg is törlöm, azután ülj ide, máris hozom a vacsorát. (leülteti) Istenem - Istenem, nem vagdostam fel a húst. Jaj, de feledékeny vagyok. No, majd felvagdosom. (leteszi a tányért, vagdosni kezdi a húst, majd etetni kezdi) Egyél nyugodtan, ne hagyd, hogy az a cafka megzavarja a fejedet. Hidd el, még senki sem halt bele abba, hogy jó volt hozzá a felesége. Romikáról már nem is beszélek. Képzeld el, ha egyszerre megváltozna az édes anyukája? Rosszakat főzne, keveset. Állandóan büntetném valamiért, mindig morcos, undok lennék hozzá és hozzád is. Ezt akarod? Tudod, hogy a kedvedért mindent megteszek. Ha akarod undorító, vén satrafa leszek, vagy égetni való boszorkány. Vasorrot is növeszthetek a kedvedért. A verést azonban nem bírom. Apu egyszer elfenekelt kislány koromban, azóta nem vagyunk igazán jóba.

ROMLEÓ
Elfenekelt? Ez honnan jutott eszedbe?

FÚRIA
Honnan, honnan? Hát a Dadus mondta, hogy a férje biztosan nem szerette, ha egy hétig nem verte el. Hogy miért, hogyan, azt nem kérdeztem, nem akartam tapintatlan lenni. Na, készen is vagyunk, Kicsit igyál, mert az nagyon fontos, nehogy fájjon a hasikád. Rendben van. Most hozok fel a pincéből, abból a száraz vörösből, amit úgy szeretsz. Így. Most megyünk egy kicsit szunyókálni, ahogy szoktuk ebéd után. Akarod, hogy melléd bújjak?

ROMLEÓ
Persze, gyere. De most nem rosszalkodunk, mert nagyok jól lakattál!

FÚRIA
Na de édes uram, mikre gondolsz?  Nem vagyok én olyan. Csak, ha neked is kedved van hozzá! 

ROMLEÓ
Hogy az a nő milyen hazudós! Erről Joli nem beszélt… (kimennek)

                        
JELENET

DADUS 
(bal hátulról jön)

ROMLEÓ 
 (jobb elölről jön, észreveszi Dadust)
Dadus, hé, Dadus! (átszalad hozzá) 

DADUS
Romleó úrfi! Hát te mit mászkálsz itt egyedül?  Majd megint belekeveredsz valami verekedésbe. Nem biztos ám, hogy Júliád megint ki tud húzni a bajból.

ROMLEÓ
Igen-igen, igaza van. Ám mégsem ülhetek itt állandóan Júliám szoknyájának a szélén. Nagyon hamar rám unna. Hanem, régóta szeretnék kérdezni valamit tőled Dadus. Szabad?

DADUS
Kérdezz csak lelkem, kérdezz csak.

ROMLEÓ
Mondja Dadus, mióta nincs magának férje?

DADUS
Van annak már 15 éve is lelkem. De miért kérded? Csak nem akarsz te is elpatkolni?

ROMLEÓ
Nem, dehogy. Csak azt szeretném megtudni, hogy valóban megpaskolta e magát időnként az ura?

DADUS
Megpaskolt? Olyan pofonokat kaptam tőle, hogy szikrázott bele a szemem.  A hátsó fertályom meg néha a duplájára dagadt. De miért kérded? 
Csak nem akarod bántani az én drága Júliámat? Te, én kikaparom a szemedet, ha megtudom, hogy bántod!

ROMLEÓ
Nem, dehogy. De mibe halt meg az ura?

DADUS
A szíve vitte el drágám, a szíve. Az a sok idegeskedés. Tudod ő volt a Capuletek nyájának őrzője.  Montagú suhancok meg állandóan lopkodták a birkákat, csak hogy dühítsék szegény uramat. Amíg kergette őket, a nyáj szétszéledt. Később sokszor valaki megtalálta az ellopott barikat valahol. Ilyenkor mindig idegesen jött haza, és bizony nagyon nehéz volt a kedvére tenni. Különösen akkor lendült el a keze, mikor felvágtam neki a húst ebédnél, vagy a levest kanalaztam a szájába. Azt mondta, hogy már nem csecsemő. Őket etessem így. Tudod lelkem, ezért örültem, mikor Fúria dadája lehettem. Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Belénk van kódolva a szeretet, a gondoskodás. Rengeteget szenvedtem, mikor Júliám mamája rám parancsolt, hogy egy 10 éves kislányt már ne etessek.
Jaj, de mit beszélek annyit, már várnak. (integet valakinek) Megyek, megyek már. Szerbusz, Romleó. Nehogy bántsd Júliámat, mert jön a szemkaparás!

JELENET

FÚRIA
Ülj le drágám. Máris adom neked a finom ebédet. Előbb a levest. Hadd segítsek. (kanalazni kezdi Romleó szájába) Ó jaj, lecsöpögött. Jaj, de ostoba vagyok, a partedlit meg nem hoztam be. (kiszalad érte. Romleó próbálgatja a mozdulatot, mint, ha pofozni akarná. Amikor bejön Fúria, abbahagyja. Fúria felteszi a kendőt Romleó nyakába.) Így ni. Ezért nem kár, ha leeszed.

ROMLEÓ
Na de Fúria! Azt nem gondolod, hogy...

FÚRIA
Most egyél, mert mellé megy a falat, azután órákig fogsz megint köhögni. Utána mindent megbeszélünk kedved szerint.
 
ROMLEÓ
Na, de Juli a jó ég áldjon meg. Miért nem érted meg végre, hogy nem a csecsemőd, hanem a férjed, a hites urad, már felnőtt, családos apa vagyok. Munkásaim vannak, akiknek én parancsolok. Azért vállaltam munkát, hogy ne függjünk se a te, sem az én szüleimtől. Gyerekként is, felnőttként is hozzászoktam a parancsoláshoz. Itthon pedig te parancsolsz nekem, mégpedig úgy, hogy ellenállhatatlanul kedvesnek, gondoskodónak, megértőnek, jóságosnak, mi mindennek mutatkozol, közben folyamatosan meg is alázol, mert megfosztasz az önálló döntések legkisebb lehetőségétől is.

FÚRIA
Én, megalázlak? Mivel alázlak meg?  Azzal, hogy kedves vagyok hozzád? Azzal, hogy én szolgállak ki, nem valamelyik szolgálónk? Azzal, hogy szültem neked egy gyönyörű gyermeket, akivel szinte semmi gondod, mert mindennel én látom el, én gondozom, én etetem-itatom, én taníttatom? Megalázlak a szerelmemmel? Azzal, hogy én szeretlek? Ez olyan megalázó? A JÓSNŐ szerelme az nem lenne megalázó? Gyere, inkább verjél meg, mint a Dadust a volt férje, csak ne legyen megalázó számodra, hogy szeretlek, mert azt nem élem túl. Tessék, itt az arcom. Üss! Állítólag ezt is meg lehet szokni.(odatartja az arcát, összeesik)

ROMLEÓ
(Elfordul, nem veszi észre) Ne, ne Fúria, ne beszélj így! Tudod, hogy nem így gondoltam. Fáradt vagyok, ideges vagyok, meggyötört vagyok. Bocsáss meg. Maradj olyan, amilyen vagy. Lefekszem, alszom egy nagyot, kialszom magam, utána talán minden szebb lesz, jobb lesz. Ne ébresszetek fel! (Észreveszi az ájult Júliát. Felkapja, és kiviszi) Romika! Romika! Hívj orvost. Anyu rosszul van!         

JELENET


( Romika jobb hátul bejön a fal mellett. Bal elől a Dadus megy hátra, találkoznak)
ROMIKA
De jó, hogy látom kedves Dadus. Képzelje az anyu egy hete megint rosszul lett. Orvost kellett hozzá hívni. Alig tudta felébreszteni. Az apu meg úgy megijedt, hogy ő is rosszul lett, és lefeküdt aludni. Azóta csak szinte egyfolytában alszik.

DADUS
Drága szentem, szívem gyönyörűsége, hát miért baj az, ha egy kicsit alszik és kipiheni magát? Ő sem mai fiú már, szüksége lehet rá!

ROMIKA
Igen-igen, de ő már majdnem egy hete csak iszik, elvégzi a dolgát, és alszik, alszik, alszik

DADUS
Ó Istenem Szűz Anyám. Jóságos ég, most segíts! Micsoda borzalmas csapás! Miért ver az Isten minket, nőket? Jaj, ja, jaj, jaj!

ROMIKA
Mi a baj Dadus? Miért esett úgy kétségbe olyan hirtelen? Mit mondtam?

DADUS
Mit mondtál, mit mondtál, hát az alvás. Az átkozott alvás. Az én drága Giovannim is napokig aludt a halála előtt. Először 1-2 napot, később 2-3-et, majd 2x3- szor 4, majd örökre elaludt. Miért ver az Isten bennünket? Csak a nők szenvedhetnek? Miért? Mutass nekem egy férfit, aki annyira jó, annyira készséges, annyira gondoskodó a feleségéhez, mint mi az urunkhoz!

ROMIKA
Akkor miért van, hogy a nők általában sokkal tovább élnek, mint a férfiak? Nincs itt valami ellentmondás? 

DADUS
Ellentmondás, ellentmondás! Ti nagy okosok mindig a csodálatos összefüggéseket keresitek. Így akarja a Jóisten. Így van jól, ahogy van. Nem kell folyton okoskodni. Anyám is, a nagyanyám is így élte végig az életét, mégis 85-90 évesen haltak meg.

ROMIKA 
És a papa és nagypapa?


DADUS
Hát, mondjuk egyik se élte meg a 60-at, de hát az az ő bajuk. A Jóisten döntése ellen nincs apelláta.

ROMIKA
Az igen. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a Jóistent megkérdezte-e valaki? 
Vajon ő is jóváhagyja a túlzott gondoskodást, a túlzott szeretetet, a túlzott irányítást, amitől elvész az egyénisége? Elvész az önállósága, a szabad akarata otthon? Nem lehet, hogy egy elfojtott vágy, egy kimondatlan szó, egy gyötrő gondolat, amit nem mondhat ki - merő tapintatból, kíméletből-, hogy meg ne bántsa a szeretteit, kigyötri a lelküket a hüvelyéből?

DADUS
Lári-fári! Fiatal vagy te még ahhoz, hogy beleszólj a Jóisten dolgába! Hidd el, ez így jó, ahogy van. Ő tudja, minek, hogyan kell lennie. Na, Isten áldjon. A J ó i s t e n.
(Dadus tovább megy, hátul ki. Romika tétovázik kicsit, majd elöl, oldalt kimegy)

JELENET


(Romleó és Fúria jobb hátul bejönnek. Fúria támogatja Romleót)
FÚRIA
Romika, Romika, gyere már! Szaladj előre a felcserhez. Mondd meg neki, hogy apád nagyon rosszul van, készüljön fel a fogadására. (közben igazgatja Romleó ruházatát, ő megadóan tűri.) 

ROMLEÓ
Jó, jó anyukám, de miért nem az a felcser jön hozzánk, ahogy szokott?

FÚRIA
Azért drágám, mert olyan rosszul vagy, hogy még én sem tudom, mi bajod van. Én pedig jól ismerem! Járni még tud. Így hamarabb tud kivizsgálni és meggyógyítani, mert kéznél vannak az eszközei, gyógyszerei. Mindjárt ott vagyunk Jolikánál…

ROMLEÓ
De anyukám, én nem akarok gondot okozni ne…ked, csak egy kicsit bete….(összeesik)

FÚRIA
Romika, Romika, gyere már!

ROMIKA
Itt vagyok anyu, itt vagyok már. Jessusom, mi történt?

FÚRIA
Gyere, fogd meg apád lábát, vigyük haza! Utána szólj Boldizsárnak, hogy lóhalálában vágtasson el Mantovába Giorgiohoz, a felcserhez - Joliban már nem bízom-, hívja ki apuhoz, mert nagyon rosszul van.
(felemelik Romleót és kiviszik)

 

 

 

JELENET

(Romleó betegszobája Fúria igen gondosan ápolja. Priznic, vodka, fásli, tea, gyetya stb. társaságában. Sarokban bili. Folyamatosan igazgat valamit. Hol a párnát, hol a lepedőt, a takarót, egyszóval mindig mindent..)
FÚRIA
Látod apukám, mindig azt mondod, hogy túl sokat törődöm Veled, most meg kiderül, túl keveset, hiszen mitől lettél beteg? Keveset foglalkoztam az egészségeddel, A LELKEDDEL... Ó igen, a te hatalmas lelked. Igen kevés férfiú mondhatja el magáról, hogy akkora lelke van neki, mint a tiéd. Talán a kriptában elhamarkodtam a véleményemet, talán rosszul ítéltelek meg. Furdal is miatta a lelkiismeret. Szerencsére később meggondoltam magam, és talán sikerült az elszenvedett sértéseidet jóvátennem az elmúlt években.

ROMLEÓ
Sikerült. Jóvá. Nagyon is

FÚRIA
Akkor miért betegedtél meg? Semmi látható bajod nincs. Azt mondják, hogy a legtöbb betegségnek lelki okai vannak. De mi? Ki bánthatott? Nem törődtem veled eléggé?

ROMLEÓ
De törődtél. Nagyon is.

FÚRIA
Talán nem főztem elég finomakat?

ROMLEÓ
De finomakat. Nagyon is.

FÚRIA
Talán a szerelmem, a testem nem volt elég érzéki? 

ROMLEÓ
De, a halálod előtt nagyon érzéki voltál. Ám kicsit frusztrált, hogy "feltámadásod" után inkább kívántad Boldizsárt, és ezt most is érzem rajtad. Romival kapcsolatban is vannak kételyeim...

FÚRIA
Megőrültél Romleó?  Apád számos emberrel figyelteti Boldizsár minden lépését, mióta  -hülye fejjel-, kikiabáltam a véleményemet rólatok.

ROMLEÓ
Igen, de azóta csak apád erőszaka, és Lőrinc barát csodaszere irányítja az érzéseidet. Csodálatos nem? Ennek vajon mi a mellékhatása? Te tudod? Ha Romika nem lenne, azt mondanám, hogy kár volt korábban felébredned... 

FÚRIA
Romleó drágám ne hozz ki a sodromból. Ne hozz ki, mert elfelejtem, hogy a "gyógyszer hatása” régen elmúlt, hogy még mindig Boldizsárral szeretnék élni, hogy legszívesebben beléd vágnám a konyhakést, hogy olyan mellé vagyok kényszerítve, aki megerőszakolt 13 évesen. Joggal mondják, hogy a lányok az elsőt nehezen felejtik el-, hát én elmondhatom, hogy azt tényleg nehezen felejtem el.


ROMLEÓ
Ó jaj, jaj. Olyan borzasztóan sajnállak, hogy mindjárt megszakad a szívem. Ki küldte a Dadát követségbe? Ki rohant a paphoz, hogy eskesse össze őket? Nem lehet, hogy már nagyon viszketett a csúnyácskád? Ki lett öngyilkos miattam? Ki akart féltékennyé tenni Boldizsárral?  Ki az, aki egy életen át agyonkényeztetett, mert nem tudott igazán szeretni?  A szomszédok, ismerősök tanácsai szerint viselkedtél, viselkedsz velem? Úgy bántál velem, ahogy a Dadus veled. A szomszédokat nem látod otthon! A Dadust megfizetik! Ő pénzért olyan, amilyen!   Nézd csak meg anyádat, hogyan bánik a férjével? Mindketten szabadok. Jószerivel csak a bálokon, ünnepeken vannak együtt. Külön szobában alszanak. Külön szolgálóik vannak. Nem azt beszélik meg, hogy ki, mikor, mit csinál, hanem, hogy mikor találkoznak, mikor lehetnek együtt. Nekik külön-külön megvan a maguk dolga. Mi mikor valóban lehetünk együtt, ha mindig együtt vagyunk? Soha, érted, soha. Nem bánod, hogy beledöglök, csak velem lehess, ellenőrizhess, beleszólhass a dolgaimba. 

 

FÚRIA
A kutyamindenit! Annyira zavar a jelenlétem, hogy bele akarsz halni? Túletetlek? Túlitatlak? Túlszeretlek? Túlbabusgatlak? Egy nagyúri életet hagytam el, hogy a te szolgálód lehessek. Hogy kényeztethesselek, hogy boldog, elégedett légy abban a szörnyen elfuserált életedben, amit velem kell élned. Ha már nagyúr vagy, vagy híres hős, legalább játszd el, hogy picit hálás vagy, vagy legalább elégedett...

ROMLEÓ
Persze. Hálás és elégedett. Amikor meglátlak, a torkomban dobog a szívem, mert nem tudom, hogy miféle jótéteménnyel fogsz már megint meglepni, agyongyötörni, aminek nagyon kell majd örülnöm, mert különben hónapokig tartó sértődés lesz a vége. Azután esdhetek, pitizhetek, gazsulálhatok, hogy bocsáss meg drágám, nem így gondoltam. Egyébként valóban nem így gondoltam. Ki merné - ilyen körülmények között kimondani-, hogy mire gondolt?

FÚRIA
Ki merné? Mi az, hogy ki merné? Én végig azt gondoltam, hogy mindig az történik, amit te akarsz. Soha, de soha nem mondhattam ki, hogy mit szeretnék, mert akkor vagy az apám, vagy te úgy torkoltatok le, hogy meg se merem próbálni. Hányszor szeretnék újra 12 éves lenni. Akkor Dadus leste a kívánságaimat, nem kellett állandóan nekem alkalmazkodnom mindenkihez, állandóan mindenről lemondani, és vigyorogni mindenkinek, pedig legtöbbször üvöltenék, hisztiznék, csapkodnék tányérokat a falhoz, hogy csak egy kicsit, egy darabig megnyugodhassak. Ehelyett csak fojtom magamba a dühömet, a keserűséget, a mérget, ami előbb-utóbb végez velem.

ROMLEÓ
Ó igen. Az a sok bántás. Ütlek-verlek, megalázlak, meggyötörlek, szexuálisan kizsákmányollak. Úgy megerőszakoltalak, hogy még gyereket is kellett nekem szülnöd. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hány nő lenne, szeretne lenni a helyedben, ha megkérdezném őket.

FÚRIA
(felcsattan) Egy szót sem értesz az egészből. Nem sajnáltatni akarom magam, sajnálom én magam eléggé. Egyszerűen csak szeretném hallani valakitől, hogy köszönöm. érted, 
K Ö S Z Ö N Ö M. Egy szál virág, egy bók, egy mosoly elég volna. Ehelyett, ne légy már olyan jó az uradhoz, ne babusgasd, ne etesd-itasd annyira, ne kényeztesd stb. stb. Hát nem az a nő dolga? 


ROMLEÓ
Neked elment a maradék eszed is! Nem érted meg, hogy a virág is elhervad, tönkre megy, ha agyonlocsolják? Ne rakj a tűzre, ha már lobog a láng, mert felgyújtja a házad.

FÚRIA
Jaj de költői vagy. Elárulnád, hogy honnan a csudából tanulhattalak volna meg? Talán mindenikhez jár egy használati utasítás? Mennyi szeretet, mennyi alázat, mennyi gőg, mennyi bánat, mennyi empátia, mennyi féltékenység jár, kell, szükséges? Mennyi a szükségtelen, a felesleges, mennyi a tilos? Ideadnád a tiédet, hogy tudjak mihez alkalmazkodni?

ROMLEÓ
Hát persze. Használati utasítás arra, hogy hogyan ülj le, hogyan rágd meg az ételt, hogyan kell tüsszenteni, hogyan igyál...

FÚRIA
Hagy abba! Állítsd le magad, teljesen kikészíted az embert. Nem bírom tovább hallgatni. A fejem ennyitől is szétdurran. A pulzusom is már a plafonon jár a... Segíts, nem látok! (összeesik)

ROMLEÓ
Fúria, Fúria Fúria (megpróbál felülni, de visszazuhan az ágyba és elájul.)

(Romika és Giorgio bejönnek)
ROMIKA
Anyu, Apu, mi történt veletek. Giorgio gyere gyorsan, segíts!

GIORGIO
Gyere, emeljük fel anyád az ágyra! (Vizsgálni kezdi őket.) Romika, szerinted, mi történhetett velük? Semmi látható nyoma nincs betegségnek vagy sérülésnek.

ROMIKA
A lelki sérülések nem látszanak jól.

GIORGIO
Miért, bántották egymást? Ez már máskor is előfordult a családban? Mert ha az asszony lusta, vagy makacs, nem szolgálja ki az urát, a férj jól megrakja az élete párját, és minden megy tovább a maga útján. Itt nem így volt?

ROMIKA
Nem, nem, fordítva. Anyu túlságosan is kiszolgálta, túlságosan is féltette, túlságosan is sokat törődött vele. Apu sokszor kérte, hogy ne foglalkozzon vele annyit, de hiába. Anyu szerint nem lehet annyit törődni a hites urával, hogy az sok legyen neki. Egyébként azóta ilyen, mióta jó néhány éve kapott egy csodaelixírt  Lőrinc atyától.

GIORGIO
Miért kellett neki elixír?

ROMIKA
Nem ismered a történetet? A Capulet Júlia, és a Montagú Rómeó –két ellenséges család gyermeke-, egymásba szerettek, és titokban összeházasodtak.  Rómeó véletlenül megölte  Júlia unoka bátyját, ezért száműzték Mantovába. Lőrinc barát– hogy ne szakadjon végleg egymástól el a pár-, elixírt ad Júliának, amitől tetszhalottá válik, és eltemetik. Tudta az atya, hogy Júlia hamarosan felébred a kriptában, ezért egy küldöncöt menesztett Rómeóhoz, hogy vigye el Júliát, és meneküljenek el. A küldönc egy szamár hátán el is indult. Boldizsár, Rómeó szolgája, is elindul gyors lován Rómeóhoz a hírrel, hogy meghalt Júlia. Ő nem tudta, hogy fel fog éledni. Rómeó mérget vásárol azzal, hogy Júlia mellett fogja meginni, és a sírban együtt lesznek a túlvilágon. A kriptában találkozik Párissal, - Júlia korábban kijelölt férjjelöltjével-, összeverekedtek, mindketten úgy megsérültek, hogy elájultak. Közben Fúria felébredt, ott találja a férjét és egykori kérőjét ájultan. A családok kibékültek. Fúria azonban beleszeretett Boldizsárba, de az apja rendre utasítja. A szenvedély beleszorult anyába. Elképesztően gonosz, dühöngő fúriává változott, amin a barát egy újabb elixírrel próbált segíteni. Ezután születtem én, és, ezután vált anyu jóságossá, önfeláldozóvá, negédessé, elképesztően gondoskodóvá, amitől minden épeszű halandó megőrült volna. Apu is egyre többet szenvedett ettől a léleknyomorító agyongondoskodástól. Védekezésképpen egyre többet aludt, sokszor már napokig. Hát ez van. Valószínű, hogy végre elbeszélgettek, kibeszélték a fájdalmaikat. Ezután lettek rosszul. Tudsz valahogy segíteni?


GIORGIO
Köszönöm fiam, hogy mindezt elmondtad.  Tudod, ez nagyon tanulságos történet. (Mindkettőjük pulzusát fogja.) Készülj fel a legrosszabbra. (odahajol, a szívverésüket hallgatja, felugrik) Tudsz újraéleszteni? Így kell. (Megmutatja. Kis idő múlva) Vége.  Végük. Talán odaát majd jobban megértik egymást.  Őszinte részvétem Romika.  Ha majd hozzá férsz a pénzedhez, küldj át 10 aranyat a kiszállásért. Szerbusz. Maradj, kitalálok. (kimegy)
 
JELENET

(Jobb hátulról előre - gyászmenet, Romika a koporsó előtt, olvas, bibliaszerű könyvet tart maga előtt)
ROMIKA
..és íme, a legjobb cselekedet is elnyeri méltó büntetését. A legszentebb szándék is megölhet, ha erőszakos. A legtisztább gondolat is beszennyeződik, ha féktelen. Íme, az eredmény, láthatjátok. Szolgáljon örök tanulságul, hogy az erőszak - bármely formája- ellenállást szül az emberben, a természetben, és felébresztheti a halált. Vigyázzatok egymásra és magatokra!
(Ahogy az elején, Shakespeare módjára meghajol.)

                    
FÜGGÖNY
   
   VÉGE

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.